Az idő őrült lassan telt, és kettőnk között a kényelmetlen hangulat egyre csak nőt. Azok a karizmatikus szemek engem figyeltek, míg én újra elbújtam előlük. Valaha megfog ez változni? Mindig menekülni fogok gyengepontom elől? Mert Kacchan, te vagy a vesztem...

Nincs mit szépíteni a helyzeten, ő játszadozik velem, mint mindig. Igazán nevetséges, hogy még most sem tanultam meg kezelni ezt a helyzetet, hiszen az érzéseim is leragadtak a múltnál.

Hogyan is várhatnám el az eszemtől, hogy haladjon, ha a szívem lemaradt?

A hosszú idő alatt néha elsuhant mellettünk pár személyzetis ember, kik elképzelhetetlen árakon akartak ránk sózni kajákat.

Végül a vonat csak megállt ott ahol nekünk kell, és a rémálmomnak vége lehetett... A vonatról két megpakolt bőrönddel, és a táskáinkkal szálltunk le. Zöld szemeimben visszacsillant a nap fénye, miközben a vonatállomás épülete előtt állva bámultam a messzeségbe.

Egyszeren magával ragadott az egész város hangulata azonnal. Tavaszhoz illően a cseresznyefák miatt minden rózsaszínbe borult, és a szirmok esőcseppekként hullottak le.
-Hát nem szép ez a hely Kacchan?-Kimondtam azt az egy szót, mely miatt oly sokszor lettem bántva, de most még sem zavart. Úgy sem figyel rám.

-Lehetne jobb is!-A mondata hallatán a vállaim azonnal lejjebb ereszkedtek, akárcsak az életkedvem. Ennyire egyszerű elvenni egy érzést az embertől. A hátamon feljebb dobtam a táskát és némán indultam meg az ismeretlen városban.

-Keressünk egy hotelt, aztán munka.

-.-

Deku, mint egy kisgyerek, úgy nézett végig az új városon. Én mögötte álltam, és egyszerűen csak néztem őt. A napfénye egyenesen rávilágított, mintha kedvenc gyermekét szeretné kiemelni a többiek közül.  Ajkaim mosolyra húzódtak, és melegség töltött el. Zöld haja kitűnt a rózsaszín tájból, és a szél lebegtette a fehér nagy pólóját. A fény miatt látni lehetett a férfias homokóra alakját. Dereka vékony volt, még a lányok is megirigyelték, mégis kockás hasa tökéletesen ki volt dolgozva. Egyszerűen kitűnő, magamnak akarom. Minden téren!

-Hát nem szép hely Kacchan?-Újra megbabonázott azzal az egyetlen kicsi szóval. Utáltam ha így hívott hiszen az egész testem bizseregni kezdett, és túl sokat képzeltem bele. Az a szó sok dologra rá tud venni...

-Lehetne jobb is!

Jobb lenne ha észrevennéd már, hogy neked csak én létezek! Nem bírom már sokáig!

-.-

Egymás mellett indultunk meg a városban keresve a tökéletes helyet. A hulló virágszirmok a szőke hajába hullottak, erre ő puffogva próbálta kiszedni, de mindig került új a hajába.  Az arcom fokozatosan vörösödött el a jelenetet látva. Egyszerűen minden annyira szép volt. Megakarom állítani az időt. Bárcsak minden így maradna! Boldog vagyok mellette, pontosabban őt nézve. 

Valaha mellette fogok tudni állni? Szeretni tudnánk egymást egy másik életben? Vagy a vörös fonál minket sosem fog összekötni? Annyi kérdés, és sehol egy válasz. 

-Hé, Deku! Itt ez a fogadó, ez megfelel, nem?-Oldalra mutatott, és egy igen édes kis épület helyezkedett el mellettünk. Rengeteg növény volt ültetve a bejárat előtt, díszes oszlopok tartották a terasz felett a tetőt. Vörös kígyókra hasonlító minta tekeredett felfele rajtuk. A fogadó nevére pillantottam, "Love Maze". A szemöldököm összeszaladt, és az arcom vörösödni kezdett. Kacchan követte a pillantásomat, és vigyorogva konstatálta az elnevezést.

-Most komolyan egy név miatt nem fogsz ide bemenni? Pedig biztos olcsó.-Ő zsebre tett kézzel indult meg, én meg még mindig lemerevedve álltam egy helyben. Rossz előérzetem van, úgy érzem, hogy a kínos kapcsolatunk még rosszabb lesz!-Indulj már meg befele, vagy berugdosom ide azt a nagy seggedet!
Ajkaimat harapva tettem meg lassan a lépéseket. Az égiekre esküszöm, hogy ha a tipikus könyv jelenet következik, hogy "sajnos csak egy szobánk maradt" én itt helyben öngyilkos leszek!

-Jó napot!-Meghajolva köszöntöttük egymást az ott dolgozókkal, és egyből a pultot céloztuk meg.-Két szobát szeretnénk kivenni egy éjszakára.-Bármiféle hang remegés nélkül szólaltam meg, ha már a szőkével szemben elveszett minden amit Kiyoko tanított, attól még mással szemben nem. A nő érdekes csillogással a szemében nézett minket végig, tőlem csak egy jéghideg pillantást kapott, így sóhajtva fordult a gép felé.

-Pont van szabad szobánk egymás mellett, az gondolom megfelel önöknek. Mikor tetszenek fizetni?-Nyilvánvalóbban nem is tudja kifejezni, hogy mennyire szeretné, hogy Kacchan karjai között legyek...

Oké, én magam keveredtem bele ebbe az érzelmi hullámvasútba....😵
Éssss..ez a rész is jó unalmas lett...Remélem azért még senki nem kíván a halálba...😅
A következő talán jobb lesz😭😭