Hétfőn reggel már fél ötkor kelnem kellett ugyanis hatra a vasútállomáson volt jelenésem. Ugyhogy kikászálódtam az ágyamból és még félálomban lemásztam a lépcsőn. Anyu már a konyhában tevékenykedett. Mikor leértem hatalmas mosollyal az arcán kívánt jó reggelt én pedig a pulthoz lépve öntöttem magamnak kávét majd leültem az asztalhoz.
- Apád egy óra múlva itt van érted. Addig reggelizz és szedd össze magad. - ült le mellém anyu két tányérral a kezében. Tojásrántottát csinált. Reggeli közben sokat nem beszélgettünk inkább csak behabzsoltam a kaját majd felálltam hogy nekikezdjek a készülődésnek. Még egy-két dolgot beledobáltam a bőröndbe amit tegnap elfelejtettem aztán letusoltam majd pedig azon gondolkoztam hogy miben kellene elindulnom. Néhány percnyi szekrényben való keresgélés után megtaláltam a megfelelő szettet. Fekete farmer, fekete póló na és persze a fekete pulcsi. Igen, lehet kicsit túl sok a fekete cuccom de annyira nem szeretem a színes ruhákat. Mire kész lettem apa már lent várt. Elköszöntem anyutól majd pedig elindultunk. Kiszálltam a vasútállomáson és odasétáltam az osztálytársaimhoz akik lévén hogy korán reggel van elég kómásak voltak. Vagyis Adrit leszámítva mert amint meglátott azonnal a nyakamba ugrott.
- Jó reggelt csajszi! - köszöntött.
- Neked is! Mi az oka annak hogy háromnegyed hétkor ennyire friss vagy? - kérdeztem.
- Mi lenne? Én időbe lefeküdtem aludni mert tudtam hogy kelni kell. De nézd meg Rebekát és a sleppjét. Azok olyanok mint a mosott szar. - magyarázott én pedig Rebekáékra pillantottam.
Nos valóban elég ramaty állapotban voltak. Gondolom megint buliban voltak a hétvégén magasról téve arra hogy kirándulni megyünk. Rebeka, Kinga és Noémi egyébként az osztályunk legutáltabb és legbeképzeltebb női tagjai. Amikor rájuk nézek mindig eszembe jut hogy egyáltalán miért barátkoztam én Rebekával merthogy nekem ő volt a legjobb barátnőm a kis incidensünkig azután pedig átpártolt Kingáékhoz azóta pedig ki nem állhatjuk egymást.
- Maguknak köszönhetik. - ennyivel le is tudtam mert amugy időközben begurult a vonat és felszálltunk rá. Egy teljes vagon volt a miénk. Menetiránynak szembe ültem le Adri pedig mellém huppant. Természetesen Rebeka és barátnői körénk gyűltek mert amugy miért is ne tehetnék meg.
- Na mizu csajok? Nem is akartok beszélgetni velünk? - nézett kifejezetten rám Rebeka.
- Ezt eltaláltad. Nem igazán van kedvem veled bájcseverészni úgyhogy jó lenne ha elfáradnátok innen. - mondtam egyszerűen. Adrienn mellettem pedig már zenét hallgatott. Valószínűleg ő döntött jól. Nekem is figyelmen kívül kellett volna hagynom őket mikor odaültek a mellettünk lévő négyesbe.
- Sorry kislány de máshol nincs hely. - mosolyodott el gúnyosan. - Egyébként meg még mindig nem tudom teljesen hogy miért is utálsz engem. - kezdett bele.
Unott fejjel pillantottam rá.
- Ezt te most komolyan mondod? Ne csinálj már úgy mint akinek az égvilágon fogalma sincs semmiről! Tudod mit? Megvárom amíg sikerül kicsit az emlékezetedet felfrissíteni. Majd ha kész vagy szólj és akkor megbeszéljük. - tudtam le és én is a fülembe dugtam a fülhallgatómat majd elkezdtem az ablakon kifelé bámulni. Még néhány pillanatig a szemem sarkából láttam ahogy Rebeka próbálkozik velem kommunikációt folytatni aztán mikor látta hogy hasztalan az erőfeszítése abbahagyta. Egyébként kábé két órás volt az út. Mikor leszálltunk a vonatról az osztályfőnök és a kísérőtanár megkért minket hogy ne széledjünk mert mondanivalójuk van ami amugy csak annyiból állt hogy elmondták mire kell számítani a héten. Lesz szállásunk viszont lesznek napok amikor az erdőben fogunk aludni sátrakban és túrázni megyünk. Továbbá megkértek mindenkit hogy lehetőség szerint próbáljunk meg kultúráltan viselkedni az előttünk álló pár napban.
Ezután pedig elindultunk a szállás felé. Odaérkezve egy kábé negyvenes éveiben járó házaspár köszöntött minket. Közben körbepillantottam a területen és meglepődve tapasztaltam hogy vagy hetven faház volt elszórva a telken. Ebből következtettem hogy nagy valószínűséggel nem csak a mi osztályunk lesz jelen itt.
Hamarosan mindannyiónkat sikerült elszállásolni és mivel az a faház amit mi kaptunk ötszemélyes volt ezért Rebeka, Kinga és Noémi velem és Adriennel osztozkodtak. Nagyon örültem neki. Nem elég hogy évközben nézhetem az arcukat de még egy kiránduláson se lehet nyugtom tőlük. A házba lépve kettő emeletes ággyal éa egy simával találtuk szembe magunkat. Középen egy asztal volt. Bal oldalra egy ajtó nyílt ami a mellékhelyiségbe vezetett. Szekrény az nem volt de nem is hiszem hogy nagy szükség lett volna rá.
- Stipstop!! Enyém az egyszemélyes ágy! - ugrott is rá azonnal Rebeka amint meglátta. Ezzel hamar el is lett döntve hogy enyém és Adrié az egyik emeletes a másik pedig Kingáé és Noémié. Vállaltam hogy felül alszok. Amint az ágyelosztás megtörtént már jött is az ofő hogy induljunk az étkezőbe mert ismertetik a mai napra vonatkozó programokat.
Egyébként az étkező viszonylag tágas helyiség volt ahhol vagy százan simán elfértünk. Idő közben már értek oda más iskolákból is diákok kisebb csoportokba verődve. Helyet foglaltunk mi is és vártunk.
Mivel még csak reggel tíz óra volt ezért nyilvánvaló volt hogy nem fogunk a szálláson ülni. A tájékoztató után a kis osztállyal útra keltünk hogy szétnézzünk ugyanis mint kiderült mára nagyon nem volt program betervezve csak ismerkedés meg este a nyitóbuli. Én és Adri a sor hátulján kullogtunk és bámészkodtunk Rebekáék nemsokkal előttünk.
- Úristen tanár úr!! Nekünk majd oda kell felmenni? - mutogatott Rebeka a mellettünk húzódó hegységre.
- Nahát Rebeka honnan tudtad ezt? A szellemi szintedet ismerve nem gondoltam volna hogy képes vagy megérezni dolgokat.
Na a fiúknak több se kellett és felröhögtek mire Rebeka csúnyán ránézett Imre bácsira.
- Tanáár úúr!! Lehülyézett engem? - reagált sértődötten Imre bá' megjegyzésére Rebeka a sleppje pedig csípőre tett kézzel méregették az osztályfőnököt.
- Hallottad az én számból elhangozni azt a szót? - védte magát Imre bá'.
Úgy látszik hogy erre már nem tudott mit felelni ugyhogy inkább csak ballagtak tovább előre.
- Szép volt tanár úr! - súgtam oda neki mire mosolyogva nyújtotta az öklét és én is nagy vigyorral a képemen mentem bele az ökölpacsiba.
Szerettem hogy az osztályfőnökkel ennyire közvetlenül lehetett viselkedni. Mintha ezer éves barátok lennénk.
A kísérőtanár és az osztályfőnök úgy döntöttek hogy ha már eljöttünk körbe nézni akkor be is ülünk valahova kajálni. Találtunk egy Burger Kinget valahol bentebb a városban. Mindenki választhatott magának egy menüt olyat amilyet akart. Nekem volt egy nagyon rossz élményem a gyorskajával ugyhogy azóta az eset óta nem nagyon fogyasztok ilyesmit. Mikor még kisebb voltam olyannyira imádtam hogy folyton csak ezeket akartam enni. Egészen addig amig egyszer rosszul nem lettem tőle. Na azóta irtózok az ilyen gyorséttermi hamburgerektől. Ugyhogy én csak egy kis shake-et kértem.
- Na mivan?! - vágta le magát velem szembe Rebeka. - Nem megy a hamburger? - kérdezte.
- Képzeld el hogy rohadtul nem! Mert nem eszek ilyen szarokat.
- Pedig ahogy elnézlek rád férne. - nézett rám.
- Hát tudod vigyázok az alakomra. - eresztettem egy gúnyos mosolyt. - De úgy látom hogy ez neked nem nagyon sikerült. Lehet nem ártana kerülnöd a műkaját. Kicsit sok rajtad a súlyfelesleg.
Rebeka felhördült majd sértődötten felállt és továbbállt.
- Ez mi volt? - jött oda az asztalhoz Adri a turmixommal meg a menüjével.
- Rebeka kicsit kötekedni szeretett volna aztán helyrebillentettem mielőtt túlságosan beleéli magát a szekálásomba.
- Ja! Vágom! - mondta majd leült mellém. - Rebeka egy igazi nyomorult.
- Tisztában vagyok vele de nem engedem hogy fogást találjon rajtam. Azt az örömöt nem adom meg neki.
A Rebeka és köztem lévő feszültség egy évvel ezelőtti történet. Még egy nyári táborban történt amiről amugy azóta sem szívesen beszélek sem én se ő.
- Ha nem viselkedik úgy abban a táborban ahogy, akkor talán még most is barátnők lennétek. - magyarázta Adri miközben majszolgatta a burgerjét.
- Jó nyilván valamilyen szinten én is hibás vagyok ebben a történetben de a legsárosabb mégiscsak ő. - kortyoltam bele az epres turmixomba majd odapillantottam az előttünk lévő asztalhoz ahhol Rebekáék helyet foglaltak.
- Na jó! Szerintem váltsunk témát.
Ezután tök jót beszélgettünk Adrival majd kábé egy óra múlva indultunk is. Sétáltunk még egy kicsit és délután kettőre már a táborban voltunk. Este hatig szieszta volt ugyhogy úgy döntöttem Adirval karöltve hogy kicsit körbejárom a tábort, felfedezem a környéket.