(Í. Sz. (Írói Szemszög))

Adrient rengeteg trauma éri. Katica folyton visszautasítja, apja nem törődik vele, nincs anyja, se normális élete. A hősködés folyamán megtanult valamit: ő megmenti mások életét, boldoggá teszi őket. De ő miért nem lehet boldog?
Túl sok volt már ez számára, és valami olyasmi történt, amire senki nem számított. Valaki hozzászólt...
- Adrien! A sok trauma után, a legjobb lenne bosszút állni mindenkin. A szíved mélyén, arra vágysz, hogy tiszteljenek téged, Katica, Reena Rouge, Teknős és Méh Királynő letérdeljenek előtted. A talizmánjai segítségével egész Párizs ismerni fogja nevedet! Mit szólsz hozzá?
- A legjob lenne őket mind megölni és elpuszítani a talizmánokkal a várost! Áll az alku!
Bizony, Halálfej volt az, majd egy pillanattal később eltűnt a pillangó alak az arca elől. Elkiáltotta magát
- Plagg, karmokat ki! - a megszokott zöld fénykavalkád helyett, lilás vette körül és beborította a fekete köd. Mikor tisztult a levegő, lehetett látni, mi lett vele
- Mostantól a nevem Chat Blanc!
Majd kiugrott az ablakon, és rombolni kezdett a városban, feltűnést keltve, miközben a többi szuperhősre várt...

(Marinette/Katica szemszöge)

Éppen házit írtam, amikor kinéztem az ablakon és egy ház vált eggyé a földdel. Eljött Katicabogár ideje!
- Tikki, pöttyöket fel! - majd Katicaként szeltem a háztetőket a gonoszt keresve. Egy perc múlva a többiek is megérkeztek
- Katica, mi történik itt? - kérdezte Méhecske
- És hol van az akumatizált? - vágta rá Reena
- Ami még egy jó kérdés, hogy hol van Fekete Macska? - gondolkodott hangosan Teknős
Körbenéztem, de semmit sem láttam a füstölgő házakon kívül
- Ezek nagyon jó kérdések! Tényleg! Hol van az az átkozott Macska?! - kérdeztem inkább magamtól.
Miközben gondolkodtam a terven a többiekkel együtt, egyre kevesebb ház maradt makulátlan
- Hol marad már Fekete Macska?! - kiabáltam már egy kicsit. Mire hirtelen sorban a földre estünk egy fémbotnak köszönhetően, és hallottam egy hangot mögülem
- Itt vagyok Bogárkám!
Megfordultam, de egy nem kívánatos látvány fogadott
- Fekete Macska! Téged aku-akumatizáltak?
- Fekete Macska túl gyenge volt, ezért ő már nincs. Helyette itt van Chat Blanc!
Mindannyiunknak leesett a tantusz, majd harci pózt vettünk fel. Mélyen belenéztem ellenségem szemébe. Zöld helyett lilán világító szempárt fedeztem fel, azonos színű csengőt és fekete helyett fehér kosztümöt viselt. Ebből Reena ábrándított ki azzal, hogy erősen nekiment Macskának. De ő meg sem érezte, ledobta a földre. Erre Teknős bedühödött, páncélját előrántva támadott az ellenségre. Macska elővette a botját, neki irányította a páncélnak, majd azzal együtt fölemelte társamat és maga mögé hajította. Méhecskével összenéztünk, majd ő jobbról én balról támadtam. Simán kivédett minket. Ördögien elnevette magát
- Csak ennyire vagytok képesek?! Így túl egyszerű lesz!
Mindenki fölállt majd négyen támadtunk rá. Kezdetét vette a hosszadalmas fárasztó harc
Egyik tetőről a másikra ugráltunk, fáradtan, kifogyva az ötletekből. Egymás mellé álltunk és farkasszemet néztünk Chat Blanc-al. Elkiáltotta magát
- Macskajaj! - majd a tetőre tette a kezét, mire az töredezni kezdett, és beomlott alattunk. Zuhantunk két métert, de szerencsére sikeresen leérkeztünk, majd ott folytattuk a harcot. Kisvártatva kikerültünk az elhagyatott házból, de már mindannyiunk ruhája szakadt volt, és véreztünk egy pár helyen. Az Eiffel-torony felé vettük az irányt. Fölmentünk egészen a tetejéig és küzdöttünk utolsó lehelletünkig, és azért a romhalmazért, amit nemrég még Párizsnak lehetett nevezni. Macska előtt egy pillangó jel jelent meg, mire annyit mormogott, hogy ,,rendben Halálfej!''
Ördögien elvigyorodott, majd nekünk jött. Harcoltunk, és egy perc múlva egy lila fénykavalkád lepte el a torony tetejét. Mire kinyitottam a szememet, nem hittem el amit láttam
- H-Halál-f-fej? - kérdeztem rémülve
A többieken is lehetett látni a félelmet. Halálfejjel szemben állni nem túl bíztató. Éreztem hogy ott van.
Macska kihasználta figyelmetlenségünket, kezébe fogta fegyverét, kinyújtotta, majd nagy erővel LELÖKÖTT MINKET A TORONYRÓL!!!
Zuhantunk, és éreztem ahogy visszaváltozok. Nem tudom miért volt ez, de nem jutott gondolkodási idő, mert elsötétült minden. Majd mikor újra kinyitottam a szemem, ez történt:

ENNYI!!

/köszönöm a videót/
Megnéztem ezt a vidit, és érdekelt a háttérsztorija, de nem találtam sehol még hasonlót sem. Úgyhogy leírtam a saját gondolatmenetemet. Írjátok le kommentben, hogy hogyan tetszett, és hogy akartok-e ebből egy rövid folytatást, vagy haggyam így? Válaszokat előre is köszönöm, szép napot, estét, reggelt, ami van! ;D

Puszi: Miraculili <3
Miraculous mindörökké!