-Komolyan a te pártodra állt Kumi?- döbbentek le a többiek, mikor ebédszünetben szokás szerint együtt ültünk
-Én is nagyon meglepődtem
-Most nézd meg. Tegnap azt hinnéd, hogy Kei teljesen kifáradt. De mégsem mert már verekedni akart kora reggel- nevetett fel Demiyah, így vigyorogva megvontam a vállam. Hirtelen Itaru karjába kapva, néztem szúrósan rá, mikor meglátta Daichit
-Nem mész oda. Aztán még verekedést rendezel
-De megérdemelné- nézett könyörgően rám, azonban megráztam a fejem
-Ha én nem verekedhetek, akkor te sem
-De te alapból le vagy sérülve
-Az nem gátol meg semmiben- böktem meg a mellkasát. Megadóan sóhajtott fel, így egy győztes vigyort villantva, dőltem neki és fejemet a vállára hajtottam
-Látszik, hogy ki hordja kettőtök között a nadrágot- szúrta oda mosolyogva Nova
-Ha nem látnád, egyikőnk sem hord szoknyát- nyújtottam rá a nyelvem, amire a többiek felnevettek- mondjuk. Megnéznélek szoknyában- pillantottam vigyorogva barátomra, aki ezért megbökte a homlokom. Morcosan kezdtem masszírozni az említett részem, így egy kézzel magához rántott
-Még azért szeretném ezt megenni
-Ugyan Akio. Tudjuk ám, hogy ti is állandóan ezt csináljátok Hanaval, ha kettesben vagytok- szúrta oda neki Demi vigyorogva. A két említett egyből elpirult, amitől mind a négyen felnevettünk
-Szóval igaz- könyököltem az asztalra és mosolyogva néztem rájuk, a két lánnyal együtt
-Uchiha, szólj már a barátnődre- nézett felé kérlelően Akio
-Miért tenném? Nem veszem el tőle, azt amit szeret csinálni
-Szóval nyugodtan szívhatom a véreteket- villantottam egy gúnyos mosolyt feléjük

-Megjöttem- kiáltottam fel boldogan, ahogy hazaértem- van itthon valaki?- vettem le a cipőmet, amit a helyére raktam- hahó?- indultam be a nappaliba, miközben a sálamat szedtem ki a nyakamból
-Áh kincsem. Bocsánat nem hallottalak- jött ki anya a fürdőszobából egy kosárnyi ruhával a kezében- nem rég értem haza és kiszedtem a száraz ruhákat
-Segítsek össze hajtani?
-Azt megköszönném- rakta le a kanapéra, így leültem és elkezdtem össze hajtani a ruhákat- és. Hogy vagytok?- jelent meg előttem és egy bögre teát nyújtott
-Megvagyunk- vettem át mosolyogva és beleittam
-Miért van befáslizva a kezed és a lábad??- kérdezte félve, ahogy meglátta
-A kezem a labdától feldagadt, így betekertem és hagyom pihenni. A lábamat pedig megvágtam egy késsel
-Késsel?? Mi történt?- ült le mellém és kíváncsian, egyben félve nézett. Elmeséltem mi történt. Még a mai napot is. A végére már teljesen dühös volt- beszélek majd a szüleivel. Ezt nem úszhatja meg szárazon- húzta gúnyos vigyorra a száját, így megráztam a fejem
-Beszélhetsz velük, de ne öld meg a szemeddel őket
-Nem ígérek semmit- nyújtotta ki a nyelvét és bement a konyhába. Mosolyogva megráztam a fejem és lerakva a bögrét, folytattam a hajtogatást

-Nahát, Kei-chan? Ilyen korán?- nyitott meglepetten ajtót Loly-san
-Itaruhoz jöttem- mosolyogtam a nőre
-Ő még alszik. De nyugodtan felkeltheted- kacsintott rám, miután elállt az ajtóból és beengedett
-Köszönöm- vettem le a cipőmet és a kabátom, a sálamat pedig a kis polcra raktam. Halkan felosontam a lépcsőn, majd be a szobájába. A hátán feküdt, a takaró félig lelógva róla. Az ágyához sietve, ugrottam rá, amitől egyből kipattantak a szemei
-Kei?
-Jó reggelt- hajoltam hozzá és adtam neki egy csókot
-Hogy-hogy ilyen korán itt vagy?- ült fel velem, miután elváltunk
-Unatkoztam otthon- vontam vállat- nem megyünk valahova?
-Hova szeretnél menni?- simította meg az arcom
-Nem tudom. Valahova- mosolyogtam rá, mikor elkezdett csörögni a telefonom, így leszállva Itaruról, ültem az ágy szélére és fel vettem
-Szia anya. Történt valami?
-Apád most hívott. Hikari rosszul lett, haza tudnál menni?- kérdezte. Szemeim tágra nyíltak és Itaru felé kaptam a fejem, aki kérdőn nézett rám- engem nem akarnak elengedni, te tudnál segíteni apádnak?- kérte kérlelően
-Rohanok- raktam le a telefont- Haza kell mennem- mondtam szomorúan Itarura nézve és már rohantam is le a lépcsőn
-Kei-chan, hova futsz?- kérdezte ijedten Loly-san, mikor felkaptam a cipőmet. Kabátomat és a sálamat leszedve a fogasról, fordultam vissza a nő felé
-Hikari rosszul lett. Siettek haza hozzá- futottam ki a lakásból, egyenesen haza
-Apa! Hol van Hikari?!- rontottam be a házba. Felrohantam a szobába, ahol Hikari nyakig be volt takarva- mi történt?- guggoltam le mellé
-Kint játszott, mikor össze esett. Magas a láza, hm
-De nincs is annyira hideg kint- ráztam a fejem értetlenül
-Én sem értem, hogy lehet, hm- mondta fáradtan, mikor csörgött a telefonja- és még ez is, hm- morgot, mikor meglátta ki hívja
-Vigyázok rá
-Megbírkózol ekkora feladattal, hm?
-Meg. Eddig is mindig tudtam vigyázni rá
-Siettek majd haza, amint végeztem, hm- adott egy puszit az én és Hikari homlokára is- bármi gond van, hívj, hm
-Úgy lesz- bólogattam, így kiment a szobából. Hallottam a lenti ajtó csapódását, így levéve a kabátomat és a sálamat, terítettem le az asztalra
-Onee-san- nyöszörögte Hikari így oda siettem mellé
-Itt vagyok. Nem lesz semmi gond- simogattam az arcát- lesiettek a konyhába, hozok pár dolgot, amitől jobban fogod érezni magad- adtam neki egy puszit az arcára és lesiettem a konyhába- Ez jót fog tenni, ne aggódj- léptem be egy nyugtató mosollyal a szobába, amint elkészítettem az italt. Felültetve, vette be a gyógyszert, amire ivott egy kis teát
-Elrontottam a napod?- nézett szomorúan rám, így megráztam a fejem
-Nem tettél semmi rosszat- ültem le mellé és szorosan öleltem magamhoz- most az a fontos, hogy pihenned kell- fektettem vissza, azonban megfogta a kezem
-Ne hagy itt
-Nem foglak- mosolyogtam rá és befeküdve mellé, döntöttem a hátam a falnak. Egyik kezemet a fejem alá raktam, míg a másikkal őt öleltem át. Már majdnem aludtam el, mikor a telefonom csörögni kezdett a zsebemben. Felkapva a fejem, vettem fel gyorsan a hívást, mielőtt Hikari felkelt volna
-Mi történt?- kérdezte aggódva Itaru
-Hikari csúnyán belázasodott, így vigyázok rá- ahogy elmondtam ezt, egyből lerakta. Morcosan néztem a képernyőt, majd vissza rakva a zsebembe, öleltem újra át Hikarit. Közelebb bújva hozzám, ölelte át a kezem, így már a szabadulásomat megakadályozva. Szemeimet lehunyva, aludtam volna el, mikor a lenti ajtó becsapódott
-Mondtam, hogy óvatosan csukd be mert húzat van- hallottam Loly-san hangját. Szemforgatva neztem az ajtót, mikor két ismerős dugta be a fejét
-Jobban van?- sietett oda Loly-san
-Valamennyire lentebb ment a láza. Köszi, hogy kinyomtad a hívást- néztem morcosan Itarura
-Anya kikapta a kezemből a telefont és véletlen kinyomta- forgatta meg a szemét
-Te nem akartad ide adni- kapta el a fia fülét, amit meghúzott. Felkuncogva néztem a jelenetet. Legalább valami műsor, amíg Hikairra vigyázok

Sziasztok
Tudom, most magyarázkodnom kéne, hogy miért nem voltak részek mostanában
Az igazat megvallva, nem láttam úgy, hogy bárki olvasná a könyvet, így nem voltam benne biztos, hogy rakjam-e ki a részeket ( igazából sok rész kész van, amiket csak át kell néznem)
Így nem tudom, hogy ki olvassa-e, még ezt a könyvet?
Ha esetleg valaki mégis olvassa, akkor szívesen teszem ki a részeket