[yugyeom] [jungkook] [bts] [got7] [angst]

Furcsa, hogy az embernek milyen sokáig nem esik le, hogy az, ami igazán gondolkozásra készteti őt, az nem a matek, nem a filozófia, de nem is az a random alter író által kreált összevisszaság, amit előszeretettel csúfolnak mások könyvnek. Az, ami igazán felperzseli a gondolatait, az az éjszaka.

Mert éjszaka az ember sokkal több dolgon agyal, sokkal részletesebben, sokkal több kétellyel és pláne sokkal több önutálattal. Nincs, aki megállíthatná, vagy aki azt mondhatná, hogy ne eméssze magát.

Például eszébe juthat, hogy anno harmadikban milyen durvasággal bánthatta meg a másikat, vagy, hogy mi volt az utolsó szava valaki olyanhoz, akivel már soha nem találkozhat.

Az ember nem is sejti, hogy az éjszaka mennyire jól ismeri minden kis rohadt titkát.

Hajnal kettő múlt, én próbálok aludni, de persze nem megy, szóval némán bámulom a plafont, mint akinek nincs jobb dolga, közben pedig azon agyalok, hogy mit és hol basztam el. A régi nóta, semmi extra, csak a szokásos baszakodásom a saját fejemmel.

Persze már fáradok, így torzulnak a képkockák. Kicsit megsüti őket a diavetítő, a filmszalag pedig valamelyest megolvad, de még nem annyira, hogy ne hagyjon belefulladni a saját nyomoromba.

Eszembe jut az a lány, akinek általánosban véletlenül összetörtem a telefonját, majd megfenyegetett, hogy megveret a bátyjával.

Most úgy érzem, hogy megérdemeltem volna minden pofont.

Aztán felizzik egy milánói éjszaka, amikor a Dómnál elvették a hangfalam, mert "ebben bombát lehet tárolni".

Akkor is mennyi gondot okoztam anyuéknak.

Aztán ez a gondolat indikálja a többit, amik szépen lassan elvezetnek arra a pontra, hogy miért is lélegzek tulajdonképpen, és miért nem lettem még öngyilkos, amikor az mindenkinek könnyebbé tenné az életét.

Aztán itt van előttem az öcsém, akivel folyton veszekedtünk, és az egyik ilyen alkalom után nem jött haza többet.

Azt mondtam neki utoljára, hogy utálom.

Aztán hirtelen itt az első szerelmem, aki úgy döntött, hogy ráhajt a legjobb barátomra. Itt van előttem Jungkook, ahogy Bambamnek irogat, meg itt van Bambam is, aki mutogatja az üzeneteket.

Aztán szertefoszlik minden.

Jungkookkal vagyok, bent Szöul belvárosában. Minden csodaszép. A lámpák égnek, az eget nem látni, minden csupa neon és kirakat és butik, és annyira gyönyörű itt minden. Sokkal szebb, mint nappal. Még magára Jungkookra is igaz mindez.

Aztán itt az első alkalmam, amiről tudtam, hogy olyasvalakivel történik meg, akivel nem kellene, és akivel meg fogom bánni, aztán valahogy mégis meglep, amikor kiderül, hogy igazam van, és tényleg elbasztam ezt is.

Annyi emlék és bűntudat halmozódik fel bennem, hogy nem tudom, hogy nem szakadtam még atomjaimra.

Itt van a legjobb barátom, aki szerelmet vall.

Itt van a leghülyébb srác, aki velem akar focizni.

Itt van a lány, akit lekurváztam elsőben, noha ötletem sem volt, mit jelent a szó.

Itt van a fiú, akinek eltörtem az orrát.

Itt van a korház, ahova azért hoztak be, mert hígítót ittam.

Itt van anyukám arca, ahogy zokog.

Itt van a torkomban az implantátum.

Majdnem meghaltam. Talán úgy jobb is lett volna mindenkinek.

Felemészt, nem tudok aludni, de ha nem alszom, akkor meghalok, de nem így akarok meghalni, nem akarok összeesni, nem akarok még több gondot.

Nem akarom nem akarom nem akarom nem akarom nem akarom nem akarom nem akarom—

Ez már mánia.

Felülök, koponyám a tenyereim közé zárom.

- Fogd be fogd be fogd be fogd be - suttogom levegővétel nélkül egyre csak ismételve. Nem akarom hallani, nem akarom látni.

Én csak aludni akarok.

Csak aludni.

Hol az altatóm? A pszichiáter írta fel.

Valahova a közelbe raktam! Hol van?

Itt kell lennie!

Be kell vennem.

Aludnom kell.

Ha nem alszom, megint rosszul leszek.

Akkor pedig a kórházban kötök ki.

Vagy egy halottas kocsiban.

Nem akarok anyunak megint fájdalmat okozni.

Hol a kurva altató?

Leverem az éjjeli szekrényre rakott vizes poharat. A szilánkok szanaszét repülnek, aztán keresztül kasul.

Rájuk akarok állni.

De hol az altató?

Akkor meghalnék. Lassan véreznék el. Talán állva is maradnék, hogy gyorsítsam a folyamatot.

HOL AZ ALTATÓM?

Aztán csend. Hosszú percekig csak lebegek, nem tudom, mi történik.

Aztán éles sípolás.

Mi történt?

Túl sok altatót vett be. Ki kell mosnunk a gyomrát.

Nem is találtam meg az altatót.

Hogy vették észre, hogy rosszul vagyok?

Miért hallom Jungkook hangját is?

Miért?

Miért-

Csend.