Télanyó szorgosan pakolászott a hatalmas konyhában. A sütemény illat azonnal megcsapta a kis manó orrát, mikor belépett hozzá. Kerek arcocskája kipirult, szeme könnyes volt, mikor odafutott Télanyóhoz, és belekapaszkodott hatalmas, lisztes szoknyájába.

-- Mi történt, kedvesem? -- hajolt le hozzá Télanyó,mikor észrevette a kis jövevényt.

-- Semmiben sem vagyok jó! -- mondta a kis manó.

-- Mindenki ért valamihez -- mondta vígasztalón a néni.

-- Én nem -- mondta csüggedve a kismanó, majd levette sapkáját és azt gyűrögetve, lesütött szemekkel folytatta. -- Mikor segíteni akartam a játékok kifestésében, kiömlött a festékes vödör. Amikor a robot játékokat szereltem, a csavarhúzó kiesett a kezemből, elgurult, és feldöntötte az elkészült robotok halmát. Az egész eldőlt, és valamennyi eltört...

A kis manó folytatta volna még, de Télanyó lesimogatta az arcáról a könnyeket, majd így szólt:

-- Pont egy kis kuktára volt szükségem. Mit szólsz, segítenél nekem a süteményeknél?

A kis manó arca felragyogott, majd egy pillanat után elszomorodott.

-- Tuti elrontanám...

-- Végig itt leszek melletted. A legfontosabb feladatot bízom rád! Te leszel a fő kóstoló. A legelső manó, aki megkóstolhatja az elkészült mézeskalácsokat -- intett a fejével a frissen száradt mázas süteményre.

Gyönyörű volt mindegyik, volt közte fenyőfa, kis csizma, csillag,cica és maci forma, és még sok más.

-- Hiszen ezek gyönyörűek! Nincs szívem megenni őket! -- hűledezett a kis manó.

-- Pontosan emiatt olyan nehéz ez a feladat! -- mondta komolyan a Télanyó. -- De reméltem, neked sikerülni fog. Válassz csak egyet.

-- Bármelyiket? -- kérdezte csillogó szemekkel a kis manó, és felállt egy hokedlire, hogy belássa a nagy asztalon szétterített édességeket.

-- Amelyik csak tetszik! -- biztatta Télanyó.

A kis manó elvett egy mézeskalácsot, és hatalmasat harapott belőle, majd lehunyt szemmel nagyot hümmögött. Ízlett neki Télanyó süteménye.