Sötét éjszaka volt aznap, az utca lámpáinak halovány fényét sűrű köd tompította. Az út szélén buja zöld bokrok kísérteties árnyékot vetettek a járdára.

Az utcában a gyerekek jelmezekbe öltözve útnak indultak csokit szerezni a város lakóitól. Voltak kis boszorkányok, zombik és szellemek. Ámde volt egyetlen utca, amely minden évben a legfélelmetesebbnek bizonyult. A kert kísérteties szobrokkal, műpókokkal, ijesztő állatalakokkal volt tele. Volt, ahol élére állított koporsót ástak a földbe, amelynek a fedele nyitva volt, és egy múmia nézett ki belőle. De ami leginkább vonzotta a tekintetet, az egy zölden világító csonthalom volt az egyik ház közvetlen bejárata előtt. A gyerekek úgy tudták, nem lakik ez alatt a házszám alatt már senki, mégis itt volt a legdíszesebb a kert.