Sikeresen rendbe vágtam magamat az interjúra, Kiyoko is kiöltözött az alkalomra valami vállalhatóra. Kittyt nehezen vakartam le magamról, még nehezebb volt a házban hagyni egyedül, de minden reggeli katasztrófa után végre sikeresen ide értünk a megadott helyszínre. A volt osztálytársaim már vártak rám, de én némán kikerültem őket és követtem az egyik sminkes lányt.

-Deku.-Szólalt meg a mellettem lévő smink székben ülő mesterem.

-Hm?-Csukott szemmel tűrtem, hogy minden vackot rám kennyenek.

-Remélem tudod mire mit kell válaszolni.-Hümmögve tudattam vele, hogy megoldom.

-Készen vagyunk, akkor én el is megyek. Viszontlátásra Midoriya-san, Tanaka-san.- A sminkes lány hajoldozva hagyott magunkra minket. Kinyitottam a zöld szemeimet és csak ámuldoztam a lány munkáján.

-Ez egész szép lett.-Kiyoko óvatosan simított végig az arcán.

-Nem rossz.-A szememet sötétebbel húzta ki, ezzel kiemelve a szemem világító színét. Az ajkaimra egy bézs színű rúzs szerűséget kent fel...és ennyi az össz dolog amit felismertem magamon a sok smink közül. Kiyokón a kék szín uralkodott inkább. Sötétebb kékkel volt kihúzva a szeme, ami kifele menet világosodott. Valami csillámot kapott a szájára meg a szemhélyára is.

Sóhajtva álltunk fel a székekről és mentünk ki a kicsinyke szobából. A stúdióban hatalmas tömeg rohangált. Pár exkluzív rajongó is jelen volt és csak rám vártak, amint megláttak sikítozásba kezdtek én meg egy mindent lehengerlő mosolyt villantottam feléjük. Már most kattant pár fényképezőgép. Intettem a rajongók felé utána inkább Kacchanékhoz vettem az irányt. Anya a szája elé kapta a kezeit és ámuldozva nézett engem.

-Csodálatos vagy Izuku!-Megigazította a ruhámat, aztán mintha Kiyoko is a gyereke lenne, ugyanezt tette vele.

-Öhmm..köszönöm.-A fehérke kicsit hátrébb lépett a hirtelen közelség miatt. Én csak nevetve figyeltem, hogy anya nem értette a lány jeleit és tovább akarta igazgatni a fehérkén a dolgokat.

-Régen láttalak viszont Midoriya!-Csapott a vállamra Kirishima vigyorogva. Meglepetten néztem rá. Denki is üdvözölt, ahogy minden jelen lévő...Meglepett egy kicsit, hogy az én régi barátaim közül csak Todoroki van itt. ~Elértem amit akartam. Örülnöm kéne...Nincsenek már barátaim akik vissza tartanának. Kiyokóval a bűnözőkre kell koncentrálnom!~

-Gratulálok Midoriya!-Nyújtotta felém a kezét a felemás.

-Köszönöm Todoroki-san.-Mosolyogva ráztam vele kezet. Egy időben talán többet gondoltam vele, mint barátság ,de mindig visszatértem Kacchanhoz.

-Régebben már eljutottunk a "Todoroki-kunig" szóval hívj úgy kérlek.-Aprót bólintottam. A jelenlévők hamar feloldódtak és elkezdtek csevegni. Bakugo csak némán figyelt engem, néha szólalt meg.

-Sokat változtál Midoriya, de remélem még mindig engem tartasz a legjobb barátodnak.-Todoroki apró mosollyal az arcán figyelt engem. Kicsit nevettem rajta.

-Persze Todoroki-kun!

-Te, Midoriya. Mi nem ülhetünk be melléd az interjúra? Esküszöm, hogy csöndben leszünk!-Kérlelt Denki.

-Nem! Na, gyere Deku. Már oda ülhetünk, utána meg a rajongókkal kell csinálnunk valamit.-Kiyoko elkapta a karomat és maga után kezdett húzni. Kényelmesen helyet foglaltunk a berendezett kamera előtti részen. A kanapé hófehér volt, akárcsak Kiyoko haja.

Egy rövid fekete hajú, velem egyidős lány tartja velünk az interjút. Jelentősen bámul engem, szóval biztos vagyok benne, hogy a kamera előtt bepróbálkozik majd nálam. Jól tudja, hogy ott kénytelen vagyok jópofizni majd.

-.-

Idegesen álltam meg Kirishima mellett.

-Este elmegyünk inni, ugye?-Kérdezte rám sem pillantva.

-Ch..Muszáj lesz.-Mindenki aki elakart jönni az osztályból az itt volt. Sajnos a nyomorék felemás is eljött. Miután Deku elment eléggé összevesztem vele. Nekem bevallotta, hogy tetszik neki a zöldike és akarja magának. Sajnos nem tudja, hogy ha bármi olyat tesz ami nekem nem tetszik akkor lefejeltetem vele a falat! Villámló szemekkel figyeltem ahogy azt várja ,hogy megjelenjen az első számú hős....

Az annyira várt személy minden szó nélkül ki került minket. Rá sem nézett a Todoroki ivadékra. Legszívesebben képen röhögném azt a felemásat, hogy ennyit ér, SEMENNYIT!

A többiek lazán beszélgettek tovább.

-Ne légy már ennyire feszült Bakugo. Ne robbanj fel ,mert a zöld herceged napját elrontod.-Támaszkodott meg a vállamon nevetve Kirishima.

-Baromi vicces vagy, mit ne mondjak.

-Tudom.-Vigyorogva kacsintott rám, egy egyszerű vállrándítással leráztam magamról a kezét. Óráknak látszódó percek múlva kiléptek a szobából a sminkesek után. Konkrétan úgy nézett ki, mint valami híres Idol! A rajongók sikítozva fotózták le.

Fújtatva kaptam el róla a tekintetemet. A mellettem álló vöröske csak nevetett rajtam. ~Hahaha...Kurva vicces a szenvedésem?! Basszameg a világ!~ Nem igazán figyeltem kivel miről cseveg, csak azt hallottam meg amikor a jeges barom szólt hozzá.

-Megölöm.-Leraktam a kezemben lévő poharat és elindultam feléjük. Kirishima úgy rángatott vissza, hogy ne tegyek semmilyen őrültséget.

-Nyughass, nagy a tömeg itt.

-Igaz, olyan helyen kell vele végeznem ahol kevés a szemtanú, aztán a hulláját felrobbantom apró darabokra!-Őrülten kezdtem el vigyorogni miközben minden porcikámmal azt a kettőt figyeltem.

-Azta..nem akarok az ellenséged lenni....

-.-

-3...2...1...Felvétel!-Kiáltotta a kamerás fickó. Egy mosolyt erőltettem az arcomra és intettem a kamerák felé, ami mögött helyet foglaltak a rajongók, és az ismerőseim is. A fanok visítozva üdvözöltek megint.

-Mai napon vendégem a legfiatalabb hős aki már most az első számú megnevezést tudhatja magának, és a mestere aki kiképezte. Kérem üdvözöljék Midoriya Izukut és Tanaka Kiyokot!-Újjabb tapsvihart kaptunk a közönségtől.

-Heló!-Köszöntünk mosolyogva egyszerre Kiyokóval.

-Nagyon gratulálok Midoriya-san! Őszinte leszek én is rettentően nagy fanod vagyok.-A fekete hajú mosolygva legyezett felém a kezében tartott lapokkal. Édesen mosolyogva viszonoztam. ~Micsoda meglepés, hogy te is a fanom vagy? De sajnos a rosszabbik csoportba tartozol ahogyan érzem...azokhoz akik nem értik a "nem" szót....~

-Köszönöm szépen. Megtiszteltető, hogy ennyien szurkolnak nekem. MInden kedves rajongómnak köszönöm!-A kamerák, és a közönség felé mutattam a kezemmel egy kis szivet. Ésssss...megint sikoly!

-Whoww...Teljesen leveszel mindenkit a lábáról Midoriya-kun..Ohh, tegezhetlek, ugye?-Kérdezte ártatlanul. Chh..szánalmas, hogy sarokba szorít...

-Persze, nyugodtan.

-Esetleg van esélyük a rajongó lányoknak nálad?Talán köztük van az a szerencsés lány aki egy napon melletted állhat, vagy már megtaláltad?-Mert, ha fiú állna mellettem?!

-Ohh..hát a hősködés minden percemet elveszi, és mostanság nem is éreztem jelentős dolognak ,hogy legyen barátnőm.-A rövid hajú vigyorogva fordult a kamerák felé.

-Hallották hölgyek...Van még remény!-Mind a hárman elkezdtünk nevetni, még a rajongók sikoltozni.

-Kinek mondanál köszöntet azért, hogy ma eddig eljutottál?

-Legfőképpen Kiyokónak köszönhetek mindent. Nélküle sehol sem lennék!-Csettintéses mutatásos kacsintást villantottam felé.(Megjegyzés:Remélem értitek mire gondolok.XD)

-Aztán még az anyukámnak, aki mindig támogatott, meg természetesen aki miatt elindultam ezen az úton...All Mightnak!-A zöld tekintetemet egyenesen a kamerákba vezettem. Felálltam a kanapéról és meghajoltam a kamera fele nézve.-Köszönöm szépen mindenkinek!

Ezután mosolyogva ültem vissza a helyemre és tűrtem a nyilvánosan történő burkolt pasizását a lánynak.

Hoiii! Előre is bocsánat a Todoroki fanoktól.... mert ebben a storyban nem lesz a legtámogatóbb emberke... :c    Ennyit akartam.. byeeee