Talán már sosem felejtem el,

 Mikor először gondoltam rád.

Még nem is tudtam létezésed,

De te már ott fenn kiválasztottál.

Miközben milliónyi csillag terült el az égen,

Te ott ülhettél fenn az egyiken.

Talán már sosem felejtem el,

Miként táncoltak aznap a fények.

Gyönyörű alkotás volt az égen, a fejem felett

Miközben merengtem, honnan jöhet az élet.

S mikor hasamra tettem a kezem, te rúgással feleltél

S én már akkor tudtam, hogy anyának 

engem kértél.