Kipp-kopp.Kipp-kopp.Egy kecses, hófehér ló patájának kopogása viszhangzik be a kisváros rozzant falain.Kevés olyan ember van, aki még nem hallotta ezt a hangot, de mindenki retteg tōle.Dante.Senki sem tudja honnan jött és kicsoda valójában.Áldozatai mind būnösek valamiben: gyilkosság, fosztogatás, garázdaság.
Most egy lányt követ komótosan.A fiatal asszony nem is tudja, hogy egyenesen Dante csapdájába rohan.Lehajtott fejjel néma csendben lépdel a mocskos földúton.A fények lassan eltūnnek és a falak börtöncellákként záródnak köré.Megáll, hallja, hogy a férfi is leszáll a nyeregbōl.Dante kezet nyújt lánynak, mire ō remegve viszonozza a gesztust.Zúzódásokkal teli arcát és karját megvilágítja a Hold gyenge fénye.
- Hogy hívják kisasszony? - kérdezi udvariasan a férfi.
- Ro-rosaline.
- Hová sétál egyedül kedves Rosaline? - hangja nyugodt.
- Haza.Az uram vár.
- Ch-ch-ch.Az ura halott, kedvesem.Miért hazudik? - hangvétele most sem követelōzō.
- Kérem, engedjen utamra - kérleli Rosaline.
- Miért tette?
- Mégis mit?
- Maga ölte meg.Miért? - nyugodtsága félelmet keltō.
- Vert.Más férfiak fizettek neki, hogy hálhassanak velem. - kényszeredik válaszra.A feltörō zokogás hallatszik a lány beszédén.
Dante szūk vonallá préseli a száját.
- Ígérem, sosem teszek többet ilyet. - gyenge kifogás a lánytól.
- Hát nem érti, hogy nincs legközelebb? - mondja vérfagyasztó nyugalommal.Dante hirtelen halántékon üti a lányt, mire az eszméletlenül csuklik össze.Felrakja ernyedt testét a lovára, a földre pedig egy nō levágott alkarját dobja, majd felszáll Rosaline mögé.Kipp-kopp.Kipp-kopp.Egy kecses hófehér ló patájának kopogása viszhangzik be a kisváros rozzant falain.Kevés olyan ember van, aki még nem hallotta ezt a hangot, de mindenki retteg tōle.Dante.Senki nem tudja honnan jött és kicsoda valójában.Áldozatai mind būnösek valamiben: ártatlanok.