Anyám Inko-sant kezdte el nyugtatni, apám meg neki segédkezett. És itt vagyok én aki majd szétpattan az idegtől és csak áll egy helyben. Maradjak itt és segítsek vagy menjek egy életveszélyes terepre....

-Utánuk mentem!-Kiáltottam el magamat hirtelen és már sarkon is fordultam. Megverem azt a nyomorék Dekut, hogy tudja hol a helye. Mit gondol kicsoda Ő?! Attól még, hogy ott van mellette az a nyomorék mestere nem kell nagyra hinnie magát! Én jobb vagyok nála!!

Kiérve a házból sehol sem láttam őket...Nem lehetnek ilyen gyorsak!! Mérgemben elindultam egy random irányba és csak reménykedtem, hogy arra vannak.

-.-

Kiyoko nagyon ideges, ezért kénytelen vagyok én is átvenni a stílusát, ha nem akarok a harcunk során meghalni. Valami történhetett azon a küzdésén, csak tudnám mi!

Óvatosan ránéztem a mellettem dübörgő lányra. Szemei szikrákat szórtak, kezeit ökölbe szorította és vérszomja aura lengte körbe. Nem tudom ki miatt lett ilyen, de remélem megbánja, mert most én szívok miatta.

Vettem egy mély levegőt és elkezdtem bemelegíteni a karjaimat. Felkészítettem magamat a fájdalomra, és az esetleges bukásra. Nem csak a nyeréssel kell számolni, hanem a vesztés lehetőségével is.... Sokan azért vesztenek mert az utóbbit kifelejtik. A mesterem is ezek közé tartozik, túl nagyra hiszi magát, ez okozza a vesztét...

-Vesztettél ellene Kiyoko?-Kérdeztem hallkan. A zöld szemeimmel az előttem lévő utat figyeltem és vezetettem magunkat egy csendesebb részre.

-Kussoljál Deku! Nem tudsz te semmit!-Kiabált rám teljes hangerejével. ~Szóval vesztett. Nem tudom ki lehetett az ellenfele, de gratulálok neki. Annyi nyereség után vesztett ellene Kiyoko. A gratuláció után persze bemosnék az illetőnek, mert miatta szívok...~

Megérkeztünk arra a partra ahol All Mighttal edzettem régebben.

-Téged is ide hozott az öreg mindig, ugye?-Kérdezte kifürkészhetetlen tekintettel.

-Igen.

-Engem is mindig ide hozott...És most itt verlek téged péppé! A tanítványát akinek az erejét adta, itt alázom a földbe!-A mondata után kihívóan nézett az én szemembe. Nyerni akart, egy kis örömet szerezni a napjába, de ez nem fog sikerülni. Nekem kell nyernem.

-Emlékezz ki az erősebb már Kiyoko.-Feleltem nyugodtan aztán harciállásba álltam és felé fordultam. A fehérke vér szemet kapott és ő is felvette a pózt. Egyszerre fújtuk ki a levegőt aztán elrugaszkodtunk egymás felé. Én gyomorszájon vágtam, míg ő bordáimat célozta meg a lábaival, de gyorsabb voltam és elkaptam. víz vette hirtelen körbe a fejemet és nem kaptam miatta levegőt. ~Ügyes.~ Elengedtem a lábát. ~Ha ő is használja a képességét akkor én is!~

-SMASH!-Kiáltottam a fejemet körbe vevő vízbe. A maradék levegőmet tartalékoltam, de így is kibírnám pár percig még.

A jobb karommal Kiyoko felé ütöttem, ennyi elég volt ahhoz, hogy egy pillanatra kizökkentsem. ~Most!~ Gyorsan elé rohantam és elkezdtem a képességemmel sorozatos ütéseket mérni rá. Hogy kitudja védeni a támadásaimat leengedte a vizet a fejemről. Ez volt az én pillanatom. Kiyoko kezdte felvenni velem a ritmust, sőt sikerült megsebeznie. Erőt vettem magamon és a képességemmel együtt lefejeltem a lányt, aki emiatt megtántorodott. Hanyatt esett és a fejét fogta, amit sikeresen betörtem.

-AISH! DEKUUU! CSAK LÉGY ÚJRA AZ A KISFIÚ AKIT LEGYŐZHETEK! MÁRA ELÉG VOLT AZ IS, HOGY AZ A NYOMORONC NYERT ELLENEM!!!-Kiabálta teljesen kikelve magából. ~Ezaz! Ha így folytatjuk mindent elárul, hogy mi is történt.~

-Nem! Én vagyok az erősebb ezt miért titkoljam?!- Valami elpattant Kiyoko fejében ugyanis víz kezdett el körülötte forgószél szerű mozgást végezni. Mindent felkapott amit elért, és egyre csak növekedett. ~Átkell jutnom ezen, hogy elérjem Kiyokot.~ Gondolkodás nélkül belevetettem magamat a halálos víz örvénybe. A parton találhat tárgyak úszkáltak még benne rajtam kívül. A mesterem ezeket kénye kedve szerint tudta irányítani, mert a vízben voltak. A fa darabokkal megvágott, a kövekkel a fejemet célozta.

Persze én sem hagyhattam magamat, ugrás előtt vettem egy mély levegőt, egy ideig bírni fogom... AZ öklömmel arrébb ütöttem a támadó tárgyakat és elkezdtem úszni az engem nehezítő örvényben Kiyoko felé. Ez az egyik legnagyobb támadási és védekezési fegyvere. Konkrétan lehetetlen átjutni rajta, eddig még nekem sem ment, de muszáj!

-ADD FEL DEKU! ADD FEL TE IS DABI! ÉN VAGYOK A LEGERŐSEBB!! ENGEM NEM LEHET CSAK ÚGY FÉLRE LÖKNI!!-Kiáltotta el magát felém. A szemei bevoltak csukva ugyanis koncentrált, hogy fent tartsa a vizet. ~Szóval Dabi ellen vesztett...Nem vagy formában Kiyoko...~ Nem értem rá tovább gondolkodni, mert kezdett fogyni a levegőm. ~Hajrá Deku!~

Kifújtam a levegőm egy részét és beleadtam mindent. A képességemmel körbe öleltem a testemet és egyszerre engedtem ki, ezzel részt csináltam a vízbe, ahol könnyedén tudtam haladni a lány felé. Sikeresen túléltem a lehetetlent! Gondolkodás nélkül a lányhoz szaladtam, ahol bemostam neki egyet, amitől elájult....

A szája felrepedt, a feje betört, a testét karcolások fedik...Kórházba vinném, de akkor még mérgesebb lenne. Ha bevinném engem is bent akarnának tartani, ugyanis én sem festek szebben....... Sóhajtva a karjaimba vettem és elindultam vele haza fele.  Nagyon bánthatja, hogy legyőzte őt Dabi, ezt nem fogja annyiban hagyni tudom... Csak annyit tehetek, hogy támogatom.

-.-

Még idegesebb lettem a tudadtól, hogy nem tudom merre ment az a két nyomorék! A parkban sétáltam, inkább trappoltam amikor nem bírtam tovább. A mellettem lévő fát lerobbantottam a helyéről, és elüvöltöttem magamat.

-AZ A MAGASSÁGOS ÉG ÁLDJON MEG TÉGED DEKUU! AZÉRT MERT ELVESZTETTELEK TÉGED NEM AZT JELENTI, HOGY JOBB VAGY! HALLOD?! ÉN VAGYOK A KIRÁLY!! CSAK IS ÉN, SENKI MÁS!!!- Úgy üvöltöztem a kihalt parkban, mint egy félőrült. Jelen pillanatban az is voltam...

A tombolásomat egy hatalmas földrengés és zöld villanás szakította félbe. ~Deku?~ Elképedve néztem a zöld villámokat amint bevilágítanak mindent így késő délután. ~E..ez nem lehet Deku! Ő nem jobb nálam! Ez nem lehet Ő!!!~

-Tudod mit?! Keresse a fene azt a zöld gombócot! Remélem soha sem tér vissza!!-Kiáltottam az ég felé és az eddigieknél mérgesebben trappoltam visszafele.

-.-

Korugiri már egy ideje haza hozott, de még mindig csak azon a lányon jár az eszem, nagyon jó volt, csak rossz oldalon áll. Akarom Őt! Azt akarom, hogy a sötétséget erősítse! És azt is fogja, mert én azt mondtam. Én fogok nyerni a végén!

KI akartam szellőztetni a fejemet, ezért elindultam valamerre. Valamilyen tervre van szükségem ahhoz, hogy ezen az oldalon tudjam... Talán belemenne Tomura, ha elmondanám neki, de nem akarom. Majd a legvégén elég ha megtudja mit tettem. A kezemben megjelenítettem egy kis kék lángot. ~Hogyan szerezzem meg?~ Éppen egy kavicsot rugdostam magam előtt amikor bevillant a terv. ~ Előbb be kell szennyeznem, ahhoz, hogy mellettem lehessen!~

Hoi! Végül mégis csak sikerült még egy részt megírnom. Remélem tetszett a gyatra harc jelenet ellenére is.😅

itt van az egy ideje kihagyott BakuDeku kép is