Fenti zenét bekapcsolni olvasás közben!☝⬆

Kirohantam a házból. Sírtam. Rohantam amilyen messzire csak a lábam bírt vinni. Aztán egyszer csak megálltam. A lábam előtt egy sínpár hevert. Nem tudtam miért, de leültem oda. A táj nyogodt és csendes volt. Lassan sikerült végre megnyugodnom. Mélyeket szippantottam a levegőből, ami nagyon jól esett. Enyhítette a fájdalmaim, mind a fizikaiakat és mind a lelkieket. Úgy éreztem, végre egyszer ismét szabad vagyok. Fejemet ráhajtottam az egyik sínre, a jobb lábamat azzal szembe, majd rá a balt. Fölnéztem az égre. Elvesztem a csodás felhői között, a kéksége magához vonzott. Hallottam hangokat. Fölemeltem a fejem és megnéztem mi volt a lárma oka. Két tinédzser veszekedett. Ez elszomorított. Nem akartam ezt látni mégegyszer, mert ez volt amiatt eljutottam idáig. Összevesztem a legjobb barátnőmmel, azért rohantam el sírva. A szüleim is megutáltak, nem tudom miért, de ez lett. Az osztályom gyűlöl. Mindenki utál. Egy senki vagyok. Nem láttam értelmét az életemnek. Aztán hirtelen el kezdett rezegni a sín alattam. Eldöntöttem. Farkasszemet nézek a vonat elejével. Egyre jobban rázott a sín, és már a vonatot is hallottam. Felálltam, a reménnyel, hogy meglátom. Be is bizonyosodott, hiszen már láttam a több vagonos szerelvényt. Iszonyatosan nagy sebességgel száguldott felém, miközben csökkent a köztünk lévő távolság. Már csak pár méterre volt tőlem, de én készen álltam. Már dudált is, de én nem törődtem vele. Behunytam a szemeim, majd vártam a vesztem. Éreztem hogy itt a vég. Aztán hirtelen egy kezet éreztem a karomon, majd egy gyors mozdulattal elrántott a vonat elől, le a sínekről. Sokkot kaptam az eseményektől, és elájultam. Az utolsó amire emlékszem, az a barátnőm hangja volt, miközben az alábbi mondatokat mondta nekem.
- Nagyon sajnálok mindent! Nem akarlak elveszíteni, soha! Kérlek bocsáss meg azokért a dolgokért, amiket tettem! Maradj velem! - és képszakadás... túléltem, bár olyan tudattal, hogy öngyilkos akartam lenni, de túléltem, és ezt mind a barátnőmnek köszönhetem. Magamban válaszoltam a mondataira; Megbocsájtok neked!

Első novellám, amit fél óra alatt írtam meg a telefonomon. Hallgattam azt a zenét, és elkapott az ihlet, szóval leírtam. Remélem tetszik!
Puszi: Miraculili <3