Maga a tábor elég nagy volt, focipályával, kosárlabda pályával, bográcsozóhellyel és persze esővédett hellyel amit egy betonalap szolgáltatott amely felé fából építettek egy pavilont. Nagyon hangulatos volt az egész terület amihez az is hozzájárult hogy amugy erdővel volt körbevéve. Ahogy sétálgattunk Adrival hirtelen pityergés hangjára lettünk figyelmesek vagyis pontosabban a barátnőm aki a karomnál fogva visszarántott.
- Állj! Hallod ezt? - súgta.
- Igen. Mintha valaki sírdogálna.
Körbenéztünk és hamar megtaláltuk a hang forrását. A huszonhatos sorszámmal ellátott faház mögül jött. Nem voltam biztos benne hogy jó ötlet odamennünk de mire visszatarthattam volna Adrit addigra már meg is indult. A ház mögött egy vállig érő sötétbarna hajú lány ült felhúzott térdekkel amiket a karjaival átölelt.
- Bocsi. Ne haragudj hogy idejöttünk csak hallottuk a pityergést. - kezdte Adri mire a lány felnézett én pedig idétlenül álldogáltam.
A lány gyorsan letörölte a könnyeit erre Adri megkérdezte hogy mi a baja majd leült a jobb oldalára én pedig a balon foglaltam helyet. Kicsit hideg volt a fű ott az árnyékban de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.
- Csak a barátom. Azt mondta hogy ha el merek jönni ide akkor szakítani fog velem. Én pedig nagyon szerettem volna részt venni és azt hazudtam hogy nem jövök de valakitől megtudta hogy mégis itt vagyok. Felhívott és mindenféle körítés nélkül kidobott. Még csak annak az esélyét sem adta meg hogy megbeszéljük.
- Eleve kezdjük ott hogy az a pasi aki ilyet mond a párjának az sose szerette a barátnőjét. Az ilyenért nem kár. - fogta meg a kezét Adri én pedig a másik oldalról támogattam a lányt.
- Igaza van a barátnőmnek. Ezer meg ezer pasi van még aki értelmesebb, normálisabb mint ez a tuskó. - mondtam ezt ugy hogy amugy alapból azt sem tudtam hogy kivel járt ez a lány de hát nekem is volt ilyen kapcsolatom.
Eszembe jutott Bálint akivel két éve voltam együtt. Igazából egy karácsonyi vásárban találkoztunk. Akkor még sejtelmem sem volt hogy mekkora féreg is ez az ember. Egy évig jártunk. Ebben az egy évben elég sokszor fordult elő hogy ilyenekkel és hasonlóakkal fenyegetőzött, sőt meg is ütött amihez semmi joga nem volt. Soha nem csaltam meg csak volt egy dolog amit félreértett. A suliban volt egy srác akit Krisztiánnak hívtak. Balhés fiú volt és köztudott volt hogy bejöttem neki. Egyszer a folyosón lekapott amit Bálint is látott és behúzott egyet Krisztiánnak aztán pedig a folyosón mindenki előtt lekurvázott majd pofon vágott. Ezt a dolgot megbeszéltük egy pár nap múlva de ezután azt kezdtem érezni hogy nagyon birtokolni akar és mindenhez az engedélyét kellett kérnem. Adri már akkor is mondta hogy dobjam de túlságosan szerettem ahhoz hogy szakítsak vele aztán egyik nap betelt a pohár. Szerettem volna elmenni egy általános iskolás barátom házibulijába amire Bálint nem engedett el. Kijelentette hogy ha el merek menni abban a pillanatban véget vet a kapcsolatunknak. Mivel nagyon szerettem úgy döntöttem hogy nem megyek el mert nem akartam őt elveszíteni.
- Ugyan már Réka! Nem gondolod komolyan hogy emiatt a patkány miatt nem jössz! - reagált akkor Adri a szobámban a fotelben ülve.
- Mégis mit tehetnék szerinted?
- Hogy mit tehetsz?! Azt hogy szépen fogod magad és eljössz! Nehogy már ez a kis puhapöcs mondja meg neked hogy mikor kivel és hova mehetsz! Szabad nő vagy! - magyarázott és már a végére kezdtem neki hinni olyannnyira hogy elmentünk abba a buliba. Kicsit sokat ittam és részegen felhívtam. Elküldtem a búsba és kihajítottam utána pedig odajött balhézni mert mint kiderült a telefonomra nyomkövetőt tett így ha hívtam le tudta nyomozni hogy merre járok. Kiverte a balhét amiért rendőrt kellett hívni rá. Szóval így ért véget a mi kis történetünk amire így útólag visszagondolva kicsit sem voltam büszke. Sokkal hamarabb ki kellett volna dobnom.
- Tudom de ennek ellenére sem tudom őt elengedni. - kezdett sírni a lány.
- Én is ilyen voltam. Nekem is volt rossz kapcsolatom. Adri tanúsítja. - pillantottam a barátnőmre.
- Arról szerintem jobb ha nem beszélünk. - mondta majd hirtelen felpattant és nyújtotta a kezét a lánynak. - Na gyere! Elfeledtetjük veled azt a rohadékot. - mosolygott mire a lánnyal felálltunk.
- Egyébként én Réka vagyok. - mutatkoztam be.
- Én pedig Adri. - árulta el a nevét a barátnőm úgy mint ha a számból nem hangzott volna el az előbb.
- Petra vagyok.
- Na akkor indulás Petra. - szólt Adri és megindultunk a saját házunk felé. A lányok hála Istennek nem voltak bent ugyhogy bekuckóztunk a csajokkal. Adrival azon dolgoztunk hogy Petrával elfeledtessük a fájdalmát. De ha az éppen nem is sikerül akkor csak kicsit enyhítsünk rajta. Így belegondolva ugyanilyen voltam mint most Petra. Teljesen átéreztem hogy most min megy keresztül szegény. A nyitóbuli kezdetére úgy érzékeltem hogy sikerült ha csak egy hangyányit is, de jobb kedvre derítenünk Petrát aminek őszintén szólva nagyon örültem mert egyébként nem rossz fej csaj. Kiderült hogy amugy csak egy településsel lakik arrébb ami szintén jó hír mert így legalább a kirándulás után is meg tudjuk tartani a barátságot.
A csajokkal átvonszoltuk magunkat a hatalmas helyiségbe ahhol már minden elő volt készítve egy kiváló bulira. Ahogy ránéztem több diáktársamra észrevettem hogy mindenki megpróbált szépen kiöltözni már amennyire a bőröndjükben hozott ruhakészlet engedte én és Adri pedig ugyanabban voltunk amiben egész nap hiszen semmi baja nem volt annak a ruhának.
Miután mindenki becsődült a nagy étkezőbe meghallottuk a mikrofonba a szervező hangját aki mindösszesen annyit mondott hogy érezzük jól magunkat, együnk-igyunk. Ezt nem kellett kétszer kérni ugyanis baromi éhes voltam. Odaléptem az asztalhoz amelyen mindenféle szendvics díszelgett. Hirtelen azt sem tudtam melyiket egyem. Végül egy szalámis szendvicsre esett a választás amit egy kis papírtányérra tettem rá és egy müanyag pohárba töltöttem kólát majd helyet foglaltam. Miközben étkeztem elkezdtem figyelni a tömeget. Kiszúrtam Rebekát amint épp valami fiúcskát szédítgetett. Mondjuk neki nem volt nehéz. Mert a karcsú testalkata és a hosszú szőke haja hozzá passzoló kék szempárral bármelyik pasit levette a lábáról. Ezzel csak az volt a baj hogy csúnyán vissza is élt vele. Szívem szerint odarohantam volna ahhoz a sráchoz és közöltem volna vele hogy meneküljön ha jót akar magának. Rebeka olyan volt mint egy ragadozó állat aki megfogja az áldozatát, elszórakozik vele majd szétmarcangolja, falatozik egy kicsit belőle és ha nem ízlik neki vagy ha már eltelt akkor otthagyja a földön. Amelyik fiú vele kikezd fogalma sincs hogy mibe fog bele. Mindenképpen a páros hím egyede jár rosszul.
Elfordítottam a fejem Rebekáról majd tovább figyeltem hogy mindenki mennyire jól érzi magát én pedig csak ültem ott mint egy rongybaba. Régen szerettem az ilyen bulikat, szerettem eljárni szórakozni de aztán a Bálintos eset rádöbbentett arra hogy nem biztos az hogy hosszútávon jó nekem az ilyen extrovertált életvitel szóval mindent átgondolva úgy döntöttem hogy átváltok introvertáltba. Persze még nagy ritkán így is előfordul hogy elmegyek Adrival valahova. De már azért jóval visszafogottabban mint annak idején.
Hirtelen annyit vettem észre hogy valaki leült mellém.
- Szia! Hát te miért üldögélsz itt magányosan? - kérdezte a srác mire odafordultam.
- Öhm...Helló! Mert nincs kedvem táncikálni és nagyon bulikázni se.
- Értem. Nos ez igazán szomorú. Amugy Máté vagyok.
Máté igazán elegánsan festett. Rövid barna haj, és azt hiszem zöldeskék szem bár ebben annyira nem vagyok biztos. Fogalmam sincs hogy miért viselt öltönyt de az volt rajta hozzá pedig egy farmer. A cipője pedig egy egyszerű divatos cipő volt.
- Én pedig Réka vagyok. - mutatkoztam be én is.
- Igazán örvendek. - mosolygott.
- És minek köszönhetem hogy idejöttél? - néztem rá.
- Igazából csak megláttam hogy itt ülsz egyedül és gondoltam hogy teszek egy próbát hátha nem fogod magad olyan magányosan érezni ahogyan kívülről látszódik. - magyarázta, majd elkezdtünk beszélgetni. Egyáltalán nem tűnt rossz arcnak csak egy egyszerű srácnak aki dumálni akart. Elmondta hogy Dombóváron lakik ezután pedig már mindenféléről ment a diskurzus. Majd kábé egy óra múlva a haverjai elcibálták mellőlem ugyhogy ennek köszönhetően úgy döntöttem hogy megkeresem a barátnőmet aki egyébként Petrával táncolt. Nem igazán szoktam ilyet de én is bekapcsolódtam. Olyan éjfél tájékán berekesztették a nyitóbulit ugyanis reggel nyolckor kelés volt. Ahogy kellő közelségbe kerültünk a faházunkhoz már látni lehetett hogy odabent ég a lámpa ami egyet jelentett azzal hogy a lányok már bent vannak. Vagyis csak ezt hittük amíg be nem léptünk az ajtón ugyanis bent Rebeka éppen nyálat cserélt valami random sráccal. A megérkezésünk sem igazán hatotta meg őket ugyhogy kénytelen voltam elkiáltani magamat.
- Rebeka! - kiáltottam mire széjjel is repült a gerlepár.
- Most mi van? - nézett rám a srác pedig meg sem mert szólalni.
- Az, hogy nem a bordélyházban vagyunk ugyhogy jó lenne ha a kuncsaftodat eltávolítanád innen! - néztem közben a fiúra aki vette a lapot és szó nélkül elrohant.
Rebeka szóra nyitotta a száját mire azonnal rászóltam.
- Meg se szólalj! Örülj neki hogy nem köplek be!
Rebeka ezután egy árva szót sem mert szólni csak elvonult a barátnői után tusolni. Majd mi jöttünk Adrival. Kábé hajnali egyre már mindannyian ágyban voltunk.