~Szombat~

Körülbelül nyolcig tudtam csak aludni, mivel a "kedves" szomszédom úgy döntött, hogy ma barkácsolós kedve lesz. De nem baj, majd meghálálom a csodálatos ébresztést. Egy ideig a fülemre tapasztva a párnát, próbáltam visszaaludni, de sajnos nem a legjobb hangszigetelő egy párna. Legurultam az ágyamról és a fürdőbe másztam, hogy lezuhanyozzak. Miután végeztem, ettem egy harapás kalácsot, amit már vagy két napja "eszegetek", majd egy gyors fogmosás után leültem egy kicsit tévézni. Persze azt sem tudtam olyan sokáig, mivel alig hallottam belőle egy-egy szót.
-Na várjál csak, holnap szerepcsere lesz.- motyogtam idegesen és kinyomtam a tévét. Fejemre vettem a fejhalgatómat és max. hangerőn kezdtem hallgatni a zenét. Ez legalább elnyomta a fúró hangját.

Olyan fél kettő fele beleuntam az egész napos ücsörgésbe, így magamra kaptam a sportcipőm és mivel eddig is kényelmes ruházatban voltam, elmentem futni. Egy órával később újra otthon teremtem és enyhén kifáradva a futástól (aminek a nagy részében csak sétáltam) a kanapémba dőltem. Pár perc fetrengés után bekúsztam a fürdőbe és újra lezuhanyoztam. A telefonom csörgésére lettem figyelmes, így kimásztam a zuhanykabinból, magamra csavartam a törölközőt és a csörgés irányába siettem.
-Haló?- vettem fel a telefont.
-Szia Hyun! Felmehetek most hozzád? Két óra múlva oda kéne érnünk Lisanghoz.- hallatszott Yuta hangja a telefonból.
-Ha két óra múlva kezdődik az egész, akkor miért jönnél máris ide?-Kérdeztem.
-Csak, na. Már itt vagyok az épület előtt amúgy. Hetedik emelet, ugye?- kérdezte, pedig már jó párszor volt már nálam.
-Várjál már, egy szál semmiben vagyok, fel ne merj jönni! Számolj el magadban ötszázig, addigra felöltözök.- mondtam és a biztonság kedvéért kulcsra zártam az ajtót, hogy még véletlenül se nyisson rám.
-Oké, egy... kettő...három..- kezdett el számolni, mire én rányomtam a telefont és gyorsan megtörölköztem, magamra kaptam egy kék ujjatlant és egy szürke testnadrágot és természetesen fehérnemű is került alá. Mikor végeztem, az ajtóhoz lépkedtem és kikulcsoltam az ajtót. Yuta még nem jött, így ledobtam magam a kanapéra. Egy perc elteltével kicsapta az ajtót.
-Ötszáz! -kiáltott és nagyokat pislogva nézett körbe a nappaliban.
-Kopogni azért kellene, nem gondolod?- néztem rá karba tett kézzel.
-Bocs, de te mondtad, ha elszámoltam ötszázig, akkor jöhetek fel.- tette fel kezeit védekezően. Csak megforgattam a szemeimet, majd magam mellett megpaskoltam a heverőt, hogy üljön le. Így is tett.
-Na akkor, miért is jöttél ilyen korán?- kezdtem bele.
-Mert elfelejtettem mondani, hogy rám bízta Lisang a nasit, így hamarabb kéne indulnunk. Szóval kezdhetsz készülődni.-mondta egyszerűen, majd a távirányítóért nyúlva, bekapcsolta a tévét és valami vígjáték félét kezdett tátott szájjal nézni.
-Értem. Persze, érezd otthon magad.- mosolyodtam el halványan a szokásos viselkedésén. Bementem a fürdőbe és megfésülködtem, majd egy kis sminket is feldobtam magamra. Kb. negyedóra elteltével már készen jöttem ki a fürdőből. Még felkaptam magamra egy fehér dzsekit, majd indulásra készen álltam Yuta elé.
-Indulhatunk!- nyomtam ki a tévét.
-Gyors voltál.- mosolygott rám és felpattanva a kanapéból, az ajtó felé indult. Miután zsebre raktam a telefonom, becsuktam az ajtót és elindultunk egy boltba.

Vagy félórán keresztül válogattunk a különböző nasik közül. Mikor megvette, egy park bejáratához sétáltunk, ahol Taeyong már várt ránk.
-Szia kutyus!- integettem neki.
-Szióka Taeyong!- köszönt Yuta is.  Taeyong csak szemforgatva mormogott valami köszönésfélét.
-Az mi?- nézett a szatyorra, ami Yuta kezében volt.
-Nasi, de kapkodjuk a lábunkat, mert Lisang már vár!- mondta és továbbmentünk az említetthez.

Odaérve, a lány széles mosollyal nyitott nekünk ajtót.
-Halika!- terelt be minket és a szatyor tartarlmát egy kisasztalra borította. Gondolom, majd mindenki kiszolgálja magát. Leültem az egyik puffra, Taeyong meg a földre. Yuta és a lány egy ideig csak beszélgettek, majd egyre többen érkeztek. A zene is szólni kezdett. Egy darabig csak pár emberrel beszélgettem, majd mivel Taeyong még mindig magányosan üldögélt, odamentem hozzá és felrántottam a földről. Táncolni kezdtem vele, már ha tudtunk volna, mivel ahogy elnéztem, ő sem a legtehetségesebb, velem együtt. Az arcán látszott, hogy amennyire nincs hozzá kedve, annyira nem tud táncolni se, szóval inkább visszaültünk a földre és csak csöndben néztük ahogy mások szórakoznak.

Egy kis idő elteltével egy fiú ordított fel.
-Felelsz vagy merszezzünk!- természetesen mindenki leült és egy üveget elővéve, Lisang pörgetett először. Az üveg Yuta felé mutatott.
-Nos, Yuta, felelsz vagy mersz?-kérdezte a lány.
-Merek!-vágta rá gondolkozás nélkül. -Na,akkor..-gondolkozott el Lisang. -Nyald meg valaki hónalját.- vigyorgott szélesen.
-Soha!- vágta rá fapofával Yuta.
-Ha valaki nem csinál meg valamit, büntetést kap!- ordította be az ötletgazda.
-Így van, a büntetés pedig az, hogy le kell vetkőzni és táncolni a szomszédnak.- nevetett fel a csaj. -B*rmok..- motyogta Yuta, majd Taeyong felé fordult.
-Add a hónaljad!- emelte fel Taeyong karját és közelebb hajolt hozzá.
-Miért pont engem kell nyaldosni?- morgott, majd karját fenntartva várta, hogy túl essenek a dolgon.
-Bocsesz.- vont vállat Yuta, majd kidugta a nyelvét és egy pillanat erejéig megnyalta a fiú hónalját.
-Szerencsémre nem volt izzadt. -öltött nyelvet Lisangra, majd megpörgette az üveget, aminek a vége felém mutatott.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Na, a következő részben megkezdődnek a dolgok...  ;)
Ha tetszett, nyomj egy vote-ot és a véleményedet is nyugodtan megírhatod, legyen az jó vagy rossz.  :)