A szemhéjam abban a pillanatban lecsukódott, ahogy a vámpír erős karjaiba zárt. Pont annyira volt óvatos, hogy ne zúzza ketté a csontjaimat. A vámpír ajka közel járt az enyémhez, miközben suttogva így szólt:-- Biztosan ezt szeretnéd? - forró, vérszagú lehellete megcsapta az orrom.-- Igen -- motyogtam, majd szempilláimon át felnéztem a sápadt bőrű, tüzes pillantású férfira.-- Miért?Már jó ideje minden pénteken eljöttem a vámpír bárba, hogy felhívjam a figyelmem az egyikükre, de eddig minden alkalommal elzavarták a közeledésemet. Utáltam emberként élni, és minden vágyam az volt, hogy egy lehessek ezek közül az éji szörnyetegek közül. És pont ez volt a baj, bosszú miatt egyetlen vámpír sem akart átváltoztatni, valamint túlságosan fiatalnak és ártatlannak tűnt az arcom ahhoz, hogy komolyan vegyenek.-- Mit számít? -- kérdezem, kitérve ezúttal a válasz elől.-- Engem érdekel! -- mondta megnyomva a szavakat, mire a félelemtől beleborzongott a testem. Szeme elsötétült, és a torkomban éreztem a szívem lüktetését, ahogy a szemfogai szépen lassan leereszkedtek a szemem láttára. Az ütőeremet nézte vágyakozva, majd végig simotott rajta az érdes ujjaival. Kellemetlen volt az érintése, de ha ő megadhatja nekem, amire vágyom, képes vagyok elviselni ezt a röpke kellemetlenséget.A vámpír meglepően nagy óvatossággal döntötte oldalra a fejem, hogy nagyobb bőrfelület táruljon fel előtte a nyakamból, majd lassan odahajolt. Éreztem, ahogy az ajka a bőrömhöz ért, majd lassan ráengedte a fogát az érzékeny nyakhoz. Az ujjai ekkor már a tarkómnál jártak és a félelemtől vegyes izgatottság teljesen átjárta a testem. Éreztem, ahogy a lábam megcsuklik, és mielőtt megérezhettem volna a fájdalmas harapást, a vámpír eltávolodott tőlem, és egy gúnyos felmosolyt villantott rám.