Kyle-ra néztem. Ő csak fölényesen mosolygott.

-Nem fer. Ilyenkor nem szeretlek.

-Tudom, de hallgatózni sem szabad.

-Neked lehet, nekem nem? Mert jól tudom, hogy te is hallgatóztál múlt héten, mikor Anna nálunk volt. Remélem tudod a tampon fajtákat fejből is.

Az arca csak vöröslött. A vállamra akart csapni, de gyorsabb voltam és a földre gurultam. 

-Lassú vagy Maya!

És egy hatalmasat csattan a tenyere a hátamon.

-A****! 

-Hupssz!

A szemem vöröslött. Amint észbe kaptam, hogy majd nem a falkatársamra vetettem magam hátrébb húzódtam. A szomjúság eluralkodott rajtam.

-TÜNJETEKE EL, DE GYORSAN! 

Kyle észbe kapva a másik srácot kirángatta  a szobából. Lent kavarodás történt. Eric be akart lépni a helyiségbe, de nem voltam képes uralkodni magamon. 

-Nyisd ki! Segíteni akarunk!

Vér szaga szállt a levegőben. A vámpír énem eddig el volt nyomva és most írányítani akar.

-Nem sokáig bírom elzárni őt. Ki akar szabadulni és ölni akar. Tűnjetek el és ne haddjátok, hogy bárkiben is kárt okozzak.

Sajna nem hallgattak rám. Az ajtó kicsapódott és Seth lépett be rajta. Éreztem, hogy az ereiben fut a vér. 

NEM!

Lassan felém lépkedett. Kinyújtotta a kezét és a tarkómnál fogva a nyakához vont.

-Itt vagyok és nem eresztelek. Nem hagyom, hogy bárkit is bánts.

Minden eltűnt körülöttem. Csak ő és én. Mint a gravitáció. A társam. 

-Nem akarlak bántani téged. 

-Csak igyál, hogy velem maradhass.

Sírtam, de tettem azt, amit az ösztönöm kiabált. A nyakába mélyesztettem a fogaim és a nadrágja derekába kapaszkodtam. Mantráztam a fejemben, amit mindig is segített. 

Nem leszek olyanok, amilyenek ők voltak. Megbecsülöm a társam. Megvédem akár saját magamtól. Önmagam leszek.

Mikor elegendő vérhez jutottam elválltam tőle. A szemébe néztem, ami vesztett a csillogásából. Hagytam, hogy a súlyával a földre essünk. A fejét az ölembe helyeztem. Kis idő múlva Dani hozott kekszet és vizet. Lerakta mellém és a fiút nézte, aki elaludt.

-Jobban vagy már? Nem érzed azt, hogy több kell? Ne adjak én is?

Rögtön morgás tört ki Seth torkából. Álmában kicsit védelmező.

-Nem kell. Szólj a többieknek, hogy tartsanak távolságot tőlem. Nem tudom mi történt velem pontosan, de Naya teljesen le lett zárva. Nem érzem azt, hogy ki akarna törni mostanában. 

Csodálkozva nézett. Bólintott és mielőtt kiment a hátamra terítette a takarót. Elaludhattam időközben, mert másnap a madarak csipogására ébredtem. Körűlnézve Seth nézett fel rám. Kíváncsian tanulmányozta az arcom.

-Még mindig éhes vagy vámpírka?

-Nem vagyok vámpírka és ne is nevezz annak.

-Pedig az vagy. Bizonyítja is a nyakam.

Undorodva nézett most már. A feje nagyot koppant a padlón. Az ágyhoz léptem amin rajta volt a trikóm és a szoknyám. A pulcsit gyorsan lekaptam magamról és a saját ruháimat aggattam magamra. Megint morgás törte meg a csendet.

-Nem kell velem foglalkoznod. Tegnap csak azért jöttél ide, mert azt hitted tartozol nekem, de tévedsz. Nem tartozol nekem semmivel, én csak a feladatomat teljesítettem. Ma tovább megyek és nem fogsz többet találkoznunk.

-Örülök.

Belül sírt a farkasom. Gondolhattam volna, hogy neki nem vésődtem be. Ki léptem a házból, ahol már vártak rám. Eric bíztatóan rám mosolygott. Leah és Sam közeledett felém.

-Köszönjük a segítséged. Sajnálom a tegnapit. Nem szabadott volna ítélkeznünk.

-Mindenki így reagál rám. Leperegnek rólam.

Leah gyanakodva méregetett. Nagyot szippantott a levegőbe.

-Bevésődött neked valaki és fordítva. A tesóm az, ugye?

-Igen, de ő vésődött be nekem. Azt hiszem, hogy neki mást szántak. Sajnálom, de most sietnem kell.

Mondani akartak valamit, de addigra Kyle hátán helyet foglaltam. Eric vonyítására elindult a falka. Forks gyorsan távolodott tőlünk. Ránk várt az otthon és rám egy felejtés. Talán véletlen történt és nem ő az. Majd rá jövök.