Lehet, hogy nincs tapasztalatom erről a témáról, viszont ismerek pár embert, akiknek vannak a testével problémái, emiatt muszáj erről írnom.

Anorexia, szerelmi bajok és barátság

 Betti sose volt kövér, se sovány, normál alkatú volt mindig. Most gimnazista, kilencedikes és a Lendvayban jár énektagozatra, mert szeretett dalolni és szép hangja is volt. Évelején megtetszett neki egy jóképű fiú az évfolyamáról, Noel és egynegyed év alatt Betti barátnője rávette, hogy vallja be neki. A srác azt mondta, hogy Bettinek szép az arca, de kövér és hiába énekel sokat, nem tud valami jól. Ebből látszik, hogy Noel mennyire felületes, őneki csak a külső számít, pedig Bettin nem volt felesleg, annyit mondhatunk róla csak, hogy picit formás volt.

 Betti elkeseredett a testét illetőleg és az anyukáját, Boglárkát még arra is ráakarta venni, hogy vegye ki az énektagozatról. Persze Boginak nem árulta el az elégedetlenségét a testével kapcsolatban.

-          60 kiló vagyok 170 centisen, ez mi már?! – gondolta Betti.

 Eltelt egy hét és Betti barátnője, Julcsa és szülei faggatni kezdték, hogy miért nem eszik. Viszont a lány semmit sem válaszolt, inkább magában mosolygott, hogy most már picit elviselhetőbben néz ki, de aztán belenézett a tükörbe és rájött, hogy még mindig dagadt. Anorexiája lett, ami egy súlyos betegség, gyakran tönkre megy miatta a gyomor.
 Betti nemcsak ebben változott: nem énekelt, mert szégyellte magát, ezért az énekórákon sorra kapta a karókat, szinte csak feketét (eddig képes volt neon rózsaszínt is felvenni) és semmilyen stílusú ruhákat hordott és félvállról vette a tanulást.

 Julcsában felmerült, hogy mindez Noel miatt van, de aztán már azt hitte, hogy miatta van, mert ő vette rá, hogy Betti vallja be a fiúnak az érzéseit.

-          Na megkapja a magáét az a Noel – gondolta Julcsa és elindult, hogy megkeresse a fiút.

Mivel a folyosón nem látta: becsörtetett Noelék osztálytermébe, a B-be.

-          Itt van Noel?! – kérdezte rettentő erőteljesen, ilyet Juliannától még senki sem hallott. – Igen, látom jelen van a drágaság. Beszélek vele, méghozzá négyszemközt – mondta magától értetődően.

 Noel ijedten felállt és kiment Julcsával a folyosóra.

-          Miért kell ezt? – kérdezte.

-          Azért, mert a legjobb barátnőm miattad sokkba esett…nem fogom ezt most részletezni. Szóval a következő szünetben odamész hozzá, bocsánatot kérsz és visszavonsz róla minden csúnyát, amit mondtál. Felfogtad a kis csöppnyi agyaddal? Ha nem mész oda hozzá, akkor annak csúnya következményei lehetnek az őrészéről és a tiédről egyaránt.

-          Jó, megcsinálom, megígérem.

-          Úgy legyen!

*

 A következő szünetben Noel odaballagott szép lassan Bettinához, de ő csúnyán elzavarta, így a fiú nem tudott bocsánatot kérni.

-          Nem érdemli meg, hogy megbocsássak neki, hisz’ biztos ezt szerette volna mondani – gondolta Betti.

-          Adj már neki még egy esélyt – szólalt meg Juli megenyhültebben.

-          Nem adok, mert ő egy bunkó!

-          De hát nem cuki, hogy ide akart somfordálni hozzád, hogy bocsánatot kérjen.

 Julcsa valójában ezzel a mondásával nem értett egyet. Már miért is lenne édes ez a furcsa srác? Különben is ő mondta neki, hogy kérjen bocsánatot Bettitől, magától ezt biztosan nem tenné meg.

-          Betti, kérdezhetek valamit?

-          Megkérdezheted legfeljebb nem válaszolok.

-          Noel miatt nem eszel? – kérdezte Juli kerekperec mit sem törődve barátnője előző válaszával.

-          Mondhatni, de most már nagyon nem érdekel Noel, inkább ráébresztett arra, hogy tényleg teli vagyok felesleggel.

-          Értem, de ugye, tudod, hogy nem szabad feladni magadat egy fiú miatt? Majd egyszer jön egy úgyis, aki úgy szeret, ahogy vagy, ebben biztos vagyok. Különben is nincs is rajtad semmilyen plusz kiló.

-          Talán igazad van, de a második mondatban az első szó a hangsúlyos.

-          Meg kell tanulnod várni, nekem sem jött még el a szerelem.

*

 Julcsi még aznap délután felhívta Betti anyukáját és elmondta neki, hogy mit tudott meg. Bogi pedig elhatározta, hogy holnap kér időpontot a város pszichológusától. Betti pedig erősen gondolkozott azon, hogy elmegy-e, ahogy kinéz. Aztán arra jutott, nem néz ki jól, de kit érdekel, hogy hogyan néz ki?! (Pedig nem volt a testével semmi baj.) Énekhangját is szemügyre (akarom mondani fülügyre) vette és azt a következtetést vonta le, hogy ebben nem volt igaza Noelnek, szép a hangja. Elhatározta, hogy most már megint tanulni fog és felhúzza a jegyeit. Még azt is eldöntötte, hogy mostantól több színes ruhát fog hordani.

 Másnap Bogi és Julcsi elkísérte Bettit a pszichológushoz. A pszichológus, Fruzsi néni megnyugtatta Bettit, hogy nagyon szép és karcsú és ha nem is lenne az, akkor sem szabadna kétségbe esnie. Továbbá mondta neki, hogy egyen rendesen és hogy nem szabad magát feladni egy fiú miatt, ebben Bettina tökéletesen egyet értett.

 A következő napon Bettihez odament egy ismeretlen srác az osztályteremben.

-          Ki vagy te? – kérdezte Betti.

-          Hát, az új osztálytársatok, Nándi.

-          Hogy lehet, hogy eddig nem tűntél fel nekem?! – nézett fel Betti a fiú szép zöld szemére, de inkább csak magának rakta fel a kérdést.

-          Talán nem vettél észre a betegséged miatt. De most már jól vagy, ugye?

-          Igen, tökéletesen érzem magam, köszönöm a kérdést.

 Így történt, hogy Bettinek Nándi jó barátja lett. Ki tudja talán még egyszer több is lesz köztük? Egyszóval kedves főszereplő lányunknak megszűntek problémái. Még néha fájt a hasa a megterhelő ételektől, de egy idő után ez is eltűnt.