Reggel az arcomat piszkáló Kittyre keltem és az ebben segítő mesteremre. Morcosan nyitottam ki a zöld szemeimet. Mind a két lány értetlenül figyelt engem. Komolyan mondom, még aludtam valamilyen különleges kapcsolat alakult ki közöttük! A kis macska kegyesen mászott bele a nő ölébe az ágyon. Úgy néztek ki mint az ikrek. Csak a szemszín volt más.

-Mint két királynő.-Jegyeztem meg miközben felkeltem a földről.

-Nem tévedsz. Ez a macska nagyon aranyos!-Kiyoko nevetve borult el az ágyamon, közben a magasba emelte a kicsit. Ilyenkor olyan gyerekes. Ki sem lehet nézni a mindig komoly nőből, hogy amúgy egy hat éves szintjén ragadt meg igazából. Idő kell hozzá, hogy lásd, de megéri.

Mosolyogva mentem a táskámhoz, amit tegnap még valahogyan felkerült ide. Kivettem egy fehér inget, meg egy fekete nadrágot. Kiyoko számomra olyan, mintha a nővérem lenne. Nem zavartatom magamat előtte. A tegnapi nadrágomat ledobtam magamról, utána a pólómat is. Hallottam az ágy nyekergéséből, hogy a mesterem felém fordult.

-Reggeli vetkőzést is láthatok! Köszi Izuku! - Kiáltotta izgatottan. Hátra fordítottam a fejemet és láttam, hogy nevetve néz engem, közben a macska szemeit takarja el. Vigyorogva csóváltam meg a fejemet. Felkaptam a cuccaimat a földről és kinyitottam az ajtómat.

-Sajnálom Kiyoko, erről lemaradsz. - Nevetve csuktam be az ajtót és fordultam a fürdő felé. Egy nem várt alak viszont az utamat állta. Kacchan.

-Jó reggelt! - Kérdőn néztem rá. Nem értettem miért is akar megölni a szemével... De ez a tekintet megrepedt miután végig nézett rajtam. Egy szál alsógatyában álltam előtte. A kockás hasam rendesen kirajzolódott előtte, a hegek a testemen is látszódtak. Állítólag ez csak még jobbá tette az összképemet a lányok szerint. ~Remélem neki is tetszik! ~

Én nagyon jól tudom, hogy még mindig szeretem Bakugot, de ez nem lehet. Kettőnknek nincs közös útja. De... Azokat a vörös szemeket nézve... Egy kis játék belefér, nem?

-Reggelt! Öltözz már fel! Ez nem egy bár! -Idegesen akart eltrappolni mellettem. ~Na azt már nem!~

Elkaptam a karját és visszarántottam.

-Mi a baj Kacchan? Láttál már így. Talán zavarban vagy mert tetszik? - Direkt húztam az agyát. Jó érzés most, hogy én irányítok és nem Ő. Ez lehet az én gyenge pillanatom!

-MIT GONDOLSZ?! ÉN NEM VAGYOK MELEG! - Figyelve a házra kezdett el robbangatni, és rántotta ki a kezét az enyémből. Óvatlan pillanatomban a hasamba robbantott egyett, ami miatt hanyattestem. Ő idegesen vágtatott le a lépcsőn. Fáradtan sóhajtottam és dőltem hátra a hideg padlón.

~Bárkihez is vonzódsz Kacchan, az nem lehetek én. Bármennyire is akarom. Te nem szeretsz, én igen.... És a célom végére lehet már nem is leszek az élők között.~

Muszáj emlékeztetnem magamat arra ami vár rám. Egy mindent eldöntő csata kitudja mikor. És nyernem kell! Nem lehet semmi ami visszahúz!

~°~

Miután anyám kioktatása után Deku felment én még mindig ugyan ott álltam. Idegesített, hogy milyen reakciót váltott ki belőlem! Nem játszok ilyet! Vagy én vezetek vagy senki!!!

Még magamat idegesítettem eltellt vagy fel óra. És mindennek a hibája az a nyomorék Deku lett! Csak.... Csak oldja meg amit okozott bennem!!

-Fiam! - Szólt hozzám anyám sokadjára.

-Mivan?! - Idegesen fordultam felé. Két táska repült felém a semmiből.

-Vidd fel a szobájába!

-Nem! Vigye fel maga! -Fújtatva dobtam le a táskákat. Anyám már trappolt is felém, hogy felpofozzon.

-Kérlek Bakugo.-Szólt hozzám Inko-san kedvesen. A szemeiben viszont még mindig könnyek csillogtak. Szemeimet megforgatva kaptam fel a táskákat és mérgelődve indultam el fel. Az ajtót szó szerint berugtam, de azonnal megbántam amint megláttam a nyugodtan alvó Dekut. A mellkasán feküdt a fehér gombóc, aki az ajtó miatt kicsit ugrott, de hamar rendbe jött.

Most olyan volt, mint régen. Kócos zöld haja szétterült a földön. Ajkai felfelé görbültek. Az egyik keze maga mellett volt, még a másik a macskánál. Mellkasa egyenletesen emelkedett fel és le. Hallkan raktam le a táskákat. Közelebb sétáltam hozzá és legugoltam elé. Csodáltam a nyugodt arcát,közben piszkáltam a zöld fürtjeit.

Mikor rájöttem a cselekedetemre idegesen kaptam el a kezemet. ~MINT VALAMI SZERELMES TINI LÁNY! Istenem! Állj le Bakugo! ~

Nem akartam tovább bent maradni, kiérve az ajtón nem volt szivem becsapni azt.

Másnap reggel korán keltem, ugyanis este lebeszélték a szülők, hogy menjek vissza, aztán majd Inko-sannal együtt elkísérjük a nyomit az interjúra. Anyám a fél osztályt is az interjús helyszínre hívta.

Mikor beértem Dekuék házába a zöld hajú nő, már a reggelit készítette. Köszöntem neki, utána elindultam a fenti mosdóba. A dolgom elvégzése után a csaphoz léptem. Megnyitottam a langyos vizet és a kezemre engedtem.

-Reggeli vetkőzést is láthatok! Köszi Izuku! - Hallottam meg a nő hangját. Idegesen zártam el a csapot.

-Sajnálom Kiyoko, erről lemaradsz.-Deku szólalt meg a reggeli hangján. Gyorsan kivágtattam a kis helyiségből. Felé indulva azonnal belém botlott. A haja minden fele meredezett. Villámló szemekkel néztám rá. Idegesített, hogy mit csinál más előtt!

Végig vezettem rajta a szemeimet és észrevettem, hogy egy szál alsónadrágban áll előttem. Biztos vagyok benne, hogy a fülem vörös lett. Tetszett a látvány, de ezt hangosan semmi pénzért nem mondanám ki!

-Jó reggelt!

-Reggelt! Öltözz már fel! Ez nem egy bár! - Idegesen indultam el mellette. Nem akartam, hogy lássa a reakciómat. Elkapta a kezemet és visszarántott magához. Háttal álltam neki. Éreztem az illatát, ami miatt borzongás futott végig a kezeimen. A képzeletem szárnyra kapott. Egy másik helyzetben talán megfordulnék és a kezembe venném az irányítást. Megcsókolnám, és belemarkolnék a fenekébe. Megtörténe az ami nem lehet.

-Mi a baj Kacchan? Láttál már így. Talán zavarban vagy mert tetszik?-Ezekkel a kérdésekkel visszarántott a valóságba.

-MIT GONDOLSZ?! ÉN NEM VAGYOK MELEG!-Robbangatva rántottam ki a kezemet az övéből. Hasába is bevittem egyet és utána idegesen menten le a lépcsőn. Ahol már nem látott neki dőltem a falnak és sóhajtva csúsztam le. A gondolataim miatt keményedtem ott ahol nem kéne. És emiatt utáltam magamat!

A fejemet hátravágtam, bele a falba. Gyorsan felkeltem és elindultam az ajtóhoz.

-Elmentem Inko-san. Majd a helyszínen találkozunk! - Kinyitottam az ajtót és idegesen indultam el a barátaimhoz. Kirishima az egytlen aki tudja azt amit én sem akarok elfogadni.

Hoiii! Most jött az ichlet én meg csak írtam. XD
Ésss megint grat Kitti! Felpörgetés helyett BakuDekuval sóztad meg a részt. (én inkább nevezném DekuBakunak)

(az esetleges hibákért bocsánat)

Remélem tetszett ez a rész is...

Bye bye ❤️