-Szia Kei- mosolygott rám- hallottam nyertettek. Csak gratulálni akartam- húzott elő a kabátja zsebéből egy rózsát, amit felém nyújtott
-K-köszönöm- vettem el tőle remegő kezekkel
-És hol van Itaru?- hajolt beljebb, így hátráltam tőle- nem volt ma suliban
-Velem volt ma. Az ő biztatására is sikerült nyernünk- nyeltem egy nagyot, mikor bejött a lakásba- nem engedtelek be
-Szeretnék veled beszélni- kapta el a csuklóm, amit egyből kirántottam
-Menj el- kérleltem, azonban beljebb jött és becsukta maga mögött az ajtót- menj el- emeltem fentebb a hangom, ahogy egyre közelebb jött. A rózsát eldobva, kaptam elő a kést, amivel sikeresen megvágtam a lábam. Azonban sikerült megállítanom. Görcsösen kezdtem szorítani a fegyverem- utoljára mondom. Menj. El.
-Előbb hallgas meg- jött közelebb, azonban megvágtam a tenyerét
-Maradj ott
-Kei, én szeretlek téged. Már azóta, hogy rámestél a suliban
-Az véletlen történt. És én nem szeretlek. Én Itarut szerettem
-Miben jó az az Uchiha?!- termett előttem hirtelen és a falnak szorított a vállaimnál fogva- miben jó amiben én nem?!
-Ő sosem csinálna ilyet!- kiáltottam rá és emeltem a kést, hogy újból megvágjam, azonban időben elengedett- Ő megvéd és nem tesz ilyeneket!
-Ha megvéd, akkor miért ment el?- húzta gúnyos vigyorra a száját, így felé közelítve, kezdett hátrálni egészen az ajtóig
-Képzeld el én küldtem el! Mert nem tagadom meg tőle, amit szeret csinálni- nyitottam ki az ajtót, amin kilöktem- húzz innen, különben haza hívom és abból nem lesz köszönet- fenyegettem meg és az ajtót becsapva, zártam be. Fejemet az ajtónak döntve, esett ki a kezemből a kés, ami a padlóra esett. Sóhajtva egyet, néztem meg a lábam, ami ázott a véremtől. Lassan a fürdőbe sétáltam, ahol elállítottam a vérzést és szorosan körbe tekertem a fáslival a sebet. A földre csepeget vérem, alaposan felmostam mindenhol. A rózsát felvéve, vettem fel és a kukába hajítottam. A kést elmosva, hagytam a mosogatóban, majd a végre elkészült teámat kezdtem iszogatni a kanapén, alaposan betakarózva
-Megjöttem- nyílt ki az ajtó, amin Itaru lépett be
-Szia- motyogtam, így be zárta az ajtót és felém sétálva, adott egy puszit az arcomra
-Mi történt?- látta meg a fásliba tekert csuklómat
-Feldagadt. A labda erősen eltalált- adtam rövid választ, a bögrémet nézve. Megkerülve a kanapét, ült le mellém és magához ölelve, simogatta a hátam
-Mi történt?- tette fel újból a kérdést azonban nem válaszoltam. Az álomból való szörnynek, olyan szeme volt, mint Daichinek. Ráadásul amiket csinált, csak arra ad bizonyítékot, hogy ő lehet az az ellenség- Kei..
-Megvan az álombeli szörny- mondtam halkan a mellkasába fúrva a fejem, így óvatosan eltolt magától
-Kiaz?
-Daichi...
-Mit csinált?- sötétült el a tekintete, így leraktam a bögrét és beleülve az ölébe, öleltem át
-Ide állított, hogy gratulál a győzelemért. Adott egy rózsát és az engedélyem nélkül beljebb jött a lakásba. Kérdezte, hogy hol vagy, miért nem voltál suliba, amire azt mondtam, hogy velem voltál. Azt mondta szeretne velem beszélni. Többször is rászóltam, hogy menjen el, de mintha meg sem hallotta volna. Egyre közelebb jött, így elővettem egy kést, amivel megvágtam a tenyerét. Azt mondta, hogy szeret, de én vissza utasítottam. Aztán a falnak nyomott és kérdezősködött, hogy mégis miért téged szeretlek. Nagy nehezen kikergettem a késsel és megfenyegettem, hogy ha nem megy el, akkor haza hívlak és akkor nem lesz köszönet. Aztán meg bekötöttem a sebem, amit okoztam, feltakarítottam a vért és főztem teát- fejeztem be
-Na én most megyek és megverem- állt volna fel, azonban nem hagytam
-Nem mész sehova- néztem szúrósan rá
-De bántott téged
-Én voltam ügyetlen a késsel. Kapott sebet, kikergettem a lakásból és megfenyegettem. Csak lesz annyi esze, hogy nem csinál többet ilyet. Ráadásul ha az álmomból ő lesz az ellenség, akkor szólok Akionak és Novának, hogy ne hagyjanak egyedül
-Többet sem hagylak magadra- fúrta a fejét a nyakamba- Szólni fogok apának, hogy tartsa szemmel Daichit, ha teheti
-Köszönöm- motyogtam álmosan. Felkapva a karjába, vitt be a szobámba és mellém feküdve, takart be alaposan mindkettőnket