Épp a tornaterem felé kezdtünk átsétálni a hidegben, mikor valaki egy adag havat rakott a pólómba, amitől felsikítva, ugrottam előrébb
-Itaru!- kiáltottam rá mérgesen, ahogy vissza fordultam és megláttam mosolyogni. A pólómból kiszedve nagy nehezen, hajoltam le, hogy az arcába nyomjak egy kicsit, ám megelőztek- köszi Demi- pacsiztam le vele és mielőtt kaptunk volna egy újabb adag havat, besiettünk a tornaterembe, azonban mind a ketten elcsúsztunk. Pislogva párat, nevettünk fel a földön fekve
-Két ügyetlen- sóhajtott fel Itaru, amint meglátott minket. Demi megfogva a lábát, rántotta mellénk, aki arccal esett el
-Most már három ügyetlen- nevettem fel a hasamat fogva
-Hát itt meg mi történt?- ért be a hiányzó három tag, akik furcsálva néztek minket
-Csúszik a padló- vont vállat Demi és egyből felállt. Kezét nyújtva felém, fogattam el, így egyből felsegített. Itaru felé fordulva, a kezemet felé nyújtottam, amit egyből elfogadott. Felhúzva a földről, bökte meg a homlokom, ezért pedig egy jó kis boka rúgással ajándékoztam meg
-Tényleg, ki az új osztálytársatok- kérdezte kíváncsian
-Hiashi Daichinek hívják. Ködrejtekből jött a szüleivel
-Akit Kei sikeresen feldöntött- bökött oldalba Nova, így kínosan a tarkómat vakartam
-Lehet gyorsan futottunk és nem figyeltem előre
-Olyan vicces volt- nevett Akio is- az asztal alá bújt, mikor meglátta Daichit. Mikor meg a sensei kérdezte, hogy mi baja van, úgy beverte a fejét, hogy szerintem még több teremmel odébb is lehetett hallani- mesélte amire a többiek is nevetni kezdtek, én pedig piros arccal a szégyentől, vakargattam a tarkóm
-Ilyen a mi Keink. Túl hiperaktív- karolta át Demi a nyakam nevetve
-Akkor a pályán is legyen hiperaktív, ne úgy mint múltkor- szúrta oda mosolyogva Itaru, így kiöltöttem rá a nyelvem
-Akkor csak fáradt voltam, mert szokás szerint este tanultam
-Meg is volt az eredménye a fáradságnak- hozta fel, mikor a labdát telibe kaptam, így egy újabb rúgást adtam neki
-Remélem téged is eltalál a labda- indultunk el a lányokkal az öltöző felé. Az ajtót becsukva, mentünk a szekrényünk felé és gyorsan átvettük a ruhákat. A kulacsomat feltöltve vízzel, kötöttem fel a hajam, kivéve az elöl lévő tincsemet, amit szokás szerint úgy csatoltam el, hogy azért eltakarja a szemem. Kisietve, raktuk le a kulacsainkat a padra és mentünk is oda a többiekhez
-Mivel a fiúkkal osztoznunk kell a termen, így fél óránként cserélni fogunk a pályán. Így hogy meglegyen a két óra edzés, sajna tovább kell maradnunk bent- mondta a sensei, így az összes lány fáradtan sóhajtott fel, beleértve engem is- válaszatok embereket a csapatba, amíg beszélek a focisokkal. Kei, Kumi. Ti választottok- össze nézve a lánnyal, kapott tőlem egy szúrós pillantást. Mindannyian választottunk csapattagokat és ha úgy nézzük, mi vagyunk előnyben. Demiyah, Hana, Nova, Sarada és Chocho volt az én csapatomban. Az igazán erős csapat, míg Kuminál a sok plázacica volt. Gúnyosan elvigyorodtam és a labdát lepattintva a földre, kaptam el egyből. Csípőre téve az egyik kezem, fordultam a csapatom felé és ki is adtam, ki hova menjen. Chocho a kapuba, Demi jobb, Hana bal oldalra, Nova beálló, én és Sarada pedig legelől
-Tisztességes mecset szeretnék látni- tért vissza a sensei a fiúkkal együtt, akik leültek a padokra
-Játszunk velük egy kicsit- néztem mosolyogva a lányokra, akik ugyan olyan mosollyal bólintottak. Amint meghallottuk a sípszót, átdobtam a mellettem lévő Saradának, míg Nova egyből a támadóink mögé sietett. Kumi előtt megállva tisztes távolságban, kaptam el a labdát, amit Hananak dobtam, aki pedig át Deminek, lőtt kapura, így szereztünk egy pontot. Vissza sietve a mi helyünkre, futottak is felénk. Kumi felugorva, dobta volna kapura, ha nem követtem és csattan a kezemen a labda. Megrázva a karom, bújtam át az ellenségünk karjai alatt és elkapva a felém érkező labdát, dobtam el teljes erőmből a labdát, amivel újabb pontot szereztünk. A karomat szorítva, tértem vissza a helyemre
-Jól vagy?- nézett rám Sarada a szeme sarkából, így bólintottam
-Csak kicsit mintás lett a karom- húztam vigyorra a szám- a következő támadásnál siess előre- szóltam rá, így bólintott. Chocho sikeresen kivédte a felé közeledő labdát, amit aztán nekem dobot. Elindulva a labdával, ugrottam oldalra az előttem lévő lány miatt és lepattintva a labdát, kapta el Sarada, aki hozott egy újabb pontot a csapatnak
-Ez a mecs már eldöntetett ki fog nyerni- mondta Hana, miután Nova előre ment
-Ezt a csapatot senki nem tudja legyőzni- mosolyogtam el, mikor az egyik mögém került és kitéve a lábát, botlottam el- szóval így állunk- pattantam fel amilyen gyorsan csak tudtam és kikapva a lepattanó labdát előle, dobtam Hananak aki sikeresen bedobta. Mérgesen néztem az ellenségre, akik csak gúnyosan néztek vissza ránk. Kuminál volt újból a labda és már ugrott is fel, így követve, védtem volna ki a lövését, mikor direkt az arcomba dobta. Leérkezve a talajra, rogytam térdre, miközben az orromat fogtam. A sensei gyorsan sípolt és felém sietve, vette el a kezem és megnézte mennyire súlyos
-Tudok még játszani- szorítottam össze a kezem, így bolintva egyet, adott egy zsepit, amivel megtöröltem a szemem
-Fiúk ti jöttök- segítettek fel és a padra leültetve, cseréltünk. Combomon pihentetve a könyököm, támasztottam meg az egyik tenyeremmel a fejem, miközben a kulacsomból ittam. Rengeteg lehetőséget találtam ki, hogy adhatnám ezt vissza a lánynak, azonban egyik sem lenne tisztességes
-Nem tört el. Szerencséd volt, pedig nagyon erősen dobta el- nézegette az arcom Hana
-Még időben oldalra tudtam fordítani a fejem egy kicsit- raktam le a kulacsom magam mellé
-Kitaláltál már valamit, hogy adhatnád vissza- nézett rám komolyan Demi
-Az nem lenne sportszerű- sóhajtottam fel- majd maximum úgy megdobom a labdát, amitől sírni fog- húztam gúnyos vigyorra a szám