Mia a kis fekete cica felpattant az ablakpárkányra, majd kíváncsian szaglászni kezdte az odatett piros ruhás műanyag bábut. Mintha nemrég még énekelt volna, látta ugyanis, ahogy a kis csöpp ember, aki hasonlított mindkét gazdájára, megnyomott egy gombot rajta. Na de Mia cica hiába kereste azt a gombot. Na nem mintha őt érdekelte volna az a mély zenebona, mindössze kíváncsi volt. Kis mancsát óvatosan közelítette ehhez a furcsa bábuhoz, valami Mikulás lehet a neve. Vajon tud beszélni is? Enyhén megpofozta, de nem történt semmi. A cica oldalra döntött fejjel nézte továbbra is a Mikulást, majd újból megpüffölte a mancsával, mire kilengett a helyéről. De mielőtt leesett volna, a gazdi ott termett és elkapta. Letette a földre, és megnyomta azt a gombot, amitől ismét énekelni kezdett a Mikulás.Mia nyávogva követelte a figyelmet, majd leugrott és a kicsi ember lábához dörgölte a fejét. Éhes volt. A gazdi végre megértette, mit szeretne Mia, felpattant, utána a macsek, őket követte a pici kétlábon járó gyerek. Mia nagyon megijedt, mikor a kisgyerek hangos sikongatásokkal kergetni kezdte őt. Fülét behúzva futott az asztal alá. Majd mikor látta, hogy a kicsi ember jól begyakorolt mozdulattal kinyitotta az eledeles szekrényt, Mia azonnal odanyargalt és kíváncsian odadugta a fejét. Rögtön megérezte a finom elemózsia illatát, ami úgy vonzotta az orrát, mint a mágnes.