-Az én kislányom olyan tehetséges- ölelt át anya, amint kiértem az épületből. Már épp öleltem volna vissza, mikor Loly-san felénk futott és feldöntött minket, így mind a hárman a földön feküdtünk
-Mi is- ugrott még ránk Yume és Hikari is
-Azért ne nyomjátok össze. Így is kapott pár sebet, hm- kezdte el leszedni rólam apa és Itachi-sensei a többieket. Előbbi mosolyogva nyújtotta felém a kezét, amit elfogadva, rántott fel és magához ölelt
-Ügyes voltál Kei- borzolta össze a sensei a hajam
-Köszönöm- mondtam, miután apa elengedett. Itaru felém siettve, kapott a karjaiba és megpörgetve, adott egy csókot
-Megmondtam, hogy úgy is győzni fogtok
-Lehet igazad volt- vakartam a tarkóm
-Mehetünk enni- kiáltott fel Hikari, így lassan elengedtük egymást
-Kis haspók- kaptam el és össze kezdtem borzolni a haját
-Eskine Kei- hallottam meg a nevem, így megfordulva, láttam meg az ellenség csapat senseiét
-Igen?
-Az itteni iskola csapatának a senseie vagyok. Tudnánk beszélni négyszemközt?
-Mi olyan, hogy négyszemközt kell beszélni vele?- jött mellém Itaru és átölelte a derekam
-Nem akarok semmi rosszat- rakta fel védekezésképpen a kezeit- akkor elmondom, hogy ti is halljátok
-Mit szeretne sensei?- kérdeztem kíváncsian
-Köszönöm, hogy hatottál a tanítványomra- hajolt meg előttem, így ijedten léptem hátra egyet, azonban Itaru továbbra is magához ölelt
-T-tessék?
-Tudtál hatni a szavaiddal Emikora. Újra sikerült jó útra téríteni. Rosszul bántak vele, így ezt átvette. Azonban mikor rászóltál és nem kezdtél verekedni vele, akkor valahogy észhez tért. Eddig mindig, mikor verekedést kezdett provokálni, akkor ezt folytatták. Végre újra tisztességesen játszik. Az egyik csapattársát is lehordta, amiért a barátnődet fellökték. Úgyhogy, mégegyszer köszönöm Kei-chan- egyenesedett ki és rám mosolygott
-Nem szerettem volna, ha tisztességtelenül játszunk- viszonoztam a mosolyt
-Ezt örömmel hallom..... Nem lenne kedved hozzánk csatlakozni? Nagyon jó voltál, jöhetnél ide hozzánk. Akár tanulni is- a mellettem lévő izmai megfeszűltek, közben pedig remegni is kezdett- szeretnénk, ha itt folytatnád a tanulást- a hallottak alapján csendben maradtam. Levoltam fagyva ettől a kéréstől. Itaru továbbra is remegő karokkal fogta a derekam, így szemem sarkából ránéztem. Szomorú volt, mégis egy mosolyt mutatott felém. Lehunyva a szemeimet, sóhajtottam fel. Mosolyra húztam a számat, és meghajoltam a sensei előtt
-Nagyon köszönöm ezt a remek ajánlatott....Viszont- egyenesedtem ki- nem akarom otthagyni a családomat és a barátaimat. Nekem ott van az otthonom- fogtam meg Itaru karját, ami idő közben elengedte a derekam. Ujjainkat lassan kulcsoltam össze, miközben továbbra is a senseit néztem- nagyon remek az ön csapata. Remélem többször lesz ilyen mérkőzés
-Én is remélem. Akkor viszlát- köszönt el és otthagyott minket
-Onee-san nem hagy el minket- ugrott hátulról a nyakamba Hikari
-Nem- mosolyogtam rá. Itaru hálásan mosolygott rám, így oda hajoltam hozzá, és egy puszit adtam az arcára

-Köszönöm, hogy nem hagysz itt- ölelt át Itaru, amint haza értünk
-Nem lenne szívem, elhagyni titeket- fordultam felé és adtam neki egy csókot. Magához húzva, hajtotta a fejét a vállamra. Így voltunk egy darabig, majd lassan elengedett
-Menj pihenni. Holnap suli és neked nem marad el az első órád- simogatta meg a fejem
-Ilyenkor úgy utállak- fújtam fel az arcom
-Mégis miért?- nevetett fel
-Hogy állandóan később mész suliba
-De cserébe később is végzek. És holnap tuti kapok, amiért nem mentem edzeni- húzta el kínosan a száját
-Még oda érhetsz- húztam vigyorra a számat- még csak fél órája kezdődött el
-Na, el akarsz küldeni itthonról?- csak mosolyogva megvontam a vállam. Sóhajtott egyet, így győztes vigyorra váltott a mosolyom- nem akarlak itthon hagyni
-Hamar eltelik az idő. Úgy is aludni fogok a mai után. Szóval nyugodtan mehetsz- adtam egy puszit neki
-Bármi baj van, hívj- engedett el és kinyitotta az ajtót
-Úgy lesz. Óvatosan- integettem neki, így még egy gyors csókot adva, lépett ki a lakásból. Kulcsra zárva, vettem le a kabátom és a sálam, amit felakasztottam. Cipőmet lerugva, raktam a helyére és a konyhába mentem egy kis sütiért, ami reggelről maradt. Ahogy felemeltem a karom, szúrni kezdett egy kicsit. Felhúzva a pólóm ujját, láttam meg, hogy ahol elsőnek eltalált a labda, ott be van lilulva és egy picit fel volt dagadva. Furcsálva méregettem, majd a másik kezemmel elpakolva a dolgokat, mentem a fürdőbe a pizsomámmal együtt. A ruhákat levéve, láttam meg a sebeket, amiket kaptam. Gyorsan lefürödtem, majd a ruhákat felvéve, tekertem be fáslival a kezem. A horzsolásokat bekentem a kenőccsel és a konyhába mentem teát csinálni, mikor csöngettek. Elzárva a vizet, mentem az ajtóhoz és kinéztem a kis lyukon, azonban nem volt ott senki, így vállat vonva, indultam volna vissza, ha nem csengetnek. Újból kinéztem, viszont a látottaktól kis híján, majdnem felsikítottam. Ugyan az a barna szempár nézett velem farkasszemet, mint az álmaimban. A konyhába futottam és egy kést elrejtve a nadrágom szárába, nyitottam ki remegő kezekkel az ajtót
-Daichi?