Álmosan nyitogattam a szemem. Itaru karjaiban feküdtem, aki védelmezően ölelt magához. Egy halvány mosolyra húzva a szám, húzódtam közelebb hozzá, mikor mocorogni kezdett
-Felkeltettelek?- kérdeztem, miután kinyitotta a szemeit és elmosolyodott
-Már fent voltam egy ideje- tűrt a fülem mögé egy tincset- álmodtál valamit azzal?
-Most nem- ráztam mosolyogva a fejem
-Mondtam én hogy nem hagyom, hogy bánsanak- hajolt hozzám egy csókra. Viszonozva, csapódott ki az ajtó, így ijedten váltunk el egymástól. Átnézve a válla felett, néztünk kíváncsian az ajtóban álló két nőre. Felsikítva borultak egymás karjába mosolyogva. Furcsán néztünk össze Itaruval, majd elengedve, ültünk fel mindketten
-Mi történt?- futott be a két férfi is, azonban ahogy meglátták feleségeiket, kérdőn néztek felénk
-Mi van itt, hm?
-A gyerekek olyan aranyosak- mondták egyszerre
-Mondtad nekik?- kérdeztem suttogva, mire megrázta a fejét. Óvatosan átkarolva a derekam, húzott magához, amit persze egyből megláttak és elhallgattak
-Itaru és én..
-Együtt vagyunk- fejezte be a mondatomat mosolyogva. Kisebb csend lett, majd anya és Loly-san felénk futva, ugrottak a nyakunkba, amitől hátra estünk
-Úgy tudtuk, hogy össze fogtok jönni- ölelt szorosan anya, mire Loly-san csak hevesen bólogatott
-Ha meg meri bántani a lányom, nem őt, hanem téged öllek meg, hm- hallottuk apa hangját, így mindannyian kíváncsian néztünk az ajtóban állokra
-Szóljál rá a férjedre- nézett szúrósan Loly-san anyára, aki megrázta a fejét

-De nem volt kedvem vissza jönni- motyogtam, ahogy az iskolában sétáltunk. Már első nap, ahogy vissza jöttünk a szünetről, adtak egy csomó házit. Ráadásul még ott volt az edzésem is délután.
-Megvárjalak majd?- kérdezte, hisz tudta, hogy egy darabig nem fogok haza menni
-Két órán át akarsz a hidegben várakozni? Inkább menj haza pihenni- ráztam a fejem
-A teremben nincs hideg. Legalább tudok vigyázni rád- adott egy puszit a fejemre. Ujjainkat össze kulcsolva, bólintottam egyet és a tornaterem felé igyekeztünk. Megállva az ajtó előtt, pillantottam be a résen, mikor egy labda felém közeledett. Időben tértem ki a labda elől, azonban a mögöttünk jövő Akio, nem volt annyira szerencsés. Szám elé kapva a kezem, próbáltam vissza fogni a röhögést, ami nem ment olyan könnyen. Hangosan felnevetve, kaptam az arcomba egy adag havat, amitől egyből elhallgattam
-Amúgy is melegem volt- vontam vállat egy kis idő után. Tenyeremmel leszedve a havat, Akio felém dobta a labdát, amit elkaptam és bementem a terembe. Lerakva a helyére, indultam az öltöző felé, ahova ahogy beléptem, Nova hátulról a nyakamba ugrott
-Gonosz vagy, hogy elhajoltál
-Tehetek róla, hogy nem akartam, hogy arcon találj?- kérdeztem miután elengedett és gyorsan átvettem a ruháimat
-Igen. És mond, milyen a rabszolga élet?
-Elviselhető- húztam mosolyra a szám, majd kis idő múlva mindketten elnevettük magunk
-Na most komolyan. Jól megvagytok?- törölte a szemét
-Jól vagyunk- mosolyogtam rá felkapva a kulacsom. Beszélgetve jöttünk ki az öltözőből. A kulacsainkat szokás szerint a padra raktuk, ahol most a két fiú is ült. Elmenve Itaru mellett, gyorsan össze borzoltam a haját és elsiettem, mielőtt utánam kapott volna. Oldalra fordítva a fejem, nyújtottam rá a nyelvem és egyből a senseihez mentünk
-A mai napon végig erősíteni fogunk. Csütörtökön megyünk egy barátságos mérkőzésre, így minden nap gyakorolni fogunk, szóval számítok arra, hogy mindenki megjelenjen. Három napunk maradt felkészülni, így ma erősítünk, a többi napon pedig gyakorolunk
-Erősítés?- szomorkodtak el többen is, míg a többiek örültek
-Végre megyünk elverni a többieket- csillantak fel a szemeim és izgatottan néztem a senseire, Demivel együtt
-De sensei- szólalt fel unottan Hana- ha meg akarjuk verni a többieket, akkor inkább gyakorulnunk kéne, mint lefáradni idő nap előtt
-Részben igazad van. De egy kis erősítés sose árt. Akkor változtassunk úgy, hogy egy órát erősítünk, a másik egy órában pedig gyakorlunk- változtatta meg a tervet- elsőnek futunk. Megnézzük ki bírja sokáig. Aki kiesik, annak 20 felülést kell teljesítenie. Fiúk, ha már itt vagytok- fordult Itaru és Akio felé, akik ijedten kapták fel a fejüket- egyikőtök mérje az időt, a másik írja, hogy ki mikor esett ki. Lányok kezdhetitek- sípolt ezzel egyidőben bekapcsolta az órát. Nova mellé sietve, futottunk együtt. Mögöttünk Demi és Hana futott
-Már nem érzem a lábam- motyogta a mellettem lévő lány egy idő után
-Még egy kicsit bírj ki. Nem lehet már sok- tartottam felé a kezem, amibe belecsapott és futott tovább. Már csak páran futhatunk. A mi kis csapatunkból, Hana kb 2-3 perce hagyhatta abba. Azonban mikor oldalra néztem, már Nova is megállt és a térdeire támaszkodott
-De nem bírják a futást- lihegte mellettem Demi. Egyetértően bólogattam, de már éreztem, hogy hamarosan én is ki fogok esni
-Na ki bírja tovább?
-Vegyem ezt kihívásnak?- húzódtak mosolyra az ajkaim a kihívás hallatán
-Ha már mi vagyunk ketten, akkor igen- mondatára egyből szétnéztem. Tényleg csak mi voltunk már, akik futottak
-Aki hamarabb ide ér, az győz- integetett a sensei, így egyből össze néztünk és teljes erőnkből kezdtünk futni
-Há! Nyertem!- emeltem fel fáradtan az öklöm, miután egy kicsivel beelőztem Demit. Egymásra támaszkodva, sétáltunk el az egyik matrac felé, amire szó szerint levágódtunk
-De lányok- jött felénk nevetve a sensei- még csak most jön a neheze- Demivel egyből össze néztünk. Megrázva a fejét, maradtunk a helyünkön, nem törődve a szólással- 10 perc szünet mindenkinek