Mosolyogva állok az ajtófélfának dőlve, és nézem ahogy a kisfiam nekem háttal ül a fürdőszobában. Előtte egy lavór víz, és egy kefe, ezekkel gondosan tisztogatja az így is makulátlan csizmáját.

-- Kész? -- kérdeztem, mire hatalmas koncentrációjában megzavart gyerek felnéz rám és hevesen rázni kezdi a fejét.

-- Még nem tökéletes!

-- Ugye tudod, hogy a Mikulásnak így is nagyon tetszeni fog az a csizma.

-- Nem tudhatod, anya! Az a biztos, ha még egyszer megtisztogatom!

A lelkesedése teljesen átragad rám, emlékszem, milyen gondosan tisztogattam gyerekként én is a csizmámat, és másnap reggel nagyon örültem, mikor láttam, hogy ott járt nálunk.Mikor végzett, a kisfiam fogja a csöpögő csizmákat és megtörölgeti az odakészített papírtörlőkkel, aztán egyenesen viszi a konyhába, és felteszi az ablakba.

-- Ügyes vagy! Most pedig irány fürdeni! -- mondom megsimogatva a kis szőke fürtjeit.

Nagy bólogatással berohan először a szobájába, hogy magával vigye az odakészített pizsamáját a fürdőbe.Ekkor jelenik meg a férjem, elgondolkodva, maga elé se nézve hozza a bakancsát.

-- Hát te? -- kérdezem mosolyogva, míg a szemöldököm játékosan felvonom.

-- Én is jó voltam egész évben -- mondja gyermeki csillogással. -- Hozzám is jön este a Mikulás?

-- Hát, nem hiszem -- mondtam évődve. -- Te már felnőtt vagy, szívem, a Mikulás a gyerekeknek hoz ajándékot.

-- Én azért csak kiteszem ide, hátha -- von vállat lazán, majd egy puszit adva visszamegy a szobába.

Aznap éjjel a Mikulást 3 gondosan odakészített lábbeli várta a konyha ablakában.Kép forrása