-Te miért nem alszol még?- kérdeztem kíváncsian, mikor megláttam Itarut a konyhában
-Nem hagyom, hogy egyedül menj suliba- rázta a fejét felém nézve. Fáradt szemekkel nézett rám, így sóhajtva egyet, indultam el felé
-Busszal megyek. Csak nem csinál semmit. Utána meg egyből rohanok a terembe, ahol megint nem tud semmit sem csinálni. Nem kell ezért hamarabb bejönnöd a suliba- öleltem át hátulról
-De ki tudja, mit tervez...
-Felmegyek Novahoz és vele megyek suliba. Akkor már nem leszek egyedül- pusziltam a nyakába. Elzárva a gázt, fordult felém és magához húzott. Arcomat simogatva, jött közelebb és adott egy puszit
-Akkor is féltelek..
-Egész végig a két idióta mellett leszek. Nem fog tudni a közelembe jönni... Kivéve órákon- húztam el a szám, ahogy beugrott, hogy mögöttem ül- mögöttem ül
-Mindjárt felhívom apát és szólok neki- ölelt szorosan magához, így bólintottam
-Óvatosan- rántott vissza magához, mikor léptem volna ki az ajtón
-Amint megláttom, hívlak- küldtem felé egy nyugtató mosolyt. Adva egy puszit az arcára, engedett el, így elindultam le a buszmegálló felé. Írtam egy üzenetet Novanak, hogy felmegyek hozzá, majd mikor felpillantottam, akkor meg is érkezett a busz

-Daichi beteg- rázta Nova a fejét, miközben sétáltunk a suli felé
-Kei? Te mit keresel itt?- hallottam meg Akio kíváncsi hangját, aki lassan mellénk ért
-Daichi a szörny az álmából- előzött meg Nova, így csak bólintottam. Elmeséltem neki is ami tegnap történt, így összefonta a karjait
-Ezek után nem fogunk egyedül hagyni téged
-Ezt is szerettem volna kérni. Nem akarok egyedül maradni és mindig Itarut riasztani. Ma is, már hamarabb fent volt mint kéne és csak azért akart volna hamarabb jönni a suliba, hogy bekísérjen. Nagy nehezen lebeszéltem és felmentem Novahoz
-Mondjuk nehéz is lenne neki figyelni rád. Hisz külön osztály, külön órák. Minden szünetben nem lehet csak veled. Ha meg olyan óra van mint a tesi, akkor meg pláne nem tud veled lenni a szünetben. Még akkor sem, ha te mész oda hozzá- magyarázta, miközben felmentünk a terembe
-De az a gond, hogy mögöttünk ül- suttogta Nova, amint megláttuk Daichit. A tenyere be volt kötve egy fehér fáslival. Amint kinyitottuk az ajtó, egyből felénk nézett, jobban mondva felém. Nyelve egy nagyot, néztem hátra Novara és Akiora
-Itaru szól a senseinek. Ő majd intézkedik, úgy is vele van első óránk- mondtam el azt a tervet, amit Uchihám talált ki, majd elindultunk lassan a padunkhoz. Az osztály tagjai mosolyogva köszöntek, így válaszként vissza intettünk
-Szerinted sikerül a terve?
-Ő találta ki. Eddig mindig jók voltak, amiket ő talált ki. Most is sikerülni fog- mosolyogtam rá, hisz Itarunál senki nem tudott jobban tervezni. Az ő tervei mindig gondosan voltak kitervelve, egy sem volt még elrontva
-Szervusz Kei- hallottam meg Daichi hangját, ahogy elé értünk. Nem foglalkozva a köszönésével, ültem le a helyemre és folytattam Novaval a beszédet. A székem elkezdett hátra felé húzódni, így egyből felpattantam és felé fordultam- Köszöntem- sziszegte és ő is felállt. Farkasszemet nézve vele, dobta le a táskáját a két barátom
-Állítsd le magad- követte Akio és Nova is a példánkat, így mind a hárman megvetően néztük Daichit. A többi osztálytársunk csak kíváncsian néztek végig rajtunk, mikor becsengettek
-Te ne szólj bele- esett volna Akionak, de elkaptam a póló nyakánál. Magam felé húzva, szorítottam ökölbe a másik kezem egy esetleges ütésre, miközben kék szemeim, csak úgy izottak a dühtől
-Hagyd békén őt. Ha kezét mersz emelni rá, eltöröm- sziszegtem, mikor elkapta a feldagadt kezemet. Számra harapva, próbáltam vissza fogni a szavakat, azonban nem sokáig bírtam. Már emeltem fel a kezemet egy ütésre, mikor Itachi-sensei mellettünk termet és szétszedett minket. Tisztes távolságba állítva minket, állt közénk, hogy sehogy se tudjunk a másiknak esni
-Itt meg mi történt?
-Daichi kezdte az egészet. Hátra húzta Kei székét. Akio rászólt Daichire, azonban ő neki akart esni. De Kei megfogta, ő meg elkapta Kei bekötött kezét- mesélte Kumi, így tágra nyílt szemekkel néztem rá. Most komolyan mellém állt????
-A kezed hogy van?- pillantott rám, mire óvatosan zsebre vágtam a bekötött kezemet
-Megmarad- vontam vállat, oldalra nézve
-Ryu, kérlek cserélj helyet Daichivel- nézett rá a másik oldalon ülő fiúra, aki bólintott és össze kezdte szedni a cuccait. Daichi egy szúrós pillantást vetve rám, ült le a helyére, így mi is ezt tettük- rendben. A többi órán is így maradjon az ülés- sétált az asztalához
-Kövi óránk tesi. Na azon, hogy tartjuk távol?- suttogta Nova, így fáradtan megráztam a fejem
-Addig fogom ütni a labdával, míg le nem száll rólunk
-Eskine Kei, Akatsubaki Nova. Fejezzétek be a beszédet és ide figyeljetek
-Igenis!