Nem is gondolnátok, hogy a télmanó egy igencsak meleg tóparti házban él, egy hatalmas fa tágas odujában. Kis termete lévén alig magasabb, mint egy kis mókus. Na de jogosan kérdezhetitek, honnan kapta a nevét? A válasz egyszerű, mivel nagyon egyhangú volt a folytonos meleg, amelyben élt, eldöntötte, hogy minden évben egy évszak erejéig fehérbe borítja a tájat, ugyanis az volt számára a legkedvesebb szín a világon. Hogy jobban tudjon örülni a nagy forróságnak, így hidegnek képzelte ezt az időszakot.A hideg évszakok közeledtével nagy, és üres zsákokkal indult útnak, fel egészen a felhőkig, ugyanis ott lakott a hómanó, aki ha tüsszentett, nagy pelyhekben hullani kezdett a hó, és dérmanó, aki ha hozzáért valamihez, az mentem megfagyott. Összedugták a fejüket ők hárman, és rájöttek, hogyan tudnák a két manó különleges képességét szétszórni a világban. Fogták és az egyik zsákot jól megtöltötték hóval, a másikat pedig dérrel, és télmanó minden évben szétszórta azt a világ különböző pontjain. Volt ahova csak dér, volt ahova pedig hó is jutott. Na de azon a napon, melyről a mese is szól, szegény télmanó csak fent, a felhőkön ülve vette észre, hogy az egyik zsák, amit magával vitt, bizony lyukas. Nehéz döntést kellett meghoznia, vajon dérrel vagy hóval töltse meg azt az egy zsákot, ami még használható maradt. Végül dér ajánlkozott a nagy feladatra, és jól megtöltötték a zsákot, így történt tehát, hogy abban az évben nem esett hó a tájra.