-Hát ez egy csodás interjú volt... Vagy nyolcszor hívott téged az ágyába. - Nevetett mellettem Kiyoko. 10 perce ért véget az egész beszélgetés, most várjuk, hogy egyeztetnek-e még velünk máskorra is ilyet.

-Ne is mond. - Sóhajtva hajtottam a fejemet a lány vállára. Kiyoko nevetve kocogtatta meg a fejemet.

-Ügyes vagy Deku! Ez nagyon menő volt! - Vetődött mellém Denki, és persze a többiek is.

-Szép volt Midoriya!-Todoroki a szabad vállamra rakta a kezét és kedvesen rám mosolygott.

-Köszönöm. - Egy fáradt mosoly szerűséget én is villantottam a többiekre. Az az interjús lány teljesen leszívta az energiámat.

-Helóóó. Midoriya-kun megtudnád adni a telefonszámodat? Szeretne a stúdió még egy interjút veled,és hogy megtudjam veled beszélni a kérdéseket. - A hatalmas pilláit rebegtette előttem a lány. Felemeltem a fejemet Kiyoko válláról, és óvatosan ránéztem. Ő csak vállatrándítva fordult el tőlem.

-A stúdió eltud engem érni, ha muszáj. Majd ők behívnak és itt megtudjuk beszélni.

-Kár. Elakartalak hívni egy kávéra miközben megbeszéljük. Na majd máskor....egy képet azért kaphatok? - Erőltetett mosollyal az arcomon bólintottam. Előkapta a telefonját és Kacchan kezébe nyomta.

-Fotózz kérlek. - A kezeivel átölelte a nyakamat, már amennyire elérte... Az egyik lábát  a magasba emelte és a telefonra vigyorgott. Én is mosolyogtam, miközben az egyik kezemmel béke jelet mutattam. A szőkeség morogva állt hátrébb és emelte fel a telefont.

-3...2...1!-Hirtelen az arcomra puszilt az utolsó pillanatban a lány. A kamera pont ezt fotózta le. Az arcom meg sem rezdült, megszoktam, hogy általában a ravaszabb rajongók ezt teszik a fotó miatt. Persze eléggé zavart, de nincs mit tennem....

-Köszönöm Midoriya-kun! Még találkozunk! - Előttem meghajolt és kecsesen eltipegett. Undorodva fordultam Kiyoko felé, aki próbált nem hangosan felnevetni az ábrázatomon.

-Deku, te nőcsábász lettél! Nekem nem tudsz szerezni valakit? - Sero kacsingatva verődött mellém. Csak zavartan mosolyogtam tovább. A mesteremből most tört ki a nevetés, erősen hátba csapott.

-Ez hatalmas volt. Nem bírtam tovább! Megkeresem azt a képet és lementem! - A fehérke elvonult a kezében a telefonjával. Már most a fejemet fogtam, hiszen tudtam, hogy egy ideig piszkálni fog azzal a képpel.

-Na, mehetünk?! Menjünk! - Kiabálta lelkesen Denki és elindultunk ki az épületből. Engem is elhívtak magukkal egy kis ivásra. Miért is megyek velük? Mert konkrétan elkapták a karomat és húztak maguk után. Anyum mosolyogva engedett el, még véletlenül sem mentett volna ki. Kiyoko meg azt mondta, hogy ő inkább megy lakást keresni nekünk.

~°~

Mikor oda jött hozzánk a rövid fekete hajú lány legszivesebben elrobbantottam volna a picsába! Mit gondol kicsoda Ő?! Mit játsza itt az eszét?! Ch... Utálom az embereket. A kezeim ökölbe szorultak és csak figyeltem a flörtölését. Kirishima mosolyogva ingatta a fejét és a kezét nyugtatóan a vállamra rakta.

-Takarodjál innen Hegyhajú barom! - Villámló szemekkel néztem a vigyorgó vörösre.

-Mik ezek a hangukatingadozások Bakubro? Már megint nem bírod elfogadni, hogy meleg vagy? Vagy féltékenykedés van a képben? - Ő az egyetlen aki tudja mit érzek, jobban mint én! Utálom, hogy ezerszer felemlíti nekem ezt a sok szart!

-Kussolj! Én nem vagyok meleg... Ez csak egy agyrázkódás utóhatása, hamarosan jobban leszek! Ch..! - A vöröske gondterhelten engedte el a vállamat és ment oda Denkihez. Én ott maradtam egyedül az engem felörlő gondolataimmal.

A idegeségemet csak fokozta az amikor a kezembe nyomta a telefont az a kis cafka.

-Fotózz kérlek. - Megsem várta a válaszomat, vissza tigepegett Dekuhoz és átkarolta a nyakát. Csak álltam és figyeltem a történéseket. ~Vajon lehetek hős, ha egy embert megöltem? Bocs kettőt, mert a felemás barmot is eltemetem. ~

Fújtatva álltam hátrébb és emeltem fel a telefont.

-3...2...1!-Megnyomtam a gombot, de bár ne tettem volna. A fekete csaj, pont a kép készülésekor megpuszilta a zöldike arcát, aki semmilyen reakciót nem mutatott. ~MI A FENE?! ~ A többi történésre már alig figyeltem. Csak minnél előbb részegre akartam magamat inni, és mindent elfelejteni!

~°~

Denki és Kirishima meg Mina volt a főszervező most. Ők mentek elől és kerestek valami helyet ahova betudunk ülni. Sero Bakugot "boldogította". Én meg hátul kullogtam mellettem Todorokival.

-Nem zavart téged, hogy megpuszilt a lány? - Kérdezte a semmiből a fiú.

-Megszoktam. - Az út túloldalára néztem ahol azonnal megláttam két középiskolás lányt akik engem fotóztak. ~Én nem celeb vagyok, hogy minden pillanatomat fotózzák. Hős vagyok emberek.... ~

-Hmm.. Érdekes. Szóval, ha mondjunk én megpuszillak az sem zavarna? - Kerek szemekkel néztem a felemásra, kinek a jobb keze az állán pihent és az ég felé nézett gondolkodóan.

-Tessék?Mármint, nem hiszem. - Kívülről nem látszódott mennyire zavarban vagyok.

-Hee?!? Hogy ki puszil meg kit?! - Fordult hátra idegesen Kacchan. Nem értettem a reakcióját így csak néztem a történéseket.

-Én Midoriyát. - Felelte zavartalanul mellettem a fiú. A mondata megpecsételése miatt oda hajolt az arcomhoz és nyomott rá egy puszit. ~Hálát adok, hogy Kiyoko nincsen itt.~

Mint ahogy mondtam neki, semmilyen reakcióm nem volt, csak belülről már rég azt kívántam, hogy elássam magamat a föld alá.

-Chh.. Ne itt játszátok a hős szerelmest! Menjetek szobára!!

-Talán zavar Bakugo? - Nyugodtan beszélt Todorki, még Kacchan fortyogott a dühtől.

-Hogy buzultok? Miért zavarna?!

~°~

-Hee?!? Hogy ki puszil meg kit?!-Fordultam hátra amikor meghallottam a beszélgetés foszlányukat.

-Én Midoriyát. - Felelte az a két arcu barom. Kihívóan nézett a szemembe és oda hajolt Deku arcához. M E G P U S Z I L T A!!

Muszáj megtartanom azt, hogy teljesen nem érdekel mit tesznek ezek ketten, de legszivesebben ordibálva választanám szét őket és rejteném el a világ elől a zöldikét. Huuu... De utálom magamat is! Deku szótlanul tűrte az egészet. ~Ch... Szóval még tetszik is neki. Akkor sok boldogságot!!! ~

-Chh.. Ne itt játszátok a hős szerelmest! Menjetek szobára!!-A mellettem lévő Sero csak zavartan figyelte a történéseket.

-Talán zavar Bakugo? - Kérdezte túlságosan is fölényesen az a barom. ~Megmutatom én nektek, hogy semmi szükségem rátok, főleg rád Deku! ROHADJATOK MEG MIND A KETTEN! ~

-Hogy buzultok? Miért zavarna?! - Ez volt a végszó, és tudtam, hogy hatalmas hülyeséget fogok csinálni az este folyamán, hogy megmutassam nekik mennyivel jobb vagyok, mint ők!