*Riren fanfiction*

Tél van. Lassan vége van az évnek. A katonák java része hazament, hogy a szeretteivel ünnepeljen a szeretet ünnepén. Csak páran maradtak a szálláson, legtöbben azért, mert már nincs hova hazamennie.

A hadnagy szokásához híven idén is a munkának szentelte ezeket a napokat, mert sokkal nyugodtabb volt minden.
Kevesen viszont tudták, hogy más is van ennek a hátterében.
A hadnagy ugyanis ezen az ünnepen született, de mióta a barátait elvesztette próbálta minél inkább elterelni a figyelmét, azóta nem is ünnepelte ezt a napot. Fájdalmas volt arra gondolnia, hogy Isabell és Fahrlan nem lehet vele. Mégis gondolt rájuk, nem tudta eltölteni úgy ezt a napot, hogy ne vigyen nekik virágot a síremlékükre, amit maga készített nekik. Beszélt is velük elmondta nekik, hogy mik vannak a falakon túl, és hogy mennyire sajnálja, hogy ők nem láthatták az óceánt.

Már esteledett de még mindig az asztala felett görnyedt, ahol volt egy kisebb csomag, amit Hanji hagyott ott neki. Hiába tudta a törpe nem ünnepeli ezt a napot, nem bírta ki hogy ne adjon neki pár apróságot, ami titkon jól is esett a hadnagynak.
Ám volt ami még egy kicsit elszomorította ugyanis a párja fel sem köszöntötte se karácsonyra se a szülinapjára.
Nem is tudta igazán, hogy annak mondhatja-e a kölyköt hiszen nem voltak azok a tipikus párocskák, nem vitt neki virágot állandóan nem tocsogtak nyáltól folyamatosan, csak néha találkozgattak, és akkor elég erősen gyűrték a lepedőt. Azóta tartott ez köztük, mióta vissza foglalták a Mária falat.
Mióta tudják az egész világ ellenük van.

A nyugodt csendet kopogás éles zaja vágta keresztül. A hadnagy mögött magában, hogy takarodó után mégis ki az aki zavarni meri.
-Ki vagy és mit akarsz?!-szólt ki haragosan.
-Mikasa vagyok.-szólt a személy a túloldalról.-Eren és Jean összeverekedtek az étkezőben. Jönnie kell hadnagy nem bírunk velük.-momdta el jöttének okát.
-Tch szaros kölykök megyek már!- kelt fel az asztaltól és indult le. Szinte majdnem fellökte a lányt ahogy kiment az ajtón. -Miért nem bír az a szaros sohasem magával...-morgott magában a hadnagy.

Viszont mikor leért az étkezőbe senki nem volt ott. Már kezdett örülni, hogy végre valahára nem neki kellett szétválasztani őket, mikor is...
Az asztalok alól kiugrottak a katonák és egyszerre kezdték el énekelni neki azt hogy: "Boldog szülinapot"
Volt akik konfettit dobáltak fel és olyan is aki egy nagy papírt tartott fel rajta azzal a szöveggel hogy: "Boldog születésnapot hadnagy!"

Levi lefagyott a meglepetéstől és köpni-nyelni nem tudott, aztán jött a hab a tortán vagyis inkább maga a torta. Eren hozta be a kedvenc tortáját a hadnagynak.
Majd így szólt:
-Komolyan elhitted, hogy elfelejtettem?
A hadnagy válasz helyett egy csókba húzta párját.
-Köszönöm- ennyit tudott csak mondani mielőtt könnyei utat találtak volna maguknak.

Ezzel a kis szülinapi résszel szeretnék minden kedves olvasómnak Kellemes Karácsonyi ünnepeket kíváni.
Remélem elnyerte a tetszéseteket.
Köszönöm, hogy elolvastad. Továbbra is minden jót kívánok az év hátralévő részére és Boldog új évet!
Sziasztok!