-Ez már kezd unalmas lenni- sóhajtottam fel fáradtan, mikor újból a rendelőben ültem, ezúttal Loly-san mellett, mert csak ő ért rá. A szüleim dolgoznak, a többieket meg nem engedik el az iskolából. Két hete, hogy kiengedtek, tehát már csak ugyan ennyit kell kibírnom és leveszik a kezemről a gipszet. Ha minden igaz
-Ugyan Kei-chan. Van jó oldala is ennek a gipsznek- simogatta a hátam nyugtatásképp
-Mégpedig?
-Így többet tudsz pihenni. Nem zaklatnak a dolgozatokkal, mert ugye nem tudsz írni
-Ezért pedig szóban kérik tőlem- húztam el a szám
-De van még egy jó oldala. Így közelebb kerültetek egymáshoz Itaruval- nézett rám sejtelmesen, mire a fejem vörösre váltott
-C-csak segít enni és öltözni. V-vagyis nem úgy öltözni- kezdtem hevesen rázni a fejem, miközben továbbra is egy levakarhatatlan vigyor volt a száján- csak a cipőmet segít feladni és a melltartómat becsatolni. De akkor is csukva van a szeme én meg takarom magam- temettem a vörös fejem a tenyerembe, ami láttán felnevetett
-Ugyan. Tudod, hogy csak szívom a véred, mint a keresztlányomnak és a leendő menyemnek
-Nem is értem, anya hogy hagyhatta az előbbit- motyogtam duzzogva, így a vállamra könyökölt
-Talán úgy hagyhatta, hogy cserébe neki a keresztgyereke Itaru és mert legjobb barátnők vagyunk- gondolkodott hangosan
-Tényleg. Mindig is érdekelt. Hogy ismerkedtél meg anyával
-Majd egyszer elmesélem- bökte meg a homlokom, amire egy mérges nézést kapott tőlem. Nem fogok leállni Loly-sannal verekedni, mint ilyenkor Itaruval szoktam
-Igazán leszokhatnának erről
-De nem fogunk- nyújtotta ki a nyelvét, mikor az orvos jött ki
-Eskine Kei?
-Itt vagyok- álltunk fel mindketten és bementünk. Leültem a kijelölt székre, addig Loly-san mögöttem állt meg és a vállamat fogta
-Az anyuka?- nézett a mögöttem lévő nőre az egyik nővér
-A keresztanyja. Ha pontosítani kell
-Értem- fordult felém- van esetleg bármi panasza? Szorít, gyenge a tartása? Próbálta mozgatni a karját?- nézegette a gipszet, hátha talál valahol törés nyomott
-Minden rendben van vele
-Nincs sehol nyoma, hogy törés lenne rajta. Mozgatni próbáltad már?
-Egy kicsit. Az ujjaimat sikerül mozgatnom- mutattam meg, amit kíváncsian nézett- azonban fogni még mindig nem tudok semmit
-Ez érthető. Ha nincs semmi gond, akkor utoljára majd csak két hét múlva kell jönnie, hétfőn- írt nekem egy igazolást, amit a kezembe adott- jobbulást
-Köszönöm- bólintottam és a székről felállva, mentünk ki Loly-sannal
-Menjünk, üljünk be valahova melegedni és akkor közben mesélek- fogta meg a vállam és magához ölelve, sétáltunk ki az épületből
-Rendben

-Szóval egy verekedés miatt, letettek ilyen jóba?- ámultam el, ahogy elmondta a lényeget. A villával nagy nehezen levágtam egy kisebb darabot a sütiből amit kaptam és azt ettem meg nagy nehezen
-Úgy ahogy mondod. Ha úgy nézzük, mindketten kirekesztettek voltunk az osztályunkban. Mei akkor még nem úgy nézett ki mint most. Fiúsan öltözködött, nem volt rajta semmi, amit a fiúk megnéznének és nagyon rövidre volt vágva a haja. Engem ugyan úgy a hajam és a kinézetem miatt piszkáltak
-Szerintem nagyon jó ez a barna és benne néhány fehér tincs- mosolyogtam az előttem lévő nőre, aki erre megbökte mosolyogva a homlokom
-Köszönöm, hogy ezt mondod. Na szóval, mindketten szünetre mentünk, azonban kirángattak az udvarra. Nagyon dühösek voltunk és összefogtunk egy csapat felsőbb éves ellen és sikerült egy jó párat legyőznünk- emelte fel az ökölbe szorított kezét, amit ámulattal néztem- természetesen bevittek az igazgatóhoz, kaptunk egy intőt, behívták a szüleink és mentünk is vissza órára- vonta meg unottan a vállát- De- emelte fel egy kicsit a hangját erre a szóra, így kíváncsian vártam a folytatást- az órák végén, mindkettőnket elvittek a többiek és bekerültünk az akatsuki csapatba. Onnantól együtt voltunk mindenhol. Szét sem lehetett minket szakítani- nevetett fel, ami az én számra is egy mosolyt csalt- végül abba az albérletbe költöztünk, amibe ti is vagytok Itaruval. Nagyon sok emlék fűz minket oda. Ott éltünk sokáig, titkokat mondtunk egymásnak, elvertük Itachit és Deidarát, amiért megijesztettek minket. Azonban, volt egyszer egy nagyobb veszekedésünk, amit ha úgy veszünk, közelebb hozott minket
-Mi történt?
-Egy cserediák jött az iskolába. Aznap reggel, mikor a suliba értünk Tsunade igazgatónő behívta Meit. A lányt rá akarta sózni, de ő nem engedte. Én buta meg egyből belementem, nem is tudva mi történt. Össze ugrasztott mindkettőnket. Úgy tervelte a dolgokat, hogy Mei inkább haza ment és nem jött vissza egy darabig- rázta szomorúan a fejét
-Mik voltak a tervek..?- kérdeztem óvatosan
-Mei egyik gitárját, amit a Tsukiko bandától kapott, össze törte, ahogy az én nyakláncomat. Mindezt úgy, hogy egyikőnk sem volt otthon. Be kell vallani ügyes volt. Úgy hozta a dolgokat, hogy nem is gyanakodtam rá. Anyád persze, tudta, hogy mi az igazság, de én nem hittem neki. Aztán, mikor veszekedtünk, össze csomagolt és haza ment. Akkor jöttem rá mindenre, amit mondtunk és mentem volna bocsánatot kérni, de Akira megállított...majd egy este Mei vissza jött, de csak azért, hogy össze pakolja a könyveit. Utána futottam és sírva kértem, hogy jöjjön vissza. A szemében láttam, hogy ő is elsírja magát, de azt mondta, hogy míg Akira ott van, ő nem fog... Később pedig Sasori és Deidara megmutatott mindent, amit Akira csinált. Dühös voltam, hogy nem hallgattam a legjobb barátnőmre és az én hibám volt, hogy beengedtem őt a lakásunkba.. Egy darabig nem beszéltünk, míg nem, volt egy buli, amire meg lettünk hívva. Aznap volt a barátság fordulónk is. Tudtam,hogy apád el fogja rángatni, így elvittem neki a törött gitárt, amit megcsináltattam. Ő pedig a nyakláncomat adta, amit ugyan úgy megcsináltatott. Aznap este, pedig sikerült kibékülnünk- mosolyodott el és beleivott a teába. Egyet azonban nem értettem. Hogy szabadultak meg attól a lánytól
-És mi lett azzal a lánnyal? Hogy szabadultatok meg tőle?
-Már akkor is ördögi tervei voltak anyádnak. Az egész iskola előtt lejátszottuk amiket Akira mondott, egyből eltakarodott a házunkból- mosolygott ördögien- azóta pedig minden olyan mint régen. Annyi eltéréssel, hogy szorosabb lett a barátságunk
-Sosem hittem volna, hogy ennyi mindent megéltettek- ráztam a fejem, miközben befejeztem az evést
-Mi sem hittük... Az esküvőn volt a legjobb- nevetett fel hirtelen- akkor már terhes voltam Itaruval. És ugye mikor volt az, hogy elrabolják a menyasszonyt, az a dinka felöltözőtt férfinak és elvitt. Cserébe, hogy Itachi megtaláljon, nagyon gáz dolgokat kellett teljesítenie- nevetett fel jóízűen- de ezt vissza is kapta az ő esküvőjén- kacsintott, amin felnevettem
-Sejtettem volna, hogy nem hagyod annyiban
-Hát most na. Ne csak ő csináljon ilyeneket
-És mivel vágtál vissza?
-Ahhoz túl kicsi vagy még. Szerintem majd mindkettőnktől meg fogod kapni, ha férjhez mész- nagyott nyeltem ettől a két mondattól. Fejemet figyelve, újból felnevetett és felállt az asztaltól- nyugi, neked nem lesz annyira kínos- húzott fel. Vörös fejjel követtem ki a cukrászdából. Még megkérdezni se merem majd erről anyát- az iskolának hamarosan vége. Megyünk Itaru elé?
-Persze- bólogattam mosolyogva, így a suli felé indultunk
-Nekone Loly- hallottunk egy mérges hangot, miután a sulihoz értünk. Oldalra fordítva a fejem, láttam meg egy nőt, aki megvetően nézett ránk
-Akira- biccentett a nő felé, miközben átölelte a vállam- mi szél hozott vissza ehhez a szép iskolához? Tán megint jöttél cserediáknak?- húzta gúnyos vigyorra a száját
-Csak a fiamért jöttem. Ki ez az ügyetlen lányka melletted?- mért végig undorodva, így lesütöttem a szemem, miközben összébb húztam magam
-A keresztlányom. Aki nálad ezerszer tehetségesebb. Ha meg így mersz nézni rá, kikaparom a szemed Meivel együtt
-Csak nem az Eskine gyereke?- nevetett fel- csak megmaradt a szöszivel?- Loly-san egyik pillanatról a másikra dühösebb lett. Már ugrott volna a nőnek, mikor Itaru mellettünk termet és átölelte az anyja vállát
-Anya- hallottam egy undorító hangot, aki a nőhöz sietett
-Szia Daichi. Találkoztam a régi barátnőmmel- mutatott felénk. Daichi rám nézve, húzta mosolyra a száját és közelebb lépve hozzám, hirtelen Itaru előttem termett és megvető pillantásokat küldött az előtte lévő fiúnak
-Csak köszönni akartam Keinek
-Azt messziről is megteheted- sziszegte
-Hagyd békén a fiam, te ficsúr- jelent meg a fia mellett a nő és megbökte a vállát
-Szóljon inkább a fiára. Bántotta Keit többször is
-Mert a kislány biztos megérdemelte
-Na ezt most szívd vissza- ugrott volna neki, azonban Itachi-sensei lefogta a feleségét és a fiát is. Én csak lehajtott fejjel hallgattam a veszekedést. Így is én kerültem a vita tárgyává, nem akartam még beleszólni sem. A gipszen lévő karkötőmet piszkáltam szokás szerint, miközben az elhangzottakon gondolkodtam. Az én hibámból kerültünk ilyen helyzetbe. Talán.... Otthon kellett volna várnom Itarura..
-Tiszta anyja az a lány. Állandóan meghúzza magát mások mögött, mert fél- nevetett rajtam
-Ne beszélj olyanokat, amik rád igazak- sziszegte Loly-san, próbálva kibújni a férje karja közül
-Miért jó önnek, hogy másokat bánt?- kérdeztem halkan, a cipőmet nézve
-Beszélj hangosabban! Még az sem értené, akinek jó a füle- szemeimet össze szorítva, emeltem fel a fejem. Kibújva Itaru háta mögül, mentem egyenesen a nő elé és megálltam előtte
-Miért jó önnek, hogy másokat bánt?- ismételtem meg a kérdésem. Kabátomat megragadva, húzott közelebb és a fülemhez hajolt
-Csak azokat bántok akik megérdemlik- suttogta halkan, hogy a többiek ne hallják- Az anyád és a mögötted lévő miatt, másik iskolába menekültem és örömmel fogom behajtani az adósságot rajtad. Akár Daichin keresztül- vigyorgott ördögien rám, amitől megrémültem. Remegő kézzel nyúltam a nyaklánc felé, amit nyugtatásképp kezdtem szorítani
-Itaru vidd haza Keit- hallottam a sensei hangját, majd valaki átölelve a vállam, húzott el onnan
-Daichi menj te is velük. Valakinek meg kell nyugtatni szegény lányt- amint meghallottam ezt a mondatot, a lábam a földbe gyökerezett. A szemem bekönnyezett és könyörgően néztem Itarura
-Biztos nem fog jönni- sziszegte oldalra fordított fejjel
-Miért ne? Nyugtatni kell a lányt
-Majd én megnyugtattom. A barátja vagyok, kötelességem megvédeni és megnyugtatni
-Csak nem? Egy Uchiha össze jött egy Eskinével?- nevetett hangosan- ez kezd érdekes lenni
-Az is érdekes lesz, ha beverek neked egyet- hallottam anya fáradt, de egyben ideges hangját
-Menjünk hozzátok- jelentek meg mellettünk a többiek. Aprót bólintva, hagytuk ott anyáékat, mi pedig sétáltunk haza