Mindenkinek van egy saját útja.

Van akinek egyenes, bukkanóktól, göröngyöktől mentes, míg vannak olyanok akik egyik gödörtől a másikig döcögve, kínnal, keservvel kínlódva járják az útjukat. Mindkettő szörnyű. Nem jó, ha az ember életében nincs mélypont, mert akkor nem tudja értékelni amije van, viszont, ha az ember életének útját csak göröngyök és kátyúk keresztezik az nem élet, csak évekig tartó keserűség és még élő testbe zárva, a lelkünkben halottnak lenni. Ilyen Lux Chambers útja.

A legjobb út az, ahol mindkettő megvan: magasság és mélység. Ha egyik követi a másikat akkor nincs baj, mert amikor már csak egy hajszál választ el attól, hogy belepusztulj abba amit a sors rád mér, jön a siker. Ilyen Charles Leclerc útja.

Az utakon sok mindenki megfordul, hol kisebb, hol nagyobb, hol egyáltalán semmilyen nyomot sem hagyva, míg van aki épp csak egy pillanat erejéig volt ott, mégis örökre emlékezetes marad az úton töltött idő.

Lux Chambers bulizni indult. Az idejét sem tudja mikor mozdult ki legutóbb, most mégis forgolódik a tükörben, hisz a barátjuk Daniel holnapután költözik el, és Lux is útnak indul a héten.

Clarisse, Polly, Henriette, Victoria és a fiúk már mind rá vártak. Késett, mint mindig, mindenhonnan.

Mire megigazította magán a ruháját Clarisse már hívta is, és türelmetlenül kérte számon, hogy a lány mégis hol a fenében van, mire Lux fülletve megnyugtatta, hogy mindjárt ott van, holott még el sem indult.

Ez a hozzáállás az egész életét jellemezte.

Elhitetni mindenkivel, hogy már tudja mit akar az életétől, hogy már úton van a céljai megvalósítása felé, holott még a kanyarban sem volt.

Charles Leclerc és barátai ma nagy napot ünnepeltek.

A monacoi szívtipró Alexandra nagy örömére - és a hölgyrajongók nagy bánatára - házasodni készült.

A jövő szombat fontos nap lesz.

Charles akkor házasodik meg, Lux pedig aznap indul Ausztráliába.

A lányt teljesen elbűvölte a felső kategóriás szórakozóhely.

Sosem járt még ilyen helyen, amiről tényleg sütött a luxus. Fogalmuk sem volt, hogy Clarisse hogyan tudta elintézni azt, hogy ők, egyszerű, lyukas zsebű egyetemről kikerült kölykök ide bejussanak.

Mindenhol ízlésesen felöltözött és kisminkelt szórakozni vágyók voltak, ez nem a közeli kis klub volt ahol hétről hétre verekedés volt.

Az italok árai az egekben voltak. Le merte fogadni, hogy itt a mosdó is kifogástalan állapotban van.

Próbált nem bámulni, el akarta hitetni mindenkivel, még magával is, hogy nem kívülálló a kis kínai weboldalas fekete ruhájával a többi márkás öltözék között.

Néha úgy érezte emberként is ennyire értéktelen mint az olcsó ruhája a több száz fontos ruhadarabok mellett.

- Mi a baj? - rángatta meg Victoria a lány karját

- Semmi, megyek, rágyújtok. Piálni úgyis csak akkor fogunk, ha valami gazdag pasas meghív, basszus, itt két koktél annyiba került mint amennyibe a repjegyem fájt. - fintorgott Lux

- Victoria, gyere velem a mosdóba! - húzta el a testvérét Luxtól Polly, mire a szőke csak intett a két barátnőjének és elindult a bejárat felé.

A legtöbben még most érkeztek, többek között egy legénybúcsús társaság is.

Lux épp őket próbálta kikerülgetni amikor az egyikükkel összeakadt a tekintete.

Különleges szempár volt. A fények villódzásában hol kéknek, hol zöldnek látta.

A fehér inges férfi is őt nézte.

Mikor kikerülve őket elérte a bejáratot, még akkor is égette a hátát a tekintete.

A hűvös éjszakai levegőből nagyot szippantva megkereste az egyik padot a dohányzásra kijelölt helyen és leült.

A klubból hangosan hallatszott a zene és miközben rágyújtott nem vette észre, hogy valaki kijött.

A férfit, aki jövő héten ilyenkor már a lakodalmát ünnepli rabul ejtette a kifelé siető lány.

Volt ebben a lányban valami különleges.

Talán a láthatóan nem drága ruhája, a haja, vagy ahogy minden kecsességet nélkülözve gyújtott rá.

Alexandra tökéletes ellentéte volt, amire most jobban vágyott mint azt magának is bevallhatta volna.

Lux ráemelte a tekintetét, mire a pilóta csak elmosolyodott és lehúzta az italát amit Arthur a kezébe nyomott.

A lány is elmosolyodott és kifújta a füstöt, majd újra nagyot szívott az édes- kesernyés dohányból.

-Kaphatok egy slukkot? - mosolygott a fehér inges férfi a lányra

A sima fehér ingjéről is sütött, hogy mennyire drága lehetett, a kisugárzása olyan volt mintha valami herceg lenne.

A könnyű szél belekapott a lány göndör hajába, édes illatot hagyva kettejük között, mire Charles közelebb lépett hozzá és a saját poharát a kis ülőkére tette, majd a felszabadult kezével hirtelen magához húzta a lányt.

-Tessék! - nyújtotta oda a lány a cigit és könnyedén a szájába tette, mire a fiú felé nyújtotta a pezsgőspoharat.

Máskor Lux jóval okosabb és megfontoltabb volt annál, hogy elfogadjon valakitől olyan italt amit nem ő bontott ki, de a gyönyörű és csábító idegen férfinak nem tudott ellenállni semmilyen értelemben.

Szüksége volt erre.

Minden porcikájában akarta érezni azt, hogy mennyire vágyik rá a férfi. Hogy végre van valaki aki annyira akarja őt, hogy ilyen hevesen reagál.

Nem érdekelte, hogy ki a férfi, mit csinál, vagy egyáltalán hogyan keveredett ide. Csak akarta őt, egy éjszakára, ahogy Charles is a lányt.

Vágyott valami tiltottra még mielőtt a tökéletes kis Alexandra férje lesz.

Hatalmas volt rajta a nyomás, főleg PR oldalról, így megkérte a kezét. De úgy érezte, hogy megfullad, ha nem rúghat ki a hámból még az esküvő előtt.

Mégegyszer beleszívott a cigarettába és a lányra mosolygott, aki kihívóan viszonozta a mosolyt és lehúzta a méregdrága pezsgőt, mire a fiú elégedetten mosolygott és ő is lehúzta a saját italát.

A hideg pezsgő sem enyhítette a lány szomjúságát. Tudta, hogy túlságosan siet, és nem érdemes beleélni magát semmibe, de mégis meg akarta kapni a férfit.

Ledobta a cigarettát a földre és heves csókkal jutalmazta a pilótát aki azonnal elkezdte simogatni a lányt miközben szorosabban húzta magához.

-Akarlak! - mormogta a fiú a lány fülébe, aki csak aprót sóhajtva bólintott

Leclerc a kezébe vette az irányítást.

Hívott egy taxit, és egy hotelhez vitette őket.

Lux egyáltalán nem bánta, hogy nem a lakására vitte, ugyanis semmit sem akart a férfitól a szexen kívül, és nem akart a másik személyes életterének a kis része lenni. Így ki tudta zárni a lehetséges bűntudat érzését, ha esetleg a férfi családos lenne. Még mindig jobb egy hotelszobában szeretkezni, mint a hitvesi ágyban.

A lány próbálta leplezni, hogy életében nem látott még ilyen nívós helyet, sütött már csak a recepciójáról is, hogy csillagos – brillagos, minden extrával felszerelt luxushelyre hozta őt a férfi.

Próbált úgy tenni, mintha nem vette volna észre milyen vaskos összeget csengetett ki az egy éjszakás partnere azért, hogy mindez ami történni fog, titok maradjon.

- Nem kell aggódnod, senkinek sem fogom elárulni ami történt. - cirógatta meg Lux Charles borostás arcát a liftben, mire a fiú elmosolyodott.

- Bízom benned, nem tűnsz csalónak. - csókolta meg

Alig tudtak bírni magukkal amíg a hatalmas, fényűző szobáig értek.

Akárcsak kívül, úgy belül is sütött a helyről a gazdagság és, hogy csak azok engedhetik meg maguknak az ilyen pompás hotelszobákat, akiknek tényleg van pár nulla a bankszámláján.

Nem volt ideje túl sokág nézelődni, ugyanis Charles olyan hévvel támadta le, hogy az egyensúlya is cserbenhagyta és belezuhant a puha ágyba, magával rántva a férfit, aki már a ruhája cipzárjával szórakozott és addig sem tudott leállni a lány puha nyakhajlatának a csókolgatásával amíg kibújtatta őt a helyhez képest már szinte sértőn olcsó ruhájából.

Soha nem volt még senkivel egy éjszakás kalandja, de tudta, nem fogja megbánni.

A márkás, drága ing és nadrág ugyanúgy a földön végezte mint a kis fekete ruha, és a fehérneműk is.

Lux, ha csak egy éjszakára is, de érezte a férfiből áradó szenvedélyt, és ő is teljesen átadta magát a pillanatnak és órákon át tartó szenvedélyes szex vette kezdetét.

A felkelő nap lila - rózsaszínbe borította az alvó várost.

Csak Lux Chambers nem aludt.

A férfi mellette mélyeket lélegezve az igazak álmát aludta, ő pedig olyan halkan amennyire csak tudott lezuhanyzott, visszavette a ruháját és egy utolsó csókot csomott a heves csókoktól felduzzadt ajkakra.

Nem akart többet a férfitól, ahogy az sem tőle, így ha most elmegy elkerülheti a kínos csendet, vagy a keserű megbánás látványát a férfi szemében.

Halkan becsukta maga mögött az ajtót és kisurrant a nívós épületből.

A reggeli napfény szinte mosolygott rá, és már hívta az új élete. Ez az éjszaka tökéletes lezárása volt az itteni életének.

A sors fintora, hogy Charles és Alexandra ugyanabban az időpontban mondta ki a boldogító igent, amikor Lux gép felszállt.

Egymás nevét sem tudják, de ugyaabban az időpontban kezdődött életük meghatárzó szakasza: Lux elindult Ausztráliába, hogy kövesse az álmát, míg Charlesból férj lett.

Néha az utak, ha csak egy éjszakára is, de keresztezik egymást egy helyen, hogy utána örökké két ellentétes irányban haladjanak tovább, ahogy Charles Leclerc és Lux Chambers útjai is ezt tették.