Ajtócsapódásra pattantak ki a szemeim. Egyből kiegyenesedtem a széken, minek következtében leesett a hátamra rakott pléd. Furcsálva nyúltam érte, azonban inkább vállat vontam és a székre rakva, léptem ki a szobából
-Ki volt az?- húztam fel az egyik szemöldököm, mikor megláttam Itarut, ahogy mérgesen járkál fel alá az ajtónál. Hangomra felfigyelve, állt meg és felém kapta a fejét- nos?
-Egy beképzelt lány- fintorgott, így felsóhajtottam. Elállítva az ajtótól, vettem fel a papucsom és kinyitva az ajtót, láttam meg Kumit, ahogy keresztbe font karokkal nézett rám
-Te meg mit keresel itt?!- kiáltott rám dühösen, így unottan az ajtófélfának dőltem
-Ha nem jöttél volna rá, már azóta itt lakok Itaruval, amióta egy suliba járunk. Szóval, mivel nem tudsz számolni így kimondom, hogy ez lassan 2 éve van, mert másodévesek vagyunk ugyebár. Köszi, hogy odafigyelsz néha
-Akkor sem jogosít fel, hogy vele lakj!- füstölt tovább a feje, így ellökve magam, mentem oda Itaruhoz és átöleltem- enged el- csikorgatta a fogát
-Miért tenném?- mosolyogtam el gúnyosan, tovább húzva az agyát. Beljebb lépve a lakásba, egyből ökölbe szorultak a kezei
-Mert ő az enyém!
-Nem hinném drágám. Ő már le van foglalva- kijelentésemtől a mellettem lévő, egyből lefagyott. Izmai lassan megfeszültek
-És mégis kinek?!
-Természetesen nekem- raktam csípőre azt a kezem, amivel nem öleltem át. Pippiskedve, oda hajoltam Itaruhoz és egy hosszú puszit adva az arcára, fordultam vissza Kumi felé- jobban tennéd, ha elmennél a lakásunkból. Tudod, holnap sok dolgozat lesz megint, tanulni kéne, különben a végén meg fogsz bukni. És az milyen fényt adna neked- csüggesztettem le szomorúan az ajkaimat, így meg akart ütni, azonban időben megfogtam a karját- megint van tanúm, aki látja mit csinálsz. Ezek után ki is rúghatnak a suliból. Egy lányt csak azért megverni, mert a barátjával együtt lakik. Milyen dolog ez- döntöttem oldalra egy kicsit a fejem. Kirántva a kezét, fordult meg és kiviharzott a lakásból. Utána sietve, csuktam be az ajtót, amit kétszer is kulcsra zártam
-Azért mentettelek meg, mert segítettél a dolgozattal- fordultam felé és megpaskoltam a vállát- azonban miattad késtem is el ma a suliból. Ha kérhetem, akkor csinálj valami vacsorát, mert nagyon éhes vagyok- mentem vissza a szobámba és leültem a székre
-Köszi, hogy megmentettél Kumitól- jött be és leült az ágyamra
-Legalább egy időre békén hagy téged, meg engem is- nyúltam a táskámért és előkotortam az aljáról a könyvemet
-Amit mondtál....- vakarta kínosan a tarkóját, miközben elpirult
-Természetesen azért mondtam, hogy békén hagyjon. Na meg persze, hogy elmenjen a lakásból- fordultam felé a székkel, míg egyik kezemmel a háttámlán támaszkodtam- te is nagyon jól tudod, hogy legjobb barátok vagyunk, szinte olyanok vagyunk egymásnak mint a testvérek. Meg azért. Jó volt látni azt a fejet tőled- mosolyogtam el, majd egyből felnevettem, ahogy megláttam azt az értetlen fejet
-Sejtettem, hogy lesz valahol ilyen szándékod- nézte a földet szomorúan. Felállva a székből mentem oda hozzá csípőre tett kezekkel és közel hajolva hozzá, nézett rám rémülten- m-mi az?
-Idióta vagy- sepertem arébb a tincset és egy puszit adtam a homlokára- ne legyél már azért megsértődve, amiért ilyen cselt kellett bevetnem, csak hogy megszabaduljunk tőle. Te is ilyet tettél volna, hogyha egy fiú ide állítana és nem hagyna engem békén
-Az tuti- eröltetett egy mosolyt az arcára, így összeborzoltam a haját
-Most már nyomás kaját csinálni, különben megeszem a többi csokidat- ütöttem bele a hátába, amitől egy kicsit előre dőlt
-Jólvan- emelte fel védekezően a kezeit és felállt az ágyról- csak ne edd meg- bökte meg a homlokom és egyből kisietett, mielőtt meg tudtam volna rúgni. Mosolyogva megráztam a fejem és vissza ülve az asztalomhoz, fejeztem be a maradék házit

-Kelj fel Kei!- ugrottak rá többen is a hátamra, amitől felnyögtem. Álmosan fordítottam oldalra a fejem, miközben egy kicsit megemelkedtem a matracról
-Ti meg mit kerestek itt ilyen korán?- néztem furcsán Akiora és Novara
-Megint elaludtál- jött be Itaru a szobába, így a szemeim tágra nyíltak és a telefonomért nyúlva, néztem meg az időt
-Szálljatok le rólam- dobtam le a két gyereket az ágyról és ki akartam ugrani a helyemről, azonban a lábamra tekeredett takaró, ezt megakadályozta. Fájdalmasan fogtam a homlokom, mikor a többi három, felnevetett. Itaru mellém sétálva, szedett fel a földről és felkapva a karjába, vitt ki a kanapéra
-De ha megint elaludtam, akkor ti mit kerestek itt?- néztem furcsán rájuk, így egy vigyor terült el az arcukon
-A suliban eltört egy cső reggel, így az egész suliba víz van. Így mielőtt elkezdődött volna a tanítás, mindenkit haza küldtek- ugrott hátulról a nyakamba Demi, amitől kis híján lefejeltük a dohányzó asztalt
-És akkor jöttetek felkelteni, minthogy haza menjetek- sóhajtottam fel, amint rájöttem a tervükre
-Ahogy mondod- helyeselt Hana, leülve mellém
-Kumi a szokásostól is idegesebb volt. Mit csináltál?- kérdezte vigyorogva Nova leülve a másik oldalamra, így egyből hátra dőltem, miközben egy győztes vigyorral néztem rá
-Csak olyan dolgot mondtam, amit elhitt, így egy darabig békén fog hagyni
-Uuh és mit mondtál?- csillantak fel Demi szemei
-Hogy együtt vagyunk- ült a karfára Itaru és a tévét kapcsolgatta. A többiek hangosan felnevettek, velem együtt, azonban Itaru csak csendben maradt
-Már megint lógatod az orrod?- rúgtam az oldalába, amitől leesett a padlóra- te talán tudtál volna jobb ötletet?
-Igen- motyogta halkan, azonban meghallottuk
-Akkor miért nem zavartad el te?- húztam fel az egyik szemöldököm, azonban csendben maradt. Sóhajtva egyet, álltam fel a kanapéról és a szobába besietve, kezdtem átöltözni, mikor beszédre lettem figyelmes. Egyik fülemet az ajtóra tapasztva, kezdtem hallgatózni. Tudom nem szép dolog, de ha egyszer kíváncsi természet vagyok?
-Mikor mondod el?
-Fogalmam sincs. Azt sem tudom, hogy viszonozza-e az érzéseimet. Hiszen nem úgy tűnik, mint aki viszonozná. Az eddigi összes próbálkozásomat nem veszi figyelembe- hallottam a fáradt hangját. Szemeim tányér nagyságúak kezdtek lenni. Tehát aki tetszik neki lány, az nem is sejti, hogy Itaru szerelmes belé. Ki kell találnom valami tervet, hogy össze hozzam a lánnyal
-Egyszer muszáj leszel elmondani neki. Aztán talál valakit és öregen halsz meg. Mi meg mindannyian pátyolgathatjuk a törött lelked- sóhajtott fel Demi is. Akkor tényleg nem Demi a választott, ha tud róla. De akkor ki? Ki ez a lány? Fel alá járkálva, kezdtem gondolkodni, mikor kopogtak az ajtón
-Gyere- kiáltottam ki és a pólómat magamra kaptam
-Tudnánk beszélgetni?- kérdezte kedvesen Itaru, így a szívem össze szorult. Tudom is mivel hozzam össze a lánnyal
-A lánnyal kapcsolatos, akibe bele estél- mosolyogtam el, így egy halvány pír jelent meg az arcán. Aprót bólintott, így a szemeim felcsillantak- tudom, hogy hogyan hozzalak össze titeket- mentem közelebb hozzá és a mellkasára raktam a tenyereim- a téli bált csak megrendezik a szünet előtt. Arra mi is mehettünk már. Ott majd elmondod a lánynak, hogy szereted. Én pedig ott leszek a többiekkel és segítünk, amiben csak tudunk
-Ami azt illeti- vakarta a tarkóját, így kíváncsian néztem rá- az a lány....- harapta be az alsó ajkát
-Mi van vele?- hajoltam el tőle. Szólásra nyitotta a száját, mikor a telefonom csörögni kezdett, így oda sietve, vettem fel a telefont
-Szia anya- köszöntem bele vidáman
-Szia kicsim. Hallottam, hogy csőtörés volt. Jól vagy?
-Persze minden rendben. Igazából elaludtam és be se kellett mennem- vakartam kínosan a tarkóm és a pulcsimat felkapva, siettem ki a teraszra, magam után becsukva az ajtót