Megilletődve néztem a szőkére. Otthonosan vágta le magát a kanapéra. Kitty érdeklődve nézett a vörös szeműre, ki hátra hajtotta a fejét és egyik szemét becsukta még a másikkal a kis lényt nézte. A fehér cicus egy lépést tett közelebb a fiú felé, aki gyengéden arrébb lökte a macsekot.

-Menj innen te dög.-Esküszöm,hogy Kitty érti mit mondunk neki, mert azonnal stílust váltott. Gyorsan a kezembe kaptam, miután vissza zártam az ajtót, nehogy a fiúnak ugorjon.

-Kacchan, légy kedvesebb ez az én házam. - Szigorú tekintettel néztem rá, és észre sem vettem, hogy milyen néven szólítottam hosszú idő után megint.

-Mond megint!

-Mit?-A kis cicát a szobámba vittem és a helyére raktam le, de tudom, hogy az ágyamra fog felmászni.

-A nevemet!-Mikor kifordultam a szobámból ő már ott állt előttem, és újabb szokásaként kezét a fejem mellett támasztotta meg az ajtófélfán. A másik a zsebébe volt elrejtve.

-Bakugo.-Azonnal leesett mit akar, de biztos, hogy nem fogom kimondani! Nehéz volt elengednem azt a becézést, de megváltoztam, nem leszek többé gyenge!

-Nem azt! Ahogyan szolítottál!-Kezdett betelni nála a pohár. Közelebb hajolt hozzám és minden lélegzetvételét éreztem a bőrömön.

-Nem.-A szabad oldalon könnyen kikerültem és lehuppantam a kanapémra.-Mikor is készülsz távozni?

-A te kis Kacchanod itt fog lakni, ugyanis, ha a tyúk eszed nem fogta volna fel most elmondom neked. Leégett a rohadt házam!-Idegesen lépkedett mellém, és vágta le magát a díványra. Nem szóltam semmit, nincs most erőm hozzá. A nappaliban elhelyezkedő fiókból kikerestem pár szükséges dolgot a megágyazáshoz és a szöszi kezébe nyomtam.

-Old meg magad program. Oyasumi'nasai... - Nyújtozkodva léptem be a saját helyiségembe nem foglalkozva mérgelődő fiúval. - Kacchan...

Reggel eszeveszett nyávogásra ébredtem, ami a konyhából jött. Csak tudnám hogyan került oda a macska. A takarómat lerugtam magamról és fáradtan keltem ki az ágyamból. Az órámra nézve kereken hetet mutatott. A jó pár számmal nagyobb pólómat lejjebb húztam magamon, ugyanis elakartam takarni az alsómat.

-Menj már arrébb! Az az én kajám te dög! Te kis...! - Egy sor mérgelődés után csörömpölést lehetett csak hallani. Most vagy ledobta a cicámat, vagy Kitty magára borított valamit.... Fejemet fogva léptem ki az ajtómon, és a szemem elé került egy igazán érdekes jelenet. Kacchan egyik kezében serpenyővel, még a másikkal a fehérkét hessegette el a nyers alapanyagoktól. Egyszerűen olyan... Tökéletes volt ezt látni, mintha minden reggelünk így kezdődne. ~Bárcsak, de ez egy illúzió. Soha sem lesz ilyen csodás pillanat az életemben.~

Egy keserédes mosollyal az arcomon ültem le az étkező asztalhoz, ahonnan könnyedén ráláttam a két jómadárra. Már csak egy gyerek hiányzik és... És az álmom teljesülne.

-Pusztulj már innen! Nem is értem mi a fenének vagy itt menj vissza a zöldikéhez.-A süni idegzete eddig bírta, fogta és lelökte a pultról a macskámat. Kitty szerencsére talpra esett, fújtatva nézegette a szőkét, de amint észrevett engem előadta a halálát. Mosolyogva álltam fel és vettem a kezeim közé.

-Kacchan ez csúnya volt.-A kegyes királynőt leraktam a kanapéra, aztán közelebb sétáltam a reggelit készítő fiúhoz.

-_-

Már egy órája ébren voltam, ezért neki álltam reggelit sütni. Ez mind szép és jó, de az bolhás dög végig láb alatt volt. ~Megölöm az egyszer biztos! ~

-Ide figyelj, amint Deku bevalja nekem, hogy szeret, te repülsz innen! Világos?-Hiába lökdöstem arrébb, átkoztam el, ez csak azért is itt maradt és zavart engem.

-Menj már arrébb! Az az én kajám te dög! Te kis...!-Ez a macska nyomorékabb, mint a gazdája! Most magára rántotta a tálat amibe a felvágott uborka volt. Következő célja a nyers virsli volt. ~Na azt neeem! ~

Egyik kezemben tartottam a serpenyőt a gáz felett, a másikkal a macskát kergettem el.

-Pusztulj már innen! Nem is értem mi a fenének vagy itt menj vissza a zöldikéhez.-Kicsit erősebb taszításom miatt gyönyörűen leszaltózott mellőlem. ~Maradj is ott!~

Lépéseket hallottam, aztán megjelent egy zöld hajkorona mi kezelésbe vette a fehér törpét.

-Kacchan ez csúnya volt.-Megint kimondta a nevemet! Győztes vigyorral az arcomon szemléltem a tojást a serpenyőben. ~Nem is lesz olyan nehéz, hogy visszaszerezzem.~

/2 nappal később /

Az észrevételem nélkül egyre közvetlenebb lettem Kacchannal. Miután hazaértünk a munkából a nyári meleg miatt szokásunk lett beülni a ventilátor elé egy finom jégkrémmel.

Ma sem történt ez másképp.

-Kacchan, menj arrébb! Így csak rád megy belőle.-A szabad karommal toltam arrébb az igazán makacs fiút.

-Na gyerünk "első számú"! - A szőkeség hencegve nézte a szenvedésemet. Az ilyen pillanatok elfeledtetik velem a ránk váró háborút.

-Rád uszítom Kittyt!-Fenyegettem az új ősellenségével. Az eltelt napokban nem igazán békültek ki egymással.

-Na gyerünk! Az a szőrcsomó semmi ellenem!-Bakugo büszkén húzta ki magát, és nézett oda a kanapén hempergő kislányra.

-_-

-Ideje lenne belekezdenünk, nem főnök?-Kérdeztem a bárpultnál üldögélő Shigarakit. Vörös szemei elvetemülten csillogtak a megtépázott Deku plakátra.

-De, elég időt vártam. Kezdjünk bele!-Ennyi elég volt, az egész csapat teljesen megőrült. Toga a renegetg kés közül nem tudott dönteni. Én meg csak vigyorogva néztem az alkohollal teli poharam aljára.

-Kiyoko...csodás lesz nézni, hogy mellém állsz.-Suttogtam a hatalmas zajba. Shigaraki elindította a műveletet. Sötétedéskor ellepi a várost a gonoszok. Fő célunk Deku meggyengítése, nekem meg Kiyoko kételyek közé lökése. Csodálatos lesz!

-_-

Elfelejtettem az új fiú nevét, de ez nem is fontos. Jobban utánanéztem, és a családja a csapat összeállása óta nem látta. Pedig mindene a családja és a barátnője.....volt... Itt valami nagyon nincs rendben.

Muszáj beszélnem Dekuval, biztos ketten rájövünk mindenre! Őszinte mosollyal az arcomon néztem magam mellé, a szüleim sírjára.

-Jó volt újra látni anyu, apu. Csodás ember lett belőlem, ugye? - Nevetve dobtam hátra a fehér hajamat. Akkor haltak meg, amikor rájöttem hogy a hősök tehetetlenek....

-Na megyek vissza. Most a szomszédos városban élek a tanoncom mellett, ki a legnagyobb bizalmasom. Ne aggódjatok miattam! - Ebben a nyugodt temetőben mindig önmagam lehetek. Sóhajtva álltam fel a földről és indultam haza a naplementében, hogy minnél előbb beszélhessek Dekuval.

/külső szemszög/

A fénylő nap lemenetele egyet jelentett a baj kezdetével. Kisebb gonoszok előbújtak és várják a jelzést a rendbontás engedélyézesére. Most mindannyian egy célért küzdenek.

Megdönteni a hősők mivoltját!

Shigaraki csapata egy emeletes ház tetején nézték a sötétség színrelépését.

-Kezdődik!-Mondta elégedetten mikor már a nap eltűnt az égboltról. Midoriya és Bakugo semmit sem sejtve ültek egymás mellett a kanapén. Kapcsolatuk javulásnak indult, de lehet gyorsan megszakad...

Kiyoko zsebretett kezekkel várta a buszt mi visszaviszi a városába.

Bummm! Sikeresen neki kezdtem az igazi cselekményeknek! 😌😁
Most a képet beillesztettem a törtenetbe. XD

Remélem tetszett, és ne aggódjatok hamarosan megtudjátok, hogy Deku meg Baku hogyan is lett jóban.

Byebye💕

/hibáktól tekintsetek el/