Kockára vágom az érett mangót, majd a számhoz emelem. Ahogy megérzem ismerős ízét a számban ő jut eszembe róla. Annyira igyekeztem kizárni a fejemből a létezését, de őszintén, mégis hogyan tehetném? A napjaim szerves részét tette ki, hogy vele voltam. Együtt utaztunk, minden nap beszélgettünk, de az a csók... Az változtatott meg mindent. Én akartam, de vajon ő is vágyott rá? Őt is kísértette vajon minden nap a vágy, hogy megérintsen? Ő is álmodott rólam olyan forró és tüzes pillanatokról, hogy a szíve zakatolt, mikor felkelt? Lehunyom a szemem és érzem, ahogy a forróság lekúszik vágyam középpontjába, üres barlangom felé. Felsóhajtok, ahogy ismét felelevenítem azt a csókot. Viszonozta, ez nem kétség, hisz ujjai hajamba túrtak, és olyan mohó, kielégíthetetlen módon forrtunk össze, amit még én ezelőtt sosem tapasztaltam.Ő lenne hát az igazi? Akire mindig is vágytam? Hát akkor miért lökött el végül magától, és hagyott leforrázva egyedül? A csók emléke égetni kezdi az ajkam, míg a mangó megkeseredik a számban. Mégis újabb falatokért nyúlok és ahogy a mangó íze szétárad a számban, ismételten közös csókunkra gondolok. És ezt folytatom egészen addig, míg el nem fogy a gyümölcs, ami pontosan őrá emlékeztet.

2023.07.02.