- Hogy ezek a tündék milyen karót nyeltek tudnak lenni! - morgolódik a mellettem lévő széken az öcsém. - Az előbb bókoltam az egyiküknek, erre sarkon fordult és elment!

- Talán azért mert az egy férfi volt! - röhög fel velünk szemben Dwalin. - De az ételük igazán lehetne finomabb!

- Vagy inkább több! - óbégat közbe Bombur.

Sóhajtva kitolom a székemet, és felállok. A kellemetlen nyikorgásra többen rám néznek, de különösebben nem foglalkoznak velem. Nem érdekel hogy a vacsora még tart, egyszerűen szükségem van egy kis nyugalomra. Elkerülöm Elrond szúrós pillantását, miközben sietősen megkerülöm a finom nedűktől roskadozó asztalt és végre kiérek a kert kevésbé zsúfolt részére.

Felpillantok a csillagoktól tarkított égre, és végre valahára megtalálom azt a nyugalmat amit kerestem. Úgy látszik, tücskök Völgyzugolyban is élnek. Energikus ciripelésük engem is frissességgel tölt el. Leülök a fűre, és behunyom a szemem. A poharak koccanása és a villák csikorgása mellett hirtelen egy új hangra leszek figyelmes. A kert legvégéből halk hárfaszó pezsdítő dallama lengi körbe a nyári éjszakát. Kíváncsian talpra állok, és a hívogató zeneszó felé indulok. Lámpások szegélyezik az utamat, egyenesen egy lágyan csobogó szökőkúthoz vezetnek.

Mintha megállt volna az idő. Egy tünde lány ül a víz mellett, és szinte suttogva énekel egy altatót. Selymes hangját kíséri a hárfa és úgy tűnik, a kedvéért még a víz is csendesebben bugyog alá.

Egyelőre nem vett észre, lefoglalja a zenélés. A hold sápadt fénye mellett lassan megfigyelek rajta minden aprócska részletet. Kecses ujjait, puha bőrét, és a gyönyörű arcát. Arany haja egészen a derekáig ér. Apró fonatok tarkítják, olyanok, amiket én is könnyedén el tudnék készíteni. Hirtelen késztetést érzek hogy végigsimítsak a bársonyos fürtökön miközben az énekét hallgatom.

Teljesen elvarázsolt. Most már egyáltalán nem hallom a többiek zaját, csakis a halk énekre tudok gondolni. Aztán egyszer csak abbamarad a dúdolás, és a hárfa is elnémul.

- Gyere nyugodtan közelebb, nem bántalak! - mosolyodik el a lány, és letámasztja a hangszerét.

Észre sem vettem, hogy az elmúlt pár percben előléptem a bokor mögül és alig néhány lépésre vagyok a tündétől. 

- Mi a neved? - még mindig nem ébredtem fel teljesen a varázslatos álomból, amit a hangja idézett elő.

- T/N - feleli, és ő is közelebb lép hozzám.

- Elképesztő voltál! - suttogom, mert nem merem megzavarni a langyos nyári este egyedi csendjét.

- Köszönöm! - hebegi, és lepillant a hangszerre.

Ismét megszólalnék, mert hirtelen megeredt a nyelvem és rengeteg kérdésem lenne, de a varázslatos éjszakát megtöri Thorin érdes hangja:

- Fili! Merre a nyavalyában vagy? - szinte hallom, ahogy végigtrappol a gyönyörű kerten engem keresve.

Gyorsan a lányra pillantok aki megismétli a nevem, mintha emlékezni akarna rá.

- Mennem kell! - nyögök fel fájdalmasan. - Itt talállak majd holnap is?

T/N csak bólint, majd sebesen kutatni kezd a tunikája mély zsebében. Egyszer csak előhúz egy vékony lapot, és átnyújtja nekem. Elég rápillantanom hogy tudjam, azt a kottát adta nekem amit az előbb énekelt.

- Holnap vissza kell majd hozd! - kacsint rám, aztán abban a pillanatban ahogy Thorin belép a kis tisztásra, eltűnik a szemem elől.

- Hát itt vagy! - mordul fel a nagybátyám, és a karomnál fogva ráncigálni kezd. - Elég egy másodpercre szem elől téveszteni, és máris eltűnsz! - dühöng. - És amúgy is! Mit csináltál egy üres szökőkút mellett?

- Üres? - ismétlem meg, és megtorpanok.

- Üres hát! - áll meg ő is, és visszasétál.

Végighúzza az ujját a száraz mederben, és felém mutatja.

- Üres ha mondom! - horkant fel, és indulatosan indul vissza a vacsoraasztalhoz.

Elképedve követem, és erősen töröm közben a fejem. Hiszen az előbb még folyt benne a víz!

Ismét elfoglalom a helyemet, és döbbenten veszem észre, hogy Kili még mindig ugyanazt a saláta szerű ételt bökdösi a villájával.

- Oh hát itt vagy! - örül meg nekem, és folytatja a szenvedést az ételével. - Épp arról panaszkodtam a többieknek, hogy mennyire unalmas itt mindenki!

- Talán legközelebb ne a férfiakkal flörtölj! - hahotázik öblösen Dwalin. - De az ételből igazán főzhettek volna jobbat!

- Vagy többet! - csatlakozik Bombur a társalgáshoz.

Érzem, ahogy felgyorsul a szívverésem. Hát lehetséges ez? Az a gyönyörű tünde lány valóban varázsolt? Értelmet nyerne az üres szökőkút, vagy a másvilági zeneszó és a ragyogó fények sokasága.

Mielőtt végleg kétségbeesnék, benyúlok a kabátom zsebébe és mosolyogva lehunyom a szemem, mikor az ujjaim megérintik a vékony papír szélét.

A távolban pedig, mintha ismerős varázslattal teli hárfaszó csendülne fel...