Miután Kiyokot elláttam, Kittyt rendezgettem el éjszakára. A válogatós macskának persze egyik felajánlott hely sem tetszett.

-Aihs! Mindegyik hely tökéletes lenne neked picúr! Fogadd el!-Mérgesen méregettem a fehér kicsit. Ő egy pillanatig sem zavartatta magát. Kék szemeivel végig nézett a szobámon és a lábamhoz sétált. Könyörgően nézett fel rám. Sóhajtva vettem a kezeim közé.

-Na mivan? Nélkülem már élni sem tudsz?-Nyávogva fúrta a fejét a mellkasomba. Nevetve indultam el lefele vele. Leérve a nappaliba három igazán mérges ember fogadott, és egy csalódott anyám.

-Itt vagyok az ígért fél órára, de ha nem zavar titeket akkor közben adnék enni a cicának.-A válaszukat megsem vártam, elindultam a konyhába.

-De igenis zavar minket!-Kiabált utánam Mitsuki.

-Akkor is adok neki enni. Éhes. Na, kezdjétek!-Mitsuki-san fújtatva kezdett el velem üvöltözni. Én nem zavartattam magamat.

Kitty kicsit zavartan ült le a konyha asztalra és nézte a jeleneteket. Kis kutakodás után találtam valamit amit oda adhatok neki. Mitsuki-san még jobban kikelt magából, amint észrevette, hogy nem igazán figyelek rá....

Miközben a kicsit simogattam és a tekintetemmel figyeltem a tajtékzó nőt, hirtelen egy kéz ragadott meg a pólómnál és rántott magafelé. Kacchannal néztem farkasszemet.

-HA MÁR HOZZÁD BESZÉLNEK FIGYELJ RÁ! KINEK KÉPZELED MAGADAT TE KIS....!-A szemeibe nézve láttam, hogy mondana még valamit, de nem jön ki hang a torkán. Felemelte a kezeit és lendítette az arcom felé. A mostani sebeimet nehéz lesz holnap az interjún kimagyarázni, de ha még tőle is kapok azt végképp!

Elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam. A térdhajlatába belerúgtam ami miatt összecsuklott a lába. Így sikeresen letudtam nyomni a földre.

-Bocsánat, de most nem üthetsz meg. Majd máskor talán.-Suttogtam a szőke hajú fülébe. Libabőrös lett miatta. Mosolyogva hajoltam távolabb tőle. A zöld szemeimmel a többiek felé pillantottam.-Sajnálom, de mennem kell aludni. Holnap korán kelek és még házat is kell keresnem...de nyugalom. A lényeget megértettem. Megváltoztam, rossz vagyok, hogy viselkedhetek így, balblablaa....

Elengedtem az alattam lévő fiút és rá sem nézve fogtam a kezembe a macsekot és indultam el fel. A szobámban megfogtam egy takarót és lefeküdtem a földre. Kitty szorosan hozzám bújt és úgy merült álomba. A takaróval őt is betakartam. Én hiába próbáltam elaludni, az álom nem akart engem is magával rántani, inkább a történteken kattogott az agyam. Sóhajtva fordultam a hátamra és figyeltem a plafont.

~Tudom, hogy eléggé megváltoztam, de muszáj volt. Kiyoko megmutatta, hogy a régi Izuku nem bírná ki ezt a világot. Azt hittem "könnyű" lesz a hősködés. Elég hozzá az erő és kész, de nem. Ennél több kell. Régen a mesterem is egy életvidám hőstanonc volt, de ő egyedül jött rá, hogy ez nem mehet így tovább. Kell lennie pár hősnek akik feláldozzák magukat, hogy mások ne szenvedjenek. A többi hős ugyanúgy lehet vidám, pozitív..de akik rájönnek, hogy ez nem lehet így azoknak fel kell adniuk magukat. Én megtettem.~

/Vissza emlékezés/

Kiyoko-sannal már pár hónapja edzek együtt. Igazán durva az edzés módszere... Szereztem már égésisérülést, az egyik ujjamat majdnem amputálni kellett, szóval megy itt az élet.... Most a semmi közepén sétálunk egy másik faluba.

-Kiyoko-san.

-Igen?

-Lehetne most már pár kérdésem? Azt mondtad, hogy ha kibírok veled 4 hónapot akkor lehetnek kérdésem....-A hangom most már egyáltalán nem ingott meg. Az más téma, hogy a testem remegett, mint a kocsonya....A mesterem ezt észre is vette, és hozzám vágta a táskáját, amitől egy kicsit megtántorodtam.

-Kérdezhetsz, megígértem. A táskámat meg cipeld, ahogy látom van erőd a remegésre, akkor erre is lesz.- Bólintva dobtam az újabb nehezítőt a hátamra. Már mindent én cipeltem, nála csak egy kulacs van...

-Nagyon jól tudom, hogy próbálsz megtörni, rengeteg olyat láttam már melletted, amit soha sem akartam...-Kicsit megborzongtam amint vissza emlékeztem rájuk.-De miért akarod, hogy feladjam? És köszönöm, hogy a mesterem vagy.-Amennyire tudtam meghajoltam. A fehér hajú nő villámló szemekkel nézett rám.

-Azért akarom, hogy feladd, hogy megmenekülj! A hősködés nem olyan, mint ahogy nektek beadják! A hamis ábrándokban felnőtt hősök soha sem lesznek jók. Jön egy nagyobb gonosz, aki rombadönti a képüket és máris elmenekülnek! Nem csak a testedet törhetik meg! A lelkedet is, és azt nem bírnátok ki! Te meg főleg nem! Azt hiszed mindenkit megmenthetsz, pedig nem! Fogadd el, hogy nem vagy jó. Add fel Izuku, és nem esik bajod....

-Miért?

-Én is olyan voltam ,mint te, egy álmodozó. Meg is lett a végeredménye. Az egyik harcomon, ahol a társaim földre kerültek, egyedül maradtam. Mikor neki támadtam és egy csapással leterített, akkor jöttem rá mindenre. Gyengék vagyunk. Próbáltam felállni és újra nekitámadni, de akkor közelebb jött hozzám, és...és...elvette a egyik képességemet. Nem tudom hogyan, de ellopta tőlem....Kétségbeesetten kutattam egy kis reménysugárért ami meggyőz, hogy van esélyünk a nyerésre, de nem találtam. Még akkor sem mikor betoppant All Might. Ő is gyenge...A kapcsolatai teszik azzá. Akkor határoztam el, hogy nem akarom ezt. Elmentem egy szó nélkül. Kerestem valakit, aki úgy látja a dolgokat, mint én.-A fehér hajú nő felhúzta a pólóját a mellkasáig. Egy hatalmas vágásnyom ékeskedett végig a hasán.

Ekkor erősödött meg a kapcsolatunk igazán, és itt kezdődött a változásom...

/Vissza emlékezés vége/

A zöld szemeimmel Kiyokóra pillantottam. Békésen aludt, így este nem látszódott az arcán az a rengeteg dolog amin keresztül ment. Ő úgy tudja teljesen eltűntek a régi érzelmeim, pedig csak elzártam őket, de nagyon szabadulni akarnak, és jól tudom, hogy vele is ez van. Nem akarom, hogy ő is szenvedjen. Amikor jobban elkezdtem tudni a múltjáról, már akkor kitaláltam, hogy ha bele is halok, segíteni fogok ezen a lányon!

Hoii! Remélem tetszik ez a rész. Igazából itt elakartam mondani, hogy mi miért van így. Ez a rész ilyen magyarázat akarna lenni ( nem jött össze szerintem. XD)

És megint nem sikerült felpörgetnem az eseményeket, szerintem egy ideig nem fog ez menni nekem.XD

Na bye bye❤



OMOOOO! HOL VEHETEK ILYET?! -w-



itt meg a bakudekunk.... 😍😍😍