-Ideje lenne lemenni. A végén még aggódnának- fordultam felé mosolyogva, miután ő is felrakta a nyakláncot. Aprót bólintva, sétáltunk ki egymás mellett a szobából, mikor lentről dübörgéseket hallottunk. Egyből össze néztünk, majd sóhajtva egyet, forgattam meg a szemem
-Ki volt az aki leskelődött?- kérdezte Itaru amint leértünk a nappaliba, azonban egyik sem szólalt meg
-Mégis mit kérdezel? Egész végig itt voltunk lent- nézett ránk Loly-san. Fejemet fogva, ültem le a földre, miközben a teámat iszogattam. Hikari bebújva a fa alá, vette ki az egyik csomagot amit a kezembe nyomott. Elolvasva a nevet, tartottam Itaru felé, miközben oldalra néztem
-Ezt tőlem kapod- elvette tőlem majd a csomagolást leszedve, kezdte el nézegetni a képeket- így is panaszkodtál, hogy nincs mit raknod a falra. Így legalább a mi képünket fogod látni mindenhol- motyogtam enyhe pírral az arcomon
-Köszönöm- mosolygott rám, így viszonoztam a gesztust
-Hát az meg milyen kép?- kapta ki Loly-san Itaru kezéből a nagy képkeretet. Felállva, álltam mögéjük és a kanapén áthajolva, nevettem fel, ahogy az egyik képet nézte
-Komolyan beletettél egy olyan képet, ami a bulin készült?- nézett rám unottan, így kinyújtva a nyelvem, vontam vállat. Míg ők a többi képet nézték, én kihátráltam az előtérbe és alaposan felöltözve, nyitottam ki az ajtót egy kis hóért. Amint megszereztem a zsákmányomat, indultam vissza pippiskedve. Anya sejtelmesen elmosolyodott, ahogy meglátott, így rákacsintottam. Itaru mögé állva, fogtam meg hátul a póló nyakát és belenyomva a pólójába, pattant fel egyből
-Kei!- kiáltott rám, ahogy szedte ki a pólójából, így nevetve rohantam ki a lakásból és gyúrtam egy újabb hógolyót. Amint nyílt az ajtó, egyből lendítettem a kezem, így telibe találtam a fiút. Hátat fordítva, kezdtem el futni Itaru elől, azonban egyből a nyomomba eredt. Hirtelen balra fordulva, kaptam el az egyik ágat, amivel sikeresen átugrottam a földön elrejtett jeges utat. Tovább futva, néztem egy pillanatra hátra, így pont elkaptam azt a pillanatot, mikor Itaru elcsúszott. Nevetve futottam egészen a játszótérig, ahol elbújtam a csúszda tetején és leguggolva, hógolyókat kezdtem gyártani
-Hol vagy Kei?- kiáltott fel, miközben a térdeire támaszkodott. Felkapva a karjaimba a fegyvereimet, bújtam ki a rejtekhelyemből, miközben eldobtam egyet. Sikeresen kitért előle és lehajolva, gyúrt össze egyet, amit felém küldött. Oldalra döntve a fejem tértem ki a hó elől, azonban a fejemet bevertem a vasból készült oszlopba. Fenekemre leülve, szorítottam össze a szemeimet, miközben a fájó pontot masszíroztam
-Jól vagy?- guggolt le mellém Itaru. Aprót bólintva, nyitottam ki a szemeimet és abba hagytam a fejem masszírozását
-Csak fáj egy kicsit a fejem
-Legalább nem csak én sérültem le
-Hm? Ennyire nagyot estél?- húztam vigyorra a szám, így megbökte a homlokom. Morcosan néztem rá és neki dőlve, esett hátra és a csúszdán kezdett lecsúszni. Azonban megfogta a csuklóm, így arccal a fémnek, csúsztam le vele együtt. Itaru a földön terült el, míg én a csúszdán feküdtem továbbra is- ezért utállak- próbáltam mondani neki, azonban a szám a csúszdához ragadt. Szemeim tágra nyíltak és kihúzva a csuklómat a kezéből, pánikolva támaszkodtam meg két oldalt és próbáltam felemelni a fejem, azonban ettől rohadtul fájni kezdett a szám
-A csúszda nagyon ragaszkodik hozzád- nevetett fel, azonban a szememből kibbugyanó könnyeket meglátva, egyből felült és próbált felszedni. Kezeimet megfogva, rakta az egyik lábát a végéhez és maga felé húzott. Szemeimet össze szorítva, sikeresen leszedett a fogságomból és magával rántva, estem rá. Számhoz kapva, fúrtam bele a fejemet a mellkasába, míg ő a hátamat simogatta
-Köszi- motyogtam halkan, így egy puszit adott a fejemre. Leszállva róla, ültem le mellé, továbbra is a számat fogva, ami nagyon fájt
-Igyunk valamit. Attól csak jobb lesz- rántott fel hirtelen. Vállamat átkarolva, ölelt szorosan magához
-Nem hiszem hogy attól jobb lesz. Szerintem csak jobban fogja csípni
-Akkor keresni kell valami olyat, ami nem is meleg és nem is hideg- gondolkodott hangosan, miközben a tarkóját vakarta. Kíváncsian néztem rá a szemem sarkából, mikor az arcát egy enyhe pír lepte be- végül is. Határeset
-Micsoda?- fordítottam felé a fejem, mikor egy puszit nyomott a számra. Teljesen vörös fejjel néztem rá, mikor elvált tőlem. Tarkóját vakarva, nézett a szemembe, így a fejembe húzva a kapusznimat, rejtettem el előle az arcom- e-ez s-segített- motyogtam halkan, amin felnevetett
-Akkor csak megérte- húzott közelebb magához és hazafelé kezdtünk sétálni