Sokkosan ültem Itaru mellett. Az elhangzottak alapján, az összes eddigi cselekedete, beugrott, amit mindig mosolyogva fogadtam. A szemeim bekönnyeztek, így lassan elmosolyodott és hajolt volna hozzám megcsókolni, azonban kezeimet a mellkasára raktam és óvatosan eltoltam magamtól
-Én.... Én nem tekintek így rád- remegett meg a hangom- nekem te a legjobb barátom vagy- folytak le a könnyek a szememből. Magához ölelve, fúrtam fejem a mellkasába és a pólóját szorítva, sírtam el magam, miközben a hátamat simogatta
-Itaru! Mennünk kell- kiáltott fel Loly-san. Lassan elengedve, állt fel az ágyamról, azonban a csuklója után kaptam
-Ettől eltekintve, ugye nem romlik meg a barátságunk?- kérdeztem visszafojtott hangon, mire mosolyogva lehajolt és az arcomra egy puszit adott
-Nem fog- simította meg az arcom és kiment a szobából. Lehajtott fejjel néztem magam elé. Az elmondott mondatok, össze vissza kavarogtak a fejemben. Térdeimen megtámasztottam a könyököm, míg a kezeimmel a fejemet tartottam. A legjobb barátom szerelmet vallott nekem. Ráadásul ha nem lett volna az a kutya, akkor tegnap ért volna ez a nagy sokk. Ki tudja mennyi ideje szerelmes belém és én ezt észre sem vettem. Az összes cselekedete, amire azt hittem, hogy barátságból csinálja, igazából szerelemből volt...
-Mindent hallottattok?- emeltem fel könnyes szemeimet és a többieket néztem. Lassan bólintottak, majd leülve mellém, simogatták a hátam- minden amit eddig tett, azért tette, mert szeret... Közelebb akart kerülni, de én nem vettem észre...- temettem fejemet a tenyereimbe

-Minden rendben kincsem?- jött be anya a szobámba, így felé fordítottam a fejem és egy aprót bólintottam- holnap reggel jönnek át Lolyék- ült le mellém mosolyogva. Mint kiderült, míg Hikarival sétáltunk, addig Itaru elmondott mindent nekik. Így anya tudja, hogy hogyan érzek most- apád reggel állítja fel a fát Itachival, én meg Lolyval főzök majd. Ti meg feldíszíthetittek majd a fát
-Megvannak még a díszek?- ültem fel lassan, így mosolyogva bólintott
-Az összes. Még azok is, amiket csináltattok
-Tényleg?
-Persze. Át is hozom- pattant fel az ágyról és kisietett, majd áthozott egy nagy dobozt
-Nahát- ámultam el doboz láttán- erre emlékszem- vettem ki az egyik kis tárgyat
-Ezt Itaruval csináltad- mosolygott rám, így az én szám is mosolyra húzódott, ahogy a kezemben tartottam a kis tárgyat
-Ezt mindenképp fel fogjuk tenni a fára- emeltem fel boldogan a fejem

-Onee-san kelj fel. Itt vannak a többiek- ugrott rá mosolyogva a hasamra Hikari. Fáradtan nyitottam ki a szemeimet, mikor megláttam felettem mosolyogni. Megfogva a kezét, húztam magamra és az oldalamra fordulva, próbáltam vissza aludni- engedj el- próbált kibújni a kezeim közül, azonban csak szorosabban öleltem magamhoz
-Korán van még- motyogtam álmosan és őt is betakartam. Azonban valaki ránk ugrott, így kénytelen voltam elengedni az öcsémet
-Jó reggelt- mosolygott rám Yume. Elmosolyodva, feküdtem vissza a hátamra és kitárva a karjaimat, ölelt magához. Behunyva a szemem, öleltem magamhoz a két kisebbet
-Én még beférek az ölelésbe?- hallottam meg Itaru hangját. Kinyújtva a karomat, valami nehéz nehezedett rá, majd mind a négyünkre egy pléd került
-Onee-san, lassan fel kell díszíteni a fát
-Még korán van. Amúgy is jó most így- húztam közelebb magamhoz a két fiút, míg Yume továbbra is rajtam feküdt. Lassan mind a négyen sikerült elaludnunk

A zene csak üvöltött a nappaliba. Mind a négyen, mosolyogva díszítettük fel a fát, mint az eddigi években is. Az összes díszt felraktuk, mikor felsiettem és lehoztam azokat, amiket csináltunk
-Nahát. Ez még mindig megvan?- vette ki azt a díszt, amit közösen csináltunk. Lassan elmosolyogtam és a kanapéra téve, vettem ki egyet, amit egyből felakasztottam
-De szép lett a fa- jött be anya és Loly-san a kezüket törölve
-Kei érdeme az egész- ölelte át mosolyogva a vállamat Itaru
-Ti is díszíttetettek- vakartam a tarkóm, mosolyogva
-Hamarosan kész az ebéd. Segítettek megteríteni?
-Persze- bólogattunk mindketten. Az asztalt kinyitva, raktuk össze, hogy mindannyian elférjünk, majd megterítettünk. Az ebéd viszonylag csendben telt. Hikari és Yume egymás mellett ült, előttük én és Itaru, szintén egymás mellett. A két asztalfőnél apa és Itachi-sensei, mellettük meg anya és Loly-san. A két kisebb, folyamatosan beszélt egymáshoz, amit mosolyogva hallgattam.
Ebéd után mindannyian a nappaliban foglaltunk helyet. Illetve csak a négy szülő. Nekünk Itaruval az volt kiadva, hogy a kicsiket fel kellett vinnünk a szobába, míg anyáék a fa alá rakták az ajándékokat. Az ajtó előtt ültem, morcosan nézve az öcsémre, aki minden áron ki akart menni, ezért pedig kénytelen voltam az ajtó elé ülni. Kezeim a mellkasom előtt volt össze fogva, míg törökülésben ültem előtte. A két Uchiha az ágyamon ült, figyelve a mi kettőnk veszekedését
-Had menjünk ki- hisztizett előttem, azonban megráztam a fejem
-Nem lehet
-De miért nem????
-Mert nem!
-Gyerekek. Jöhettek- nyitotta ki anya az ajtót, amitől előre estem- bocsánat kincsem- csak megráztam a fejem és lassan feltápászkodtam a földről. A két kisebbik már egyből lerohant anyával, így ketten maradtunk Itaruval
-Talán indulni kéne le- vakartam kínosan a tarkóm, miután egy ideig csendben maradtunk. Megfordulva indultam volna ki a szobámból, mikor megfogta a csuklóm, így kénytelen voltam megállni- történt valami?- fordultam kérdőn felé
-Csak.... Ezt négyszemközt akartam oda adni- vett elő egy kis dobozt a zsebéből, amit felém nyújtott. Kíváncsian vettem el tőle a dobozt, miután elengedett és elkezdtem kibontani a csomagolást. Tágra nyílt szemekkel néztem a kis ékszert, amit lassan kiszedtem a dobozból
-Még mikor mentünk közösen vásárolni, akkor vettem meg. Úgy hittem, hogy addigra.... Össze jövünk.... De nem volt szívem kidobni, így ha nem is szerelmi értelemben, de barátilag hordhatnánk. A másik fele nálam van- csak csendben voltam. A nyakláncot figyeltem amin egy fél szív volt medálként- nem is mondasz semmit?- kérdezte halkan. Lassan elmosolyogtam és felkapva a fejem, borultam a nyakába
-Köszönöm- öleltem szorosan magamhoz. Viszonozva az ölelést húzott magához, míg a fejét az én fejemen pihentette
-Tetszik?- kérdezte félve, így elválva tőle, adtam egy puszit az arcára
-Nagyon tetszik- mosolyogtam rá és a tükrömhöz lépve, csatoltam a nyakamba az ékszert