A reggelem az órám kibírhatatlan rikácsolására kezdődött. Kitty hisztizve menekült a párnám alá jelezve, hogy ő bizony még aludni fog. Legszívesebben én is elbujdosnék a kiscicámmal együtt, de nem tehetem. Ma már vár rám a munka. Kiyokoval sikeresen megszereztük azt a fontos ügyet, amiért annyit dolgoztunk. Az egészben a hiba az az, hogy a jelenlegi főnökünk szeretné, ha mind a ketten felügyelnénk egy-egy "tanoncot". Muszáj volt beleegyeznünk, de ahol csak tudom én elhagyom majd azt a plusszot.

Nem is értem, hogy ilyen komoly ügy mellé minek akarnak berakni két hátráltatót... Shigarakiék bandája után megy a nyomozás, elég befolyásosak lettek. Nagy veszélyt jelentenek már.

Sóhajtva csoszogtam ki a konyhába a reggeli kávé adagomért. Benyomtam a kávéfőzőt, utána meg a Tv-n nyomtam be valami zene adóra. A pizsamám csak egy alsóból állt, így hideg volt a hasamnak amikor hozzáért a konyhapulthoz. Levettem egy tányért a polcról és a mellettem lévő kenyeret a pirítóba helyeztem. Miután elkészült a reggelim a pultnak támaszkodva néztem ki az üvegajtómon a virágokkal teli kertemre. Kiyoko kertje teljes ellentéte az enyémnek, a növények teljesen kipusztultak, a fű is csak miattam van mindig levágva. Komolyan mondom, ha én nem vágnám le amikor kell, akkor vagy óriásira nőné ki magát vagy felgyújtaná....

A nő háza belülről viszont teljesen más! Mindenhol növények díszelegnek, amiken látszódnak, hogy gondozva vannak.

Kitty nyávogva sétált mellém és dörgölőzött a lábamnak. Az eltelt hetek alatt ez számára egy szokás lett. Így köszön nekem reggel, meg jelzi mellé, hogy ha nem adok neki minél hamarabb enni akkor kikaparja a szememet. Tapasztalatból mondom amennyire ártatlannak néz ki, annyira egy vadállat! Talán pont ez miatt kedvelte meg Kiyoko is a macsekot. Együtt olyanok, mint valami királynők akiknek senki sem parancsolhat...

-Értem főnökasszony. Éhes vagy.- Lehajoltam, hogy egy gyors fejre simit adjak neki, meg persze kivegyek lentről neki ennivalót. A legjobb pillanatban nyílót ki a bejárati ajtóm.

-Meghoztam a két nem kívánt felesleget!-Ijedten kaptam fel a fejemet, amit emiatt szépen bevertem az asztal szélébe. A fájópontra szorítottam a kezeimet és guggolva maradtam a földön. Miután kicsit enyhült a fájdalom felegyenesedtem és a vendégek felé fordultam. Hiba volt.... AZ arcom azonnal bevörösödött. Kiyoko egy cseppet sem zavartatta magát. Könnyedén mellém sétált és beleivott az asztalon pihenő kávémba, utána a megcsócsált pirítósomat támadta le. Én még mindig zavartan figyeltem az előttem lévő két embert, ugyanis az egyik Kacchan volt, aki átható tekintettel figyelt engem. A vörös szemei elsötétültek és valami veszélyes csillogást adtak neki.

-Öhmmmm...-Mindent hátrahagyva  rohantam a szobámba felöltözni, ugyanis még mindig csak egy alsóban virítok. Előkapartam valami viselhetőt a szekrényemből, utána a tükör előtt szettem rendbe a zavart tekintetemet. Nehézségek árán, de sikeresen kifejezéstelenül léptem ki az ajtón.

-.-

Győzedelmes vigyorral az arcomon álltam Deku mestere előtt. A nő undorodva nézett rám meg a mellettem álló random srácra. Sikeresen elintéztem, hogy én legyek az egyik akit beosztanak Dekuék mellé. A tervem viszont kicsit változott, nem kiengesztelni akarom és magamba bolondítani, hanem bosszantani és megmutatni neki hol is a helye...mellettem, alattam! Neki nem lehet mással boldog befejezése, csak mellettem!! És tudom, hogy Deku meleg, ebben biztos vagyok! Szóval semmi probléma!

A nő átkísért minket a szomszéd házba. Könnyedén behelyezett egy kulcsot a zárba és kinyitotta az ajtót.

-Meghoztam a két nem kívánt felesleget!-Kiáltotta gondterhelten a házba. ~Anyád a felesleg! Tudd már kiről beszélsz!~ Belépve megláttunk egy fejét fogó konkrétan meztelün guggoló Dekut.

Miután a szenvedéséből felkelt és felénk fordult tisztán láttam a kockás hasát. A testét borító sebek még vonzóbbá tették a megjelenését. A fantáziám vad vizekre evezett és még az sem térítette vissza, hogy a zöldike elrohant előlem. ~Bakugo Katsuki! Szedd már össze magad! Ne te álmodozz róla, hanem ő rólad! Van még önbecsülésed, a fenébe is!~

-.-

Az elrabolt ember képességének segítségével sikeresen elkezdődött a tervem bonyolult része. Már a markomban van a lány, csak össze kell zárnom a tenyeremet és nyertem! Élvezd a vihar előtti csendet Kiyoko....

-.-

Hogy őszinte legyek, nem szimpatikusak nekem ezek ketten. Az a Bakugo gyerek Deku miatt nem jön be. Félek, hogy megzavarja az eddigi nyugalmunkat. A másikkal meg nincs túl jó előérzetem, ő túl csendes. Csak nézi a történéseket és figyel. Más esetben ez jó lenne, de valami nem hagy nyugodni. Majd utána nézek ennek a gyereknek.

Remélem ezt a képet nem használtam már fel....