Sziasztok! Először is nagyon szeretném megköszönni 

a sok csillagot és komit a Landos részhez! ♥ 

Nemsoká érkezik a harmadik része, és gyereknapon

pedig egy teljesen más jellegű írással leplek meg titeket! 

Ez egy Charles-os novella, amihez az instámra feltöltöttem 

egy playlistet! Ha van kedved kövess be az instán is! (orangeflowerxoxo)

Jó olvasást! ♥ 

UI: A *** időugrásokat jelölnek!

– Láttál? Láttál? – Még be sem ért a kapun, Helena már hallotta Charles izgatott hangját.

A lány nem tudott részt venni a nála három évvel fiatalabb fiú versenyén, mert neki is fontos programja volt ami az ő jövőjét ugyanúgy meghatározta mint a gokartverseny Charlesét.

– Sziaa! – Helena azonnal a fiú karjaiba vetette magát.

A kislány egy fagylaltozóban ismerte meg a fiút. Charles a nagymamájával volt ott, Helena, vagy ahogyan csak is Charles szólíthatta: Heli pedig a szüleivel, a kislány sikeres fotózása után.

Gyerekmodelleket kerestek, Helena édesanyja pedig ragyogóbb életutat el sem tudott képzelni a lányának, mint, hogy modell legyen. Charles akkor volt nyolc éves, Heli tizenegy. A lány hosszú haja és a gyerekparfümjének málnás illata teljesen elbűvölte a tejfogú,mosolygós kisfiút. Összeszedte minden bátorságát és megkopogtatta a lány vállát aki nem tudott dönteni az ízek között.

– Na, kiválasztottad mit szeretnél? – Kérdezte a kisfiú aki igazából annyira nem is kívánta a fagylaltot, de mindenképp szeretett volna témát találni amivel megszólíthatja a lányt.

– Ahj! Nem! Nem tudok dönteni, mind a kedvencem! Az összes! – Sóhajtott drámaian Helena

– Ha leülsz velem fagyizni oda, meghívlak mindből egy gombócra! Na? Benne vagy?

Helena az egyik két személyes asztalra nézett ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Biztos volt benne, hogy ezt az asztalt nem két gyereknek tervezték, de végül is nem voltak sokan, egy – egy fél gombóc fagyitól meg csak nem kap torokgyulladást, nem igaz?

Mosolyogva bólintott a kislány és mint ahogy a nagyoktól látta kezet nyújtott.

– Helena vagyok, és te?

– Charles, nagyon örülök. Akkor menj és ülj le, hozom a fagyikat.

A két nő mosolyogva nézte a gyerekeket akik attól a naptól kezdve legjobb barátok lettek.

– Még nem tudtam visszanézni, pedig anyukád ideadta a felvételt amikor voltam nála a szalonban. – Mosolygott a lány és végig mérte a legjobb barátját aki bár mindig elkacagta a dolgot, de Heli szerint minden versenye után kicsit felnőttesebben jött vissza.

– Semmi baj, majd megnézzük együtt és akkor majd kielemezzük a történeseket. Milyen volt a fotózás? Mikor láthatom a képeket? Benne leszel majd valami olyan magazinban is ami nálunk is kapható? – Charles igazán otthon érezte magát, levágódott a függőágyra.

A lány mosolyogva kihozta a borítékot amikben a képek lapultak. A szerinte legjobban sikerült képeket előhívatta a kedves fotósnővel, hogy megmutathassa az ő Charlesának.

– Olyan szép vagy! Ezt megtarthatom? Vinni akarom magammal, hogy akkor is ott legyél amikor nem tudsz elutazni. Kicsit olyan lenne mint a felnőtt pilótáknál, ahol a feleségeik jelen vannak. – Vigyorgott a fiú, de nem bírta ki, fülig pirult, ahogy Heli is aki égővörös fejjel odaadta a képet és elterelte a témát. Nem szerette azt sem amikor Charles nagyija, vagy Pascal az anyukája és az ő anyja ilyeneken viccelődtek.

A lány osztálytársai sokat gúnyolódtak rajta, szerintük a fiú csak egy dedós volt és Helenának szégyellnie kéne magát, hogy tizennégy éves létére egy tizenegy éves a legjobb barátja, de nem bánta. Elengedte a füle mellett a "bébicsősz" és a "kisgyerekes" megjegyzéseket. Tudta, hogy amíg világ a világ Charles a legjobb barátja lesz és pont. Elvégre a többiek sosem értették meg milyen a fotózás szüneteiben leckét írni és amíg ők tömhetik magukba a sült krumplit és az anyukájuk a Mekibe viszi őket, Helinek gondosan kiszámolt menüje volt. Charles is hasonló cipőben járt. Ez csak egy újabb közös pont volt ami összekötötte őket.

***

– Nagyon boldog születésnapot! Még egy év és nagy leszel! – Mosolygott Heli egy hatalmas lufit fogva miközben Pascal a tortát vágta fel.

– Nincs szükséged szemüvegre? Mindig kicsi marad! Egy törpe! Charles Törplerc! – Arthur hülye viccén csak ő nevetett. Heli csak megforgatta a szemét és magához ölelte a tizenhét éves szülinapost.

– Sajnálom, hogy egy nappal el kellett tolni a szülinapi bulidat, de egyszerűen nem akartak normálisan sikerülni a képek, mindenki teljesen kikészült és idegbeteg volt a végén. – Sóhajtott.

Az ajándéka nagyon különleges volt a fiúnak aki bár eltelt annyi év még mindig a legjobb barátja volt. A kedvenc embere és akinek a legjobban szurkolt, hogy az álmai teljesüljenek.

Nagyon kíváncsi volt, hogy mit szól majd az ajándékához, de ez a kajla Arthur mindig itt legyeskedett körülöttük, nem akart eltűnni még akkor sem amikor Pascal már nem is olyan finoman célozgatott rá, hogy zavarja Charlesékat.

– Nem veszed észre magad, hogy olyan vagy mint egy szúnyog? Zümmögsz, mindenki próbál kizárni a szobából, idegesítő vagy és mindenki lecsapna? – Kérdezte vigyorogva Charles az öccsét aki úgy látszik nem zavartatta magát, de megforgatta a szemét és a bátyjára és annak legjobb barátjára nézett.

– Kimegyek, de remélem végre csőrözni fogtok! Én érzem magam lassan szerelmesnek attól ahogy egymásra néztek! Én vagyok az öcskös, neked kéne okosnak lenni, de egy nagy balfasz vagy! – Nevetett Arthur és mielőtt kiment volna visszafordult és cuppogott kettőt, majd végre ott hagyta őket.

– De dilis! – Ingatta meg a fejét mosolyogva Heli – Neki, hogy megy a vezetés? – gyorsan az órájára nézett

– Pattanj Perceval! Bezár az ékszerész, pedig csomó időbe került kikönyörögnöm, hogy megtartsa a két valamit! - Mosolygott Heli, és felkapta a kocsikulcsát meg az ajándéktáskát.

Chartles nem mosolygott. Igaza volt Arthurnak, most az egyszer.

Annyira hülye! Hisz évek óta, még magának sem merte bevallani mennyire oda van a lányért, hogy éjszaka nem alszik amikor a lány repülőn ül, amíg nem kapja meg a megnyugtató üzenetet, hogy minden rendben van, hogy amikor megnyer egy – egy futamot arra gondol, hogy Heli milyen büszke lesz majd rá, hogy egyáltalán nem érdekli senki az osztálytársai közül, sem az iskolából, hisz egyikük sem olyan mint Helena.

– Hahó! – Lóbálta meg a kezét Heli a fiú előtt.

Charles csak rámosolygott és beült az autóba. Nem mondott semmit, mit mondjon? Csak tizenhét éves, Helena húsz. Sikeres és elismert modell, ő meg csak próbálkozik még, de olyan, mintha egy lépést tenne előre, kettőt hátra. De egy nap amikor sikeres lesz, és Heli büszkén fog állni a kordon mögött igenis lesz annyi bátorsága, hogy megcsókolja.

– Jól érzed magad? Hiába beszélek itt neked, mintha nem is hallanád amit mondok! – Pillantott oda a lány.

Tényleg nem hallotta, mert még mindig Arthur szavai jártak a fejében. De ha most letámadja, és megcsókolja azzal mi van ha mindent elront?!

– Bocsánat, csak elbambultam. Olyan szép vagy ma is! – Mosolygott Charles mire Heli elpirult.

A fiú az egyetlen aki képes annyira zavarba hozni, hogy a feje tűzpiros paradicsommá változik. Igaz, mások bókja nem is jelent neki annyit, mint Charlesé.

Amint leparkoltak az ékszerbolt előtt gyorsan kipattantak az autóból hiszen az eladó már az ajtóban toporgott.

– Ha öt perccel később érkeztek, a bolt bezár! Gyertek! – Intett a kezével majd Heli megragadta a fiú kezét és behúzta maga után.

Charles szeme elkalandozott a jeggyűrűk felé. Milyen jól mutatna egy Helin. Boldogan húzna egyet az ujjára.

– Gyere, gyere! Szóval ez egy örök karkötő! Te is és énis választunk egy egyforma karkötőt, vagy olyan is lehet, hogy te kiválasztod nekem, én neked és ezt ráforrasztják a kezünkre és onnan le nem szedi semmilyen őrült barátnő aki majd oda meg vissza lesz a Forma 1 jövőbeli csillagáért! – Vigyorgott Helena, de Charles csak mosolyogva legyintett.

– Imádom az ötleted, de úgysem kellenek nekem semmilyen őrült barátnők, amikor itt leszel nekem te. – Mosolygott és a lány motyogott valamit, de nem hallotta, mert már úton is volt kiválasztani a megfelelő karkötőt.

Amikor a csuklóikra hegesztették a karkötőt csak mosolyogni tudtak.

Charlesban akkor tudatosult, hogy jobban szereti ezt a lányt mint azt gondolta, Heli pedig próbálta eltitkolni, hogy annak ellenére, hogy ő az idősebb, gyerekkora óta oda van érte, és ha csak belegondol, hogy a sok lány aki majd a jövőben Charles útjába kerül majd talán elszakítja tőle görcsbe ugrott a gyomra. Ezért is ragaszkodott a karkötőhöz. Ezt csak letépni lehet, és amíg rajta van, emlékszik rá. Akkor is ha nem találkoznak. Akkor is ha már nem lesz.

– Meghívlak fagyizni! – Mosolygott Charles és egyszerűen azt érezte, hogy szétrobban a szíve ha nem vallja be a lánynak azt amit érez. Hisz nem gyerekek már, remélte Heli is ugyanazt érzi mint ő. Azt kell éreznie...

– De neked van szülinapod! Amúgy ezt fogalmam sincs miért hoztam magammal, ott kellett volna hagynom nálatok! – mutatott a lány a hátsóülésre

Egy képkeret volt benne egy képpel ami tulajdonképpen egy lista volt, amit közösen meg szeretnének csinálni. Legalábbis amit Heli mindenképp szeretett volna.

Charles csak magához húzta a lányt és egy hosszú puszit nyomott a homlokára.

Olyan régóta ott voltak egymásnak, hogy a kézfogás, ölelés, puszi, összebújás számukra teljesen természetesnek számított.

Ahogy betértek a régi fagyizóba Heli leült arra a helyre ahol összebarátkoztak, Charles pedig kis idő múlva vissza is tért a fagyival.

– Ha híres leszek, akkor is te leszel a legjobb barátom. Ha ezer ember vesz majd körül, akkor is te leszel a legfontosabb. Imádom ezt a karkötőt, de enélkül is tudnám, hogy ki az akihez tartozni akarok. – Nézett a lány szemébe Charles

Helena zavarba jött.

– Igazad van, meg kellett volna kérdeznem, hogy mit akarsz. Egy olyan ékszert aggattam rád amit lehet utálsz, vagy esetleg akadályoz a vezetésben! Holnap levesszük! – Heli kétségbeesetten ragadta meg Charles csuklóját és megpróbálta széttépni mire Charles elhúzta a kezét.

Helena nem értette a helyzetet. Miért mond ilyen furcsákat a fiú? Nem elég neki, hogy úgy kell tennie, mintha csak a barátja lenne? Maximum ha süket és vak lenne, akkor tudna csak a barátja lenni ennek a fiúnak.

– Nem! Dehogyis, Heli! Csak arra gondolok, hogy ha esetleg azt hiszed, hogy valami guminőre foglak lecserélni, akkor tévedsz és akkor tényleg nem ismersz! Ha odaérünk azt akarom, hogy te légy ott velem, te szurkold végig a futamokat. És téged akarlak feleségül venni majd évek múlva. Semmi mást nem akarok csak veled lenni és versenyezni. Ennyi, ha ez megvan én boldog leszek.

Helena úgy érezte az puzzle darabok a helyükre kerülnek és a megkönnyebbüléstől sírni kezdett.

Akkor Charles is azt érzi amit ő! Hiszen ő sem vágyik másra! Ha a fiú azt akarná, egyből feladná az egész karrierjét, csak vele legyen.

Charles odament és letörölte a könnycseppeket a lány arcáról.

– Megígérem neked Heli! Csak te és én! Így lesz! – Megfogta a lány arcát és óvatosan megcsókolta, hiszen kinek adhatnák életük első csókját ha nem egymásnak?

***

– Kirakod az ezer éves ajándékod a lakásod falára? Nem is megy a designhoz! – Nevetett Heli miközben dobozokat pakoltak ki

– A lakásunk falára! – Javította ki a fiú

– Jólvan, Perceval, a lakásunk falára! És mikor kezdjük kipipálni a dolgokat? Hm? – Mosolygott Heli a régi listát nézve.

– Amikor akarod! Melyikkel kezdjük? Nyissunk fagyizót? Vagy legyen egy spánielünk? A "közösen bejárjuk a világot" részt kipipálhatjuk ha majd eljössz velem a versenyekre. Közös főzés? Meglesz az is! – Mosolygott Charles.

Ha Heli nincs ott, nem tartana ott ahol. Két tragédián is keresztülkísérte, a támasza volt, és ha Heli nincs, biztosan nem lenne ennyire sikeres.

***

Charles Leclerc a Száguldó Cirkusz sztárja.

Barátnőjével, a modell Helena Romanival nemrég nyitották meg fagyizójukat a LEC-et, emléket állítva a gyermekkori találkozásuknak ami egy fagyizóban történt.

Még a lány sem tud arról, hogy a férfi mit tervez! A futam után, ami egyenes utat jelent a világbajnoki cím megnyeréséhez megkéri majd a lány kezét.

A kis spániel és Heli teljesen a képernyőt figyeli, nem igazán érdekli a háta mögött folyó munka, a piros szereléses emberek szorgalmas fel - alá járkálása.

A kiskutya a semmiből nyüszíteni kezd.

– Na, Leo semmi baj. Mi baj? Sosem csináltál még így! – Fordult oda Heli aggódva így pont nem látta, csak hallotta a csattanást amikor Charles szinte átrepült a pálya szélén lévő gumifalon.

Mindenki lefagyott egy pillanatra, és csak bepánikolva pislogtak.

Heli nem figyelt, hisz a kutyát simogatta, majd amikor felnézett és realizálta mi is történt, mint akit puskából lőttek ki, úgy rohant, alig tudták megállítani. Zokogva rogyott össze.

A percek és másodpercek óráknak tűntek a lánynak. Valószínűleg kaphatott valami nyugtatót, hiszen belassulva, gépies mozdulatokkal simogatta Leot miközben ott ült az egész Leclerc család és az ő családja is.

***

Két hét telt el a temetés óta.

Két hete van Helena ujján eljegyzési gyűrű.

Amikor megkapták Charles dolgait, a kis bársonydoboz is ott lapult az egyik nadrágzsebben. Be akarta tartani az ígéretét.

Közös kutya, kipipálva.

Fagyizó, kipipálva.

Közös főzés, kipipálva.

Közösen bejárni a világot, kipipálva.

Örökbe fogadni egy állatot az állatkerből, kipipálva.

Csak egy ígéretet nem tartott be a fiú. A legfontosabbat, ami túl gyönyörű volt ahhoz, hogy egy képkeretbe foglalva a szoba falán lógjon.