Már nem tudom hanyadjára lettem kiültetve. Ők szabálytalankodnak, míg mi nem csinálunk semmit. Így jó hogy vagy 5 ponttal előrébb járnak. Most is azért kellett kiülnöm mert direkt elestek és pont én voltam a közelben. Anya és Loly-san már szólt volna a bírónak, azonban a két férfi időben lefogta. Beismerem, nem lenne most célszerű beszólni. Így is ellenünk van és nem lenne jobb, ha szólnának rá. Még csak az első félidőben vagyunk, de már lefáradtunk többen is. Mindig lökdösnek, ha tehetik úgy lövik a labdát, hogy valamelyik végtagunk beleérjen. Szegény Chocho hasba kapta a labdát, amit erőből dobtak meg. Ezért pedig már ugrottam volna idegesen rájuk, de Nova és Sarada időben lefogott, míg azok gúnyosan néztek minket
-Ez nem mehet így sensei- ráztam a fejem, miközben leültem. Kulacsomért nyúlva, kezdtem inni annak tartalmát
-Nem tehettünk semmit. Nagyon az ő pártjukat fogja a bíró
-De ez nem mehet így- álltam fel idegesen és szétártan a karom- ők azt csinálnak amit akarnak. Mi meg szenvedünk tőlük
-Kei. Kérlek ülj vissza a helyedre, különben kénytelen leszek elvenni tőled a posztot és másnak adni- a sensei szavai szíven ütöttek. Tudtam, hogy csak azért mondja, hogy ne kezdjek el ott helyben verekedést rendezni, de mégis. Ők bármit megtehetnek... Fejemet lehajtva, ültem le a padra. A karkötőt kezdtem el piszkálni, miközben újabbnál újabb terveket kezdtem gyártani. Idegesen túrtam a hajamba és néztem a padlót
-Lassan mehetsz vissza- szólt nekem a sensei, így lassan felálltam a padról. Mellé állva, vártam meg a jelet, majd futni kezdtem vissza a lányokhoz. A gyorsaságuk sokkal lassabb mint a miénk, ahogy tapasztaltuk. Átadásaik néhol pontosak, néhol pontatlanok. Ha talán ezeket bevetnénk ellenük...? Ahogy elkaptam a labdát, elbizonytalanodtam. Szabad utat kaptam előre, de biztos arra pályáznak, hogy arra menjek. Ijedten kaptam oldalra a fejem, azonban mindkét lány le volt foglalva. Nova beszorult az egyik lány mögé, így nem is tudott közelebb jönni
-Kei!! Ne hagyd magad befolyásolni!! Menj az eszed után!!- rázott ki Itaru ordítása, amitől egyből eltűnt a bizonytalanságom. Elindulva az előttem lévők felé, rugaszkodtam el és eldobva a labdát, sikerült a lány lábai közt átdobnom. Mosolyogva futottam vissza a helyemre a lányokkal. Egy másodpercre oldalra fordítottam a fejem, így láttam, ahogy Itaru győztesen néz rám. Megfordulva, emeltem fel a kezeimet, mikor elénk értek
-Eléggé jól nézz ki az a fiú. Talán elmegyek a sulitokba és szerzek valami hasonlót. Vagy talán őt szerzem meg?- mosolyodott el. Azt gondolta, hogy ettől a pár mondattól elvesztem a fejem és neki rontok, ezzel szabad utat adva. A terve majdnem bevált, azonban még időben felhangzottak Itaru szavai, így leálltam. Gúnyos vigyorra húzva a számat, ugrottam elé, ezzel elkapva a labdát és futottam a kapu felé. Mögöttem hallottam, ahogy utánam fut, így beleadva mindent, futottam teljes erőmből és eldobva, szereztem egy újabb pontot. A sípszó elhangzott, így térdeimre támaszkodva, próbáltam rendbe hozni a légzésem, mikor elkapták a pólóm nyakát
-Ne hidd hogy ti fogtok nyerni. Még ott a másik félidő. Ott simán lenyomunk titeket
-Azt csak hiszed- vágtam vissza fáradtan- bármennyire is szeretnéd, nem fogom elveszteni az irányítást- kaptam el a csuklóját, amit lefejtettem a pólómról- szállj le a magas lóról és gondolkodj értelmesen. Teljesen szabálytalan dolgokat csináltok. Szerinted ha nem ez a bíró lesz, aki állandóan nektek kedvez, hanem egy másik, az el fogja tűrni ezeket? Ezzel csak a csapatod sodrod veszélybe!- néztem megvetően rá, majd a senseihez siettem, aki magához ölelt
-Köszönöm, hogy nem kezdtél el egy verekedést
-Pedig igen megérdemelte volna- bólogatott hevesen Demi. Elengedve, fáradtan ültem le a padra. Nova leülve mellém, a hátamat kezdte simogatni és felém tartotta a kulacsom
-Kaptunk 10 perc pihenőt. Addig helyet cserélünk- kapták fel a cuccokat és tettük amit a sensei mondott. Amint ez megtörtént, vissza ültem- nem kéne egy kicsit pihenned?- kérdezte, miután fejemet a falnak döntöttem
-Lehet. De nem akarom magára hagyni a csapatot
-Nem lesz- mosolygott rám- Sarada, vedd át az irányítást, amíg Kei pihen. Aya, te menj majd Sarada helyére- a két lány csak bólintott. Amint sípoltak, a lányok mentek is játszani. Cipőmet szorosan bekötve, támasztottam meg a hátam a falnak. Csak egy kicsit pihenek aztán megyek is vissza játszani
-Nahát, már szabályosabban játszanak- csodálkozott a sensei. Furcsálva néztem végig az ellenségeinken. Miért teszik ezt? - a pontok egyenlőek. Nagy az esélye, hogy győzhetünk
-Azért ezt ne kiáltsa el sensei- támaszkodtam a lábamra és felállva a padról, mentem mellé
-Készen állsz?- kérdezte, miközben a szeme sarkából rám nézett. Bólintva egyet, vettem egy mély levegőt és amint lejött Sarada, futottam a helyére. Aya nem sokáig lesz itt, tehát hamarosan jön vissza mellém Sarada
-Már szabálytalankodik az egyik- sziszegte Nova, mikor felsegítettem a földről. Azonban, furcsálva néztem az irányítóra. Mintha, egy szúrós pillantást küldött volna annak, aki fellökte Novát
-Nekem itt valami furcsa- motyogtam, mikor hozzám került a labda, amivel gólt lőttem

-Nem, nem, nem, nem, nem és nem. Nem én fogom belőni az utolsót- ráztam hevesen a fejem. Egy hetest kaptunk, ami az utolsó dobásnak is számított, mert ha meg is szereznék, nem tudnának kapura dobni, mert lejár az idő. Az utolsó dobáson is múlik, hogy ki fog nyerni. Egyenlő az állás, ezzel pedig győznénk
-De megérdemled, hogy te dobd be- próbált volna oda húzni Nova, de nem engedtem
-De ez rajtam múlik. Akkor tuti bepánikolok és nem fog sikerülni- próbáltam kibújni a karjai közül, azonban szorosan fogott
-Kei. Te vagy az irányító, te fogod belőni
-Nyugodtan átadom másnak a posztot
-Már késő. Amúgy is. Megérdemled, hogy te lőd be az utolsót- rakott a vonalhoz. Mindenki engem nézett. Rajtam múlt, hogy győzünk-e. Persze, hogy bepánikoltam!
-Csináljátok már. Itt fogunk megöregedni- szólt a kapuban lévő lány, aki unottan nézte, ahogy szenvedek. Remegve a labdáért nyúltam és helyezkedtem el
-Sikerülni fog Kei!- kiáltott fel a családom. Még Itachi-sensei is felkiáltott, amin nevetni támadt volna kedvem. Nem sokminden van, amire figyel. De ezt a meccset egész végig izgatottan nézte. Itarura pillantottam. Mosolyogva figyelt és ő is felkiáltott nekem. Elmosolyodva, fogtam meg erősebben a labdát és előre fordítottam a fejem. A sípszó megtörtént, a tömeg pedig elcsöndesedett. Hátsó lábamat emelve, nagy lendülettel dobtam el a labdát
-Sikerült!- kiáltottak fel mellettem a lányok, mikor a labda az egyik alsó sarokban ért célt. Feléjük fordulva dermedtem le hirtelen. Észbe kapva, hátát fordítottam és futottam volna el, azonban rámugrottak
-Lányok. Össze nyomtok- nevettem fel, mikor még a padon ülő társaink is ránk ugrottak. Lassan leszállva rólam, jelent meg előttem az irányító. Kezét felém nyújtva, haboztam egy kicsit, végül belecsaptam a tenyerébe, így felhúzott
-Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. Igazad volt- ölelt hirtelen magához, amitől meghökkentem. Sokkosan néztem az engem ölelő lányt, míg nem leengedtem a karjaimat és viszonoztam az ölelést
-Gyere kislány. Készül rólunk fotó és te leszel közepén- rántott ki Demi. Amint meghallottam, hogy hol leszek, kiszabadultam a fogságból és futásnak eredtem, ő pedig követett
-Nem akarok közepén lenni- hadonásztam össze vissza mikor sarokba szorított és elkapta hátulról a pólómat. A mellettünk lévő kötélbe belekapaszkodva, szorítottam görcsösen, ahogy többen jöttek leszedni onnan- nhe. Ez chcsikhis- nevettem fel, miután megcsikiztek, így elengedtem a kötelet. Nagyot nyeltem, mikor sikeresen leguggoltattak középen
-Na? Mégis az én fejemet képzelted oda?- bökött oldalba Kumi, így elmosolyodtam
-Lehet- néztem előre, mivel képeket kezdtek csinálni- oké, most már vége a képeknek- pattantam fel, amint készek lettek
-Mehettek öltözni- szólt a sensei, így mindannyian futásnak eredtünk az öltöző felé