-Nem kéne inkább tanulnod?- szedte ki hirtelen a fülemből a fülhallgatót, egy kisebb szívbajt hozva rám
-Neked meg nem kéne inkább szólnod?- néztem morcosan rá és leállítottam a zenét. Az ecsetet lerakva a vizes tálba, kíváncsian fordultam felé a székkel- miért ijesztettél meg?
-Csináltam sütit és behoztam az összehajtott ruhákat- mutatott az ágyamra, ahol a ruháim foglaltak helyet
-Mire fel csináltál sütit?- álltam fel a székből és a konyhába siettem egy sütiért
-Csak köszönetképp a tegnapi miatt- vakarta kínosan a tarkóját
-Szerinted hagytalak volna egyedül?- húztam fel az egyik szemöldököm, miközben beleharaptam a csokis kekszbe. Lassan megrázta a fejét, így megbökve a homlokát, kapta rám a tekintetét. Mosolyogva néztem rá, majd egy tányért elővéve, szedtem néhány sütit rá és vissza mentem a szobámba festeni- csak szólok. Legközelebb ne ijessz meg- kiáltottam ki, majd a fülhallgatót vissza rakva, indítottam el a zenét

-Mi történt?- rontottam be Itaru szobájába, miután rám írt, hogy segítsek neki. Hason feküdt az ágyán, miközben a fejét a párnába fúrta. Oda sietve mellé, fordította felém, így kérdőn néztem rá
-Fáj a hátam- motyogta- alig tudok megmozdulni
-Már megint mit emeltél meg, míg festettem?- sóhajtottam fel a fejemet fogva- inkább ne is mond meg- tartottam ki a kezem, mikor szólásra nyitotta a száját. Leülve mellé, magyarázta el, hol fáj neki, így ott kezdtem el masszírozni
-Egek. Miért nem szóltál, hogy segítsek?
-Festettél. Nem akartalak megint félbe szakítani
-De szólhattál volna. Most megint úgy emeltél dolgokat, hogy fáj a hátad. Hozok kenőcsöt és kész is- álltam fel mellőle és a fürdőszobába mentem, ahol megkerestem az egyik szekrényben. Vissza sietve, nyomtam egy kevés krémet a tenyerembe, majd azt a hátán szétkentem. Pólómba törölve a kezemen maradtakat, raktam le az éjjeli szekrényére a kenőcsöt- bármi kell, írsz. Nem mászol ki az ágyból- figyelmeztettem, így bólintott, én pedig mentem befejezni a festést

-Mi van már?- mentem be fáradtan hozzá, mikor már késő este felhívott
-Nem tudok aludni- motyogta fáradtan
-De jó, hogy te nem tudsz aludni. Én meg majd elalszok a füzet felett- ásítottam az ajtófélfának dőlve. Hátat fordítva, mentem be a konyhába a serpenyőért, amivel vissza térve, dobtam fejen
-Au!- kiáltott fel fájdalmasan, ahogy a fejéhez kapott
-Erősebben kell megdobnom, ezek szerint- gondolkodtam hangosan, amire egy szúrós pillantást kaptam tőle
-Nem maradnál itt, amíg elalszok- nézett rám könyörgően, így felsóhajtva a hajamba túrtam
-Hozom a füzetemet és a könyvemet- mentem át a szobámba és a felsorolt dolgokkal tértem vissza. Egy plédet kivéve a szekrényéből, terítettem le az ágya mellé, amire leültem és a szekrényén lévő lámpáját, a füzetekhez húztam, hogy lássak valamit. Közelebb húzódva hozzám, nézte meg az ölemben lévő füzetet
-Ezt mi már rég vettük. Nem olyan nehéz- csóválta a fejét, így morcosan néztem rá
-Titeket szeret a sensei és érthetően elmagyarázza. Nekünk meg mindent diktál és meg kell az egészet tanulni
-Vegyél elő egy kiemelőt, mondom mit fog kérni felelésnél
-Neked inkább aludni kéne, minthogy tanárosat játsz
-Elmondom mit tanulj meg, aztán alszok. Megfelelel?- húzta fel a szemöldökét, így egy mosolyra húztam a szám
-Részben
-A fiókban van csoki- sóhajtott fel, így a szemeim egyből felcsillantak és kivettem az említett édességet
-Túl jól ismersz- vontam vállat és enni kezdtem a csokit. Mikor csendben maradt, letörtem egy csíkot, amit a szájába nyomtam- na, mondjad mit kér az a tanár- szedtem elő a zöld kiemelőt, így egyből mondani kezdte a fontosabb dolgokat, hogy alig győztem kihúzni
-3 oldalból lett 1 oldal- néztem rá csodálkozva és össze borzoltam a haját. Már épp húztam volna el a kezem, mikor morgot egyet, így nevetve raktam vissza és kezdtem piszkálni a haját. Hátamat a szekrénynek támasztva, húztam fel egy kicsit a térdeimet, így a combomra rakva a füzetet, olvastam tovább. Azonban, egy idő után túl nagy csend lett, így lassan oldalra fordítottam a fejem. Itaru már nagyban aludt, így amilyen halkan csak tudtam, alaposan betakartam és a haját arébb tolva, adtam a homlokára egy puszit, majd vissza ültem tanulni, tovább piszkálva a tincseket