Fehér és hideg volt aznap reggel, mikor a kiscica kinyitotta a szemét. Óvatosan kidugta a fejét a szélvédett kis doboz nyílásán, és tett egy lépést előre. Elsőre meglepte ez a kásás hideg, ami a földön fogadta, és még fentről hullott továbbra is. Szemét csukogatva hunyorított, és lábacskájával óvatosan belenyúlt ebbe az anyagba, ami szinte azonnal olvadni is kezdett.

-- Mi lehet ez? -- kérdezte, majd kíváncsian körbenézett. Éhes volt, de anyukáját sehol sem látta.

Egy hirtelen éles hangot hallva gyorsan visszaszökkent a dobozba.

-- Úgy hívják, hogy hó -- mondta ekkor valaki.

Hosszú idő telt el, mire ismét előmerészkedett, és mikor kinézett, egy nagy vastag szőrű kutya nézett vissza rá kíváncsian. Felborzolta a szőrét és nagyot fújt a kutyára, de az nem ijedt meg tőle, csak békésen lehajtotta a fejét elülső mancsaira és őt nézte. A kiscica egy idő után közelebb ment hozzá, óvatosan megszaglászta, majd nagyot ugrott ijedtében, mikor a kutya felemelte a fejét, és csaholva ugatni kezdett. A gazdáját hívta, de a kiscica ezt nem tudhatta. Úgy megijedt, hogy visszafutott a dobozba, és nem is akart onnan kijönni. Ámde ekkor egy férfi jelent meg, megsimogatta a kutya fejét, míg arcán öröm látszott. Lába mellett egy cica nyávogott, ami a kiscica anyukája volt. A félős négylábú kidugta a fejét menedékéből, bajszocskái megremegtek. Az anyukája nyávogását ezer közül is felismerte volna. Ekkor az anyacica odafutott hozzá, megnyalogatta a kis fejét és hangosan dorombolt neki.

-- Anya, ne hagyj megint egyedül, úgy féltem.

-- De hiszen nem hagytalak egyedül. A kutya vigyázott rád, míg távol voltam. Nagyon jó barátok vagyunk.

Ekkor az ember mondott nekik valamit, mire az anyacica a nyakszirtjébe harapva felkapta és elindult a házba, ahol kellemes meleg fogadta őket.

A kiscica továbbra is nagyon félt a kutyától.

-- Maradj velem! -- kérte a kiscica, és szorosan anyukájához bújt.

-- Most már nem megyek sehova -- fogadkozott az anyacica, és elégedetten lehunyta a szemét. -- Most már melegben leszünk, nem kell tovább fáznunk odakint -- mondta, és egy pillanatra sem hagyta őt egyedül.