A nevem Viola, most megosztom veletek életem történetét. Idős vagyok már, a legnagyobb problémámmal ismerkedhettek meg.

Hetedik osztály második fele

 Elkezdett szőrösödni az arcom. A szakállam és a bajuszom egyre dúsabb lett. Azelőtt pusztán az volt a bajom, hogy szőrös a lábam és a karom. De mostanra ez a probléma eltörpült, hiszen ki nézi már a végtagjaimat, ha az arcom ocsmány?

 Félre ne értsetek, nem nagyon dús az arcszőrzetem, de pont elég ahhoz, hogy megvetően mustráljanak. Anyám, Dóra mindig csak azt mondja, hogy ez mind a hormonjaim miatt van, ne is álmodjak a borotválkozásról, mert ennek magától kell elmúlnia. Azt is közölte velem, hogy soha nem fogja megengedni a tartós szőreltávolítást. Na, igen, ő ezt az egészet nem tudja elképzelni, hogy emiatt mi-mindenen megyek keresztül. Neki nincs hasonló problémája, nem érez velem együtt. Apám meg nem kell a védelmemre, mivel ő sosem mer ellenkezni anyával. Ő amolyan papucsférj-féleség.

 Az osztálytársaim nagy része elfogad úgy, ahogy vagyok. Én egy kicsi iskolába járok, így nincs sok ember, aki csúfolna, de nincs is sok barátom. Az osztályból egy barátnőm van, én általában a fiúkkal haverkodom, hiszen nálunk jó fejek a srácok, a lányok kicsit unalmasak meg vannak, akik rosszindulatúak. Még a nyolcadik osztályból barátkozom egy lánnyal, Vilmával, ő is elfogad ocsmánynak. Sőt, azt mondja, hogy nem vagyok csúnya, és ha nem lenne meg az arcszőrzetem, akkor egyenesen szép lennék. Hogy ezt bebizonyítsa nekem: egyszer amikor nála voltam, leborotválta a szakállam és a bajuszom, mi több még a karomat meg a lábamat is legyantázta. Az utóbbi fájt, nem vagyok hozzászokva, de a végeredmény miatt megérte.

  Vilma közölte velem, hogy gyönyörű az arcom. Viszont anyu otthon leszidott:

- Hogy képzelted ezt?

- De hát így gyönyörű a lányunk – suttogta most az egyszer apa. Anya leintette, többet apu nem szólalt meg.

  Megbántam a borotválás esetet, hiszen azóta nem találkozhatunk sulin kívül Vilmával. Csak az osztálytársnőm, Lívia jön át hozzánk néha napján, de nem nagyon bírja a szüleimet, ekképpen inkább a parkban szoktunk üldögélni. A többi lány osztálytársam csúfol vagy inkább nem néz rám. Egyik csaj a következőt szokta hajtogatni:

- Milyen szép a neved, Viola, kár, hogy rád nem illik.

 Erre egyes számú csatlósa rávágja:

- Annyira gyönyörű a keresztneved, mint amennyire csúnya vagy – Persze, nekik nincsen szép nevük és irigyek. Igazuk van: így tényleg ronda vagyok.

 Tudni kell rólam, hogy dzsúdózok, ha nem kontrolálom a haragom, óriásit verek be nekik. Ekképpen történt, hogy egyszer osztályfőnöki beírást kaptam, pedig valójában az egészet a lányok kezdik. Azt a legtöbb tanárom nem bírja felfogni, hogy a lelki sértések sokszor sokkal fájdalmasabbak, mint egy ütés. Nagyobb nyomot hagynak a szívben.

 A dzsúdó edzéseken meg néhány fiú szeret előszeretettel beszólni nekem. A kedvenc mondatuk a következő:

- Ilyen lány kinek kellene? – Sokáig nem akartam ezt a felvetést elhinni, de rá kellett jönnöm, hogy tényleg igaz.

 Az osztályban szeretnek a fiúk, de egyik sem néz rám lányként. Nőietlen vagyok: nem elég a szőr, deszka alkatom van. Azt mondják nekem a felnőttek, hogy tizenhárom évesen minden lány formátlan, viszont nekem elég rápillantanom néhány osztálytársnőmre.

 Még az is szörnyű érzés, hogy amikor kimegyek az utcára az emberek megbámulnak. Az idegenek nem ismernek engem, fogalmuk sincs milyen jószívű vagyok.

Nyolcadik osztály első fele

 Jobban érdekel, hogy hogyan nézek ki, mint valaha. Lázadozni kezdtem, átjárok a kilencedikes barátnőmhöz, nem érdekel, édesanyám mit mond. Vilma mindig ad borotvát és gyantát, mindezt haza is vihetem. Szép ruhákat hordok, a hajam majdnem a derekamig ér. Kilyukasztattam a fülemet, egy rendkívül trendi fülbevalót választottam. Anyám mérges, mindig a pénzzel jön elő, hogy mi nem engedhetjük meg magunknak a magasabb életszínvonalt.

 A suliban a fiúk kacsintgatnak rám, nem is tudtam, hogy ez milyen jó érzés. Az osztályban lévő barátnőm néha irigykedve szemlél engem.

Nyolcadik osztály második fele

 Nem bírom tovább nézni anya és apa szomorú tekintetét. Megint stílust váltottam, az osztálytársaim most azt hiszik rólam, hogy hanyag vagyok. Csak Vilma és Lívia ért engem, ők tudják, hogy a szüleim kicsit furcsák. Viszont Lívia nem tudja, hogy anya és apa jót akarnak nekem. Szeretnék, ha elmúlna a szőröm vagy legalábbis enyhülne. Csak nem feltétlenül nézik mindezt jó szemszögből. Anyám adott valami szert, ami elvileg képes enyhíteni a prémem. Azt mondja, ha nem használ, felnőtt koromra minden helyre fog jönni.

Kilencedik osztály első fele

 Szörnyen féltem az új osztálytársaim reakciójától. Nyáron levágattam a hajam, beszereztünk fiú ruhákat. A szüleim ennek az egész dolognak nem örülnek, mindenki azt mondja: legyek önmagam. Még Vilma is mérges volt rám, amikor bejelentettem, hogy mostantól transznemű leszek. Líviával többé nem tartom a kapcsolatot, tudom, hogy ő ezután nem állna velem szóba. Vilma az egyetlen, akit ismerek az új, nagy iskolámban.

 Úgy érzem muszáj fiúként élnem, még az új tanáraimat is rávettem, hogy ne árulják el az igazi nevem (amelyik akadékoskodott, azt lefizettem). Mostantól Viktornak hívnak. Az összes osztálytársam furcsának gondol, de jobb, mintha Szakállas Lánynak hívnának.

Kilencedik osztály második fele

 Megtapasztaltam, hogy milyenek a fiúk egymás között. Mostanra a döntésemet teljesen megbántam, ám már nem változtathatok. A srácok általában jófejek egymással, de velem sosem. A becenevem Furcsa Fiúról Buzi Srácra változott. Az osztályban egy lány barátkozik velem, viszont meggyőződésem szerint csupán azért, mivel ő nem akar gonosz lenni, mint a társaink, kell neki is egy barát, szegénynek egy transzvesztita lány jutott. Ő természetesen nem tudja, hogy leány vagyok (még mindig egy deszkára hasonlít leginkább a testem). Nem bírja megérteni, hogy Vilma nem a csajom (mindig ezzel véd, ha melegnek hívnak).

Tizedik osztály első fele

 Vilmának tetszik egy fiú, egy műmájer srác, aki nekem eléggé antipatikus, de a legtöbb lány rajong érte. A barátnőm nagy nehezen összeszedte a bátorságát, és szerelmet vallott az évfolyamtársunknak, de a srác visszautasította, mondván, hogy Vilmának én vagyok a barátja. Emiatt szörnyen éreztem magam, ez is mind miattam van. A buta, egykori választásom miatt elszomorítom egyetlen igaz barátom. Az egész suli azt hiszi rólunk, hogy járunk.

Tizedik osztály második fele

 Kétévig szedtem a szőrcsökkentő szert, esküszöm nektek, hogy a prémem csak dúsabb lett. Viszont a hajamra bezzeg hat, nyolcadik óta kevesebb a hajszálam! Hamarabb kellett volna abbahagynom az adagolást.

Tizenegyedik osztály első fele

 Ritkult a szőrzetem, mostanra már csak borostás vagyok! Kezdem azt hinni, hogy tényleg csak a tinédzserkori elváltozás miatt volt az egész szőrnövekedés. Másoknak csúnya pattanások nőnek ki, nekem is van néhány, de a legtöbb helyen eltakarta őket a dzsungelem. Meg kell látni a rosszban is a jót.

 Még mindig furcsán nézek ki, ám már jobban látszik az arcom, így mégis eléggé elviselhetően nézek ki. Különösen, hogy fiúnak öltözöm, bár a transzszexualitásból már nagyon elegem van.

Tizenegyedik osztály második fele

 Az arcomon teljesen elmúlt az összes szőr! A végtagjaim sem néznek ki már nagyon furcsán. Rendkívül vidám vagyok, most már elfogadom magamat.

 Lány vagyok újból, néhány iskolatársam transzvesztitának vagy leszbikusnak hív. Hiába próbálok rájuk nem figyelni, rosszul esik. Tudom, hogy ez mind miattam van. A normális tanulók elfogadnak furán, képzelhetitek, hogy mennyire leesett mindenkinek az álla, hogy valójában csaj vagyok.

Tizenkettedik osztály vége

 Ez egy rendkívül jó év volt. Leérettségiztem, a tanulás mindig is jól ment, általában elterelte a problémáimról a figyelmemet. Nem szabad magunkat sajnáltatni, attól csupán minden rosszabb lesz. Lett néhány új barátom, lassan leperegtek rólam a gonosz becenevek, hiszen látták a rosszindulatúak, hogy többé nem érdekelnek. Nem számít mit gondolnak rólam. Felőlem higgyenek bármilyen szexualitásúnak, igazándiból a többivel sincs semmi baj. Kezdem sejteni, hogy valójában aszexualitású vagyok, nem igazán vonzódom senkihez sem, de ez talán változni fog.

*

 Egyetem után alapítottam egy szervezetet, amely a különleges embereknek részesült. Itt tartok foglalkozásokat. Nekem a sorsom, hogy segítsek ezeknek az embereknek, hogy ők ráeszméljenek nincsenek egyedül. Találkoztam már rettentő alacsony, mozgássérült, autista, lelkileg sérült, szőrös, mindenféle szexualitás irányultságú emberekkel. Egyfajta pszichológus vagyok, de én az egymással való kommunikálásban is segítek.

  Ha találsz benne helyesírási hibát, akkor légyszíves jelezd, nagy segítség lenne. Köszönöm. És a visszajelzésed is fontos lenne a számomra.