Yato x (Unisex!!) Reader

Az életem teljesen új irányt vett, mikor megkaptam az értesítést, miszerint felvettek japán egyik kiemelkedő egyetemére. Ezzel csak egy bökkenő volt, Európában élek, így el kellett a szülői házból költöznöm egyenesen a nagybetűs életbe.
Szerencsére nem csak én mentem oda az iskolából, így összefogva találtunk egy viszonylag olcsó albérletet, nem messze az egyetemtől.

Először furcsa volt megszokni, hogy már nem csak az animéken keresztül látom japánt, hanem a saját bőrömön is tapasztalom ezt a kultúrát.
Az egyik legfurcsább dolog, amit tapasztaltam náluk az az istentisztelet volt, a megszámlálhatatlan istenükkel, főleg úgy, hogy én nem hiszek semmilyenben.
Mégis egy csoda folytán pár japán barátomnak, akiket az egyetemen ismertem meg, sikerült rávennie, hogy menjek el velük az új évben pár szentélyhez. Nem akartam bunkó lenni, így hát bele egyeztem. Nah jó lehet az is rátett, hogy isteni ételeket készítenek ilyenkor, amit kár lenne pár isten miatt kihagyni.

Magamra vettem a kimonómat, amit az ünnepeknél szoktunk viselni, hogy annyira mégse lógjak ki a sorból. Amikor megérkeztünk a mi társaságunk volt a leghangosabb, persze ebben segített az út közben elfogyasztott szaké is. Nyál csorgatva néztem a kínálatot, szinte mindenből vettem és remélni tudtam csak, hogy a gyomrom be fogja mindezt fogadni.
Minden nagyon színes volt szinte már otthon éreztem magam azt leszámítva hogy itt nem voltak randalírozó tinédzserek. Ekkor az egyik csoport társam kitalálta, hogy kérjünk áldást az egyik istentől, Tenjintől vagy mi volt a neve én csak felhúztam a szemöldököm.
-Hogy mit csináljunk?-kérdeztem meg.
-Tudod áldást kérünk az új évre, hogy sikerüljenek a vizsgák.-magyarázta lelkesen.
-Nem hiszem, hogy nagyon sok köze lenne hozzá, úgy is csak akkor megyünk át ha megtanuljuk az anyagot teljesen felesleges ilyenekkel bajlódni. -vontam meg a vállamat.
-Olyan negatív tudsz lenni... Én attól kérek magamnak és magadra vess ha én átmegyek te meg nem- ment el oda ahová mondta.
-Én meg elhiszem, ha látom.-kiáltottam utána, majd a kaja strandok után néztem és amit csak lehetett megkóstoltam, talán egy-két szaké is lecsúszott még hozzá és a nap végére nagyon jól éreztem magamat.

-Figyelj van olyan isten akitől elég csak kívánni? -dőltem rá a vállára. Nem sokáig haragudott rám, mert ismert milyen vagyok.
-Hát, ami azt illeti szoktak pletykálni egy istenről, aki 5 ¥-ért teljesíti, amit kérünk tőle.- mondta lelkesen, mert nem szoktam tőle ilyeneket kérdezni.
-Az a neve hogy Yato én még nem találkoztam vele de Himiko elméletileg igen és azt mondta, hogy egész helyes.-lelkendezett egyből.
-Tudod mit? 5 ¥ nem sok bebizonyítom neked, hogy az istenek nem tudnak kívánságokat teljesíteni és nem is léteznek.-vigyorodtam el és előkerestem egy kis aprót a tárcámból. Kicsit tanácstalanul néztem, mert nem tudom hogy szokták ezeket, de végül csak annyit tettem hogy kimondtam a kívánságomat.
-Yato, azt kívánom, hogy feküdj le velem-majd vártam, de nem történt semmi. -Látod én megmondtam- jelentettem ki diadalittasan.

*Yato szemszöge*

-Bevégezve.- vágtam ketté a gonosz szellemet Sekkivel, aki utána vissza is változott Yukinévé.
-Egyre jobb vagy ebben melegítős-húzta az agyamat, de már hozzászoktam ilyen ez ha valaki egy tinédzserrel áll össze, aki sose fog felnőni.
Vissza akartam vágni amikor is meghallottam, hogy egy halandó a nevemet mondta, majd kívánt. Elég érdekes kívánság volt, viszont én mint a nagy Yato nem hagyhatom cserben a hívőimet.
-A kívánságod tisztán és érthetően hallottam. - mondtam a szokásos kis mondandóm és vettem el a fizetségem.
-Nah munka van? -nézett rám egy kicsit komolyabban Yukine.
-Ami azt illeti ehhez most elég leszek egyedül- vakartam meg a tarkómat, mert fogalmam se volt, hogy hogyan is fogom teljesíteni a kívánságot. Egyáltalán ilyen kinek jut az eszébe? Mindegy minél kevesebbet tudok annál jobb.
Mikor befejeztem az agyalást elindultam az öreg tata szentélyéhez, mert ott volt a személy akihez tartottam.

*Reader szemszöge*

Kicsit lehet többet ittunk a kelleténél, de sajnos ez volt az utolsó alkalom vizsgák előtt, hogy ki tudtunk kapcsolódni. Lassan elindul a véget nem érő szenvedés, a tanulás. Egy kicsit elkeveredtem a többiektől, mikor kerestem magamnak egy mosdót. Mikor kijöttem onnan megláttam egy pár férfit, akik már nem voltak szomjasak.
Hamar ők is észrevettek engem és a falhoz szorítottak. Taperoltak ahol csak értek, nem tudtam ellenük semmit sem tenni. Túlerőben voltak, feladtam már nem ellenkeztem, feleslegesnek éreztem, és akkor jött ő. Mint valami nindzsa leütötte őket, nagyon gyorsan történt, már csak azt vettem észre, hogy a karjaiban vagyok és fut velem, el messzire. Fekete hajában látszódott pár hópehely, gyönyörű szemét pedig az útra szegezte, biztos az alkohol miatt láttam úgy de olyanok voltak mintha macska szemei lennének. 
-Yato.-mondtam halkan az első nevet, ami eszembe jutott. 
-Igen én vagyok az -hallottam a választ aztán elnyomott egy álom, egy gyönyörű álom amiben Yato és én voltunk csak benne. 

Másnap reggel hatalmas fejfájással keltem, de nem ez volt a legfurcsább benne, hanem az hogy nem voltam egyedül az ágyban. Egyből pánikba estem, mégis milyen hülyeséget csinálhattam részegen. Óvatosan belestem a takaró alá is, nem akartam elhinni, semmi nem volt rajtam. Csak gratulálni tudtam magamnak, lefeküdtem valakivel részegen. Félve néztem a másik személyre, de nem sok mindent láttam belőle csak a fekete haját. Vajon milyen érzés volt beletúrni? Puhának néz ki  haja, tényleg az lenne? Vajon milyen illata lehet? Jöttek fel bennem a kérdések, de bele sem gondoltam az egészbe már csak azt vettem észre, hogy a testem cselekszik és mélyen beletúr a sötét tincsekbe, mint a selyem olyan puha volt. Közel hajoltam és megszagoltam, mámorítóan jó illata volt. 
De aztán megmozdult. Majdnem kiugrottam a bőrömből annyira megijesztett, de akkor megláttam azokat a csodás kék szemeket.
-Akkor nem álom volt?-kérdeztem csodálkozva.
-Nem nem az volt.-válaszolt az isten.
-Lehet még egy kívánságom? -simogattam az arcát.
-Persze mi lenne az? -mosolygott rám 
-Maradj velem örökre...