-Egy betegség. A piros szem csak az én fajtámra nincs hatással.
-A te fajtádra? Mégis mi vagy te?
-Farkas, vámpír, ember. Ennek a háromnak a keveréke. Sajnos nagyon kevesen vagyunk, mert vagy nem éljük túl a születést, vagy megölnek minket. Képesek vagyunk farkassá válni, de emberi alakunkban is tudunk a társainkkal kommunikálni. Inkább emberi táplálékot eszek, mivel undorodom a nyers hústól és pont ezért, képtelen vagyok elkapni a piros szemet.
A szemükben csak undort és sajnálatot látok. Már nem érdekel, hogy így bámulnak rám. Felállok és az oldalamra csatolom az ostort. Elindulok az ajtó felé. Mielőtt ki lépnék még vissza szólok nekik.
-Rendbe fog jönni. Úgy két hétig ne hagyjátok átváltozni akkor minden vissza fog térni a rendes kerékvágásba. Ha közületek valaki elkapná, csak a nyakát tekerjétek körbe valamivel  és várjátok  meg, míg az emberi testébe át nem alakul. Farkas alakotokban kaphatjátok csak el és ha valaki egyszer már elkapta és túlélte, azt nem fenyegeti veszély. Mellékhatás Nuku. Viszlát és még egyszer köszönjük a segítséget.
Kilépek és felveszem a farkas alakomat, majd vonyítok, ezzel magamhoz hívva Kyle-t. Leválik a falkától és indulunk a csapatunkhoz.

Jó nagy pácban vagyunk és ez miattam van. Sajnálom. Nem akartalak veszélybe sodorni.

Mindegy. Legalább újabb falkán segítettem. Itt is megjelent. Nem tudom mi váltja ki ezt, de elegem van belőle. Egyszer valaki meghal a kezem között.

Eddig milyen áldozatok voltak?

Fiúk. Velem egy korúak lehettek és ők voltak az elsők, de akkor jelent meg, amikor én. Lehet, hogy én hordozom ezt?

Lehetetlen, mivel te szoktad őket visszahozni. Valami más lehet a hátterében.

KÖLYKÖK! HOL A FENÉBEN VAGYTOK?

AJJAJJ!

Nekünk annyi!

Utoljára kérdezem.

Egy kisvárosból jövünk. Két vámpír üldözött minket és egy másik alfa segített rajtunk. Náluk is feltűnt a piros szem. Elmagyaráztam nekik, hogy mit tegyenek és eljöttem.

Mindegy. Forduljatok vissza és kövessétek a szagomat. Kellene az a hírhedt korbácsod Maya.

A parancsnak megfelelően megfordultunk és egy tisztáson lyukadtunk ki. Öt fekete vett körbe tizenhét farkast. Rögtön tudtam kik ők. Gyorsan magamra kaptam a ruhám és emberi formámban tettem meg a maradék néhány métert. A falka vezér, Eric rögtön előttem termet. Felültem a hátára és a kis csapattól távolabb Steven tartott fogva egy veszettet. Megtettem a mozdulatokat és imádkoztam, hogy élje túl. Küzdött ellenem, de én nem adom meg magam ilyen könnyen.

-Velem ne szórakozz aranyom.

Jobban megfeszítettem. Levegő után kapkodott, de nem érdekelt. Újra a régivé vált. Sajnos elkövette a nagy hibát, hogy rögtön farkassá vált.

-TÜNJETEK A KÖZELÜNKBŐL! ELKAPTA ERIC! BEVETEM!

Nem vártam meg, hogy válaszoljon. Megvártam míg arrébb vitte őket és támadtam. Korbács az oldalamon, kés a kezemben. A két szeme közti részt céloztam meg. Kitért előlem és nekem ugrott. Átvedlettem. Haraptam, ahol értem. A mérget kiszívtam a szervezetéből. Mind a ketten az emberi testünkben rogytunk földre. Pára vett körbe minket. Ismertem ezt az érzést.

-ERIC! SEGÍTS!

Feltűnt mellettem és ülő helyzetbe segített. A testemet egy pulcsiba bújtatta. Karjába vett és a falkához vitt. Két farkas rögtön körbe vett engem.

Leah lépett hozzám. Arca ilyedséget tükrözött.

-Mi volt ez az előbb?

-Kiszívtam a mérget. Egyikünk sem lesz képes mostanában alakot váltani, de legfőképpen ételhez és italhoz jutni. A szervezetünk nagyon legyengült. Segítség nélkül semmire sem vagyunk képesek. Nem lehet tudni meddig fog tartani ez az állapot, de tuti, hogy nagyokat fog káromkodni. Az egész testét lezsibbasztottam, hogy ne alakuljon át addig, amíg a veszély el nem múlik. Sajnálom szerencsétlent, hogy ezt kellet tennem, de nem volt más lehetőségem.

Köhögő roham kapott el. Távolabb vittek a farkasoktól. Kilenc perc kellett, mire rendbe jöttem. A testvéreim arca félelmet tükrözött. Attól, hogy utálnak minket, szeretnek is. Mi vagyunk a felmentő sereg veszély esetén és akik ápolják őket.

Kyle változott át és jött hozzám. Átvett a nagybátyámtól és inkább ő vigyázott rám.

Sam falkája nyújtogatták a nyakukat felém, de Kyle mellkasába temettem arcomat.

-Elvigyelek innét?

Eric lépet hozzánk.

-Mindannyiunknak el kellene mennie innen, hogy meg tudjam tisztítani a területet.

Bólintott és hosszat fütyült. A sérülteket farkasok szállították, akik meg jól voltak sétáltak.

Eric vitt minket. Az erdő szélén megállt és várt. Nagy levegőt vettem és elképzeltem, ahogy az egész terület tűzben ég.

Mögöttünk kiabáltak, szóval összejött. Pár percig hagytam égni, utána elaludt.

-Mehetünk. Ki iktattam a fertőzést.

Neki indultunk az erdőnek. Elbambulhattam, mert egy háznál tértem magamhoz. Két velem egykorú srác lépett ki az ajtón és jöttek felénk. Elvitték a férfit (akit Paulnak hívnak), utána mindenkit betereltek. Engem külön szobába raktak, ahol nyugodtan pihenhettem. Csak Kyle volt mindig mellettem. A lidérces álmok miatt nem maradhattam egyedül, hátha maradandó sérülést szerzek magamnak.

Egyik este arra ébredtem, hogy az ajtó előtt veszekednek. Nagy nehezen rábírtam a testemet a mozgásra. Kint Kyle-t, Eric-et és még valakit hallok.

-Nem mehetsz be hozzá! Túlságosan gyenge!

-Teszek rá! Látni akarom őt!

Ezután mondott valamit. Nem hallottam, de a testvéreim nagyon meg döbbentek. A nagybátyám egyfolytában káromkodott.

-Most már bemehettek?

Kyle tiltakozni akart, de Eric megengedte.

-Csak felügyelettel mehet be hozzá és te is ott leszel vele kölyök. Érthető volt?

-Igen.

Léptek dobbanását halottam távolodni.

Visszamásztam az ágyba és úgy tettem, mintha aludnék.

Ajtó nyílik és csukódik. Egy kéz simít végig az arcomon.

-Ő volt az, aki megmentett?

-Igen. A neve Maya és gyógyíthatatlanul makacs. Képes az Alphákat is megadásra kényszeríteni. Az egész betegség miatt magát okolja. Azt hiszi, hogy ő hordozza.

-A makacsságon kívül milyen a természete?

-Mindig élet vidám, imád olvasni, zenét hallgatni és másokon segíteni. Ő maga egy meg testesült angyal.

Az utolsó mondatnál meg rándult a testem. Rögtön csend lett.

-Ne színészkedj tovább hugi. Amikor beléptem az ajtón, már akkor láttam, hogy magadnál vagy.

Remélem tetszik :)