Érzelmek

Egy emberben sokféle érzelem rejtőzik, némelyik néha felszínre tör, néha elnyomjuk magunkban mélyre. Véleményem szerint az egyik legfontosabb ezek közül a szerelem. Ez az érzés rengeteg mindent foglal magába, mind a jót, mind a rosszat.

A szerelem sok mindenre képes minket késztetni, van, aki bármit megtesz azért, akit szeret, akibe szerelmes. Lehetünk miatta dühösek, csalódottak, végtelenül szomorúak, de érezhetjük azt is, hogy a felhők felett lebegünk három lépéssel, mintha senki sem szeghetné boldogságunkat. Néha az őrületbe kerget, valakit szó szerint elkerget ez az érzelem, retteg tőle.
Mindenkinek megvan az egyéni véleménye a szerelemről, ahány ember, annyi felfogás, annyi képpen lehet feldolgozni ezt.
Hogy én mit gondolok a szerelemről? Ez elég összetett, de megpróbálom kifejezni mit tesz velem, ez a néha csalfa érzelem.

Az elején van, hogy tagadjuk, behajtogatjuk ezt az érzést egy kicsike dobozba és elrejtjük magunkba valahova nagyon mélyre, reményekdve abban, hogy nem szabadul felszínre, nem veszi át felettünk a irányítást. Mert akkor kitörik a káosz. Én a káosszal tudnám párhuzamba vonni a szerelmet, ezt találom rá tökéletes "szinonímaként". Elveszi az ember eszét, képes megfontolatlan, buta tetteket véghezvinni, hogy aztán hatalmasat eshessen a szikla tetejéről le, egyenesen a mély szakadékba, ahonnan ki tudja milyen módon tud csak majd kikászálódni. Segítséggel, vagy egyedül, de iszonyatosan nehéz és hosszú folyamat megugrani ezt.
Viszont, ha ki tud bontakozni úgy, hogy igazán mézes-mázos legyen ez az érzés, akkor madarat lehetne velünk fogatni. Gondolataink folyton folyvást egy adott személy körül forog, mintha ő lenne a Nap, mi pedig a bolygó, akik a mágneses mezőjébe sodródtak és körülötte ingáznak, nem szabadulva bűvköréből. Ő adja a meleget, a fényt napjainkba, ahányszor meglátjuk, vagy elménkben felelevenül képe, mosoly húzódik ajkainkra, szemünk felcsillan, mellkasunkba meleg érzés költözik. Te is erre vágysz, igaz? Hiszen milyen csodálatos is ez a szerelem, nem?

Hát nem teljesen. Képes embereket tönkretenni, lelki világokat összezúzni, romba dönteni. Mikor is érezhetjük magunkat úgy, mint akin 6 kamion ment át, mint akit a kutya szájából húztak ki? Például mikor viszonzatlan mindaz, amit te nyújtani kívánsz a "kiválasztottnak". A plátói szerelem gyönyörű, de egyben mocskos is. Hiszen jó érzés vágyakozni valaki iránt, képzeletünkbe menekülni vele. Minden apró pozitív tette beragyoghatja a napunkat, különlegesnek érezzük magunkat, mikor odafigyel ránk és foglalkozik velünk. Reménykedünk, hogy ő is így érez és talán, csak TALÁN ebből kivirágozhat valami igazán szép és édes. Meg akarjuk kaparintani őt és mind azt a jót, amit ő tudna adni. De mi van, ha mindez nem kerül viszonzásra? Ha ez csak egy ábránd marad, nem épül belőle kapcsolat, vagy bármi, amiben érzed, hogy a másik személy számára is fontos vagy és szeret. Ha nem vallod be neki érzelmeidet, mert tudod, hogy az esélyed egyenlő a nullával nála, tudod, hogy sosem tudna rád úgy tekinteni, ahogy Te rá. Sokan mondják, hogy nem tudhatod, hiszen mit veszíthetsz azzal, ha megpróbálod és elmondod neki? Rengeteget. Esetleges barátnő a kiszemeltnek? Esetleg erős friend-zoneba helyeztek? Talán mielőtt megtehetted volna, hogy bevallod neki, már azelőtt tisztázta, hogy semmi sem alakulhat ki, bármit is teszel? Akár hallottad, hogy más tetszik neki? Mi van, ha más elárulta, hogy neki már említette, hogy nem tetszel neki? Mindezeket számításba véve nem minden esetben éri meg kiöntened neki a szívedet. Óvod a hatalmas töréstől, ezért inkább tovább szenvedsz és hagyod, hogy álmodozásba menekülj, ahol megalkothatsz vele egy számodra tökéletes utópiát.

Viszont, mi van azzal, ha fogalmad sincs arról, hogy lehet e valami ebből az egészből? Mikor úgy érzed, mégis sikerülhet, mert semmi jelét nem adta annak, hogy mit érez irántad? Azoknak az embereknek őszintén a legjobbakat kívánom. Ha ez van, kérlek ne add fel és igenis küzdj meg a személyért, mert lehet, hogy egy csodálatos kapcsolat előtt álltok.

Mindent összevetve a szerelem egy igen bipoláris érzelem. Benne van mind a jó és rossz, nem tudhatjuk előre, hogy mit hoz nekünk, így nem is szabad előle elzárkózni. Ha egy ajtó bezárult igenis nyílik egy új, még ha úgy is gondoltad, hogy az előző volt a számodra az igazi, rajta kívül más már nincs. Hiszek abban, hogy mind a 7 milliárd embernek van valahol a világban egy párja, akivel kapcsolódik, akkor is, ha sok időbe telik egymásra találni.

Merjünk szeretni és megismerni új embereket.