A szerelem fantasztikus dolog! Olyan érzéseket ébreszthet fel az emberben, amelyekről azt sem tudja, hogy megvannak benne: törődés, a másik tisztelete. Ezeket a szívből jövő kis mozzanatokat, érzéseket őrizni kell és védeni, mert ha nem tesszük, elszállnak, semmivé foszlanak. Nem csak vigyázni kell rájuk, de meg is kell becsülni őket! Hogy hogyan érkezik meg a szerelem, azt soha, senki nem tudhatja előre. Létezik szerelem első látásra, vagy csak a sokadik randit követően nyilall belénk az érzés, hogy szerelembe estünk. Nos, az én esetem különleges, egyedi! Megélhettem, hogy első látásra felborzolja bennem a kedélyeket, megbabonázzon, és meg is ízlelhessem. A szerelem minket az első alkalommal mellbevágott, amikor a lelkünk és a testünk is egy hullámhosszra került.

Az éjszakát jártam a haverokkal, amikor megláttam őt egy melegbárban, és szerelem volt első látásra. Táncolt valakivel, erre figyeltem fel. A csípőmozgása nem hétköznapi volt, a mosolya az első pillanattól kezdve megmozgatott bennem valamit. Úgy éreztem, hogy bennem elindul valami, amit még nem éreztem soha azelőtt. A szívem hevesebben kezdett el verni, és attól féltem, kiszakad a mellkasomból.

Magamat ismerve tudtam, hogy nincs esélyem a srácnál. Más körökben mozgott, és ez az öltözékéről is levehető volt: márkás ing, nadrág és cipő. Sehol nem voltam a turkálós öltözékemmel hozzá képest! Csalódottan ültem le a bárpulthoz, hogy kérjek magamnak valami italt. Nem terveztem lerészegedni, de józanul nem voltam képes elengedni magam. Táncolni vágytam, élvezni az estét, na, meg felszedni egy srácot, és megmutatni neki, hogy mekkora ász is vagyok az ágyban.

A bárpult mögött álló férfi mosolyogva fordult felém, kezében egy fura, zöld színű koktéllal és egy cetlivel. Felvont szemöldökkel vettem el, és hajtottam szét a fecnit: „Nézz jobbra!" Ennyi állt rajta, és én kíváncsian tettem azt, ami fel volt írva. A srác, akire felfigyeltem, már a belépéskor engem nézett. Szikrázó kék szemei különösen fénylettek a bár fényeiben. Lehengerlő mosolyt villantott felém, és felállt, hogy átsétáljon a mellettem lévő üres székhez. A zene miatt nem tudtunk beszélgetni, de nem is kellett. A szemeiben láttam mindent: bejöttem neki, ami azt jelentette, hogy olyan ízlésficama volt, hogy arra még én sem találtam volna megfelelő jelzőt, pedig mindig mindenre akadt egy frappáns kijelentésem.

Ahogy leült mellém és iszogatni kezdtünk, nálam megállt az idő. A haverokra sem figyeltem, egyedül ő létezett a számomra. A kis cetlin írogattunk egymásnak, míg be nem telt, bár ez spicces állapotban nekem kissé nehezen ment. A szavak összefolytak a szemem előtt, ezért nehezen tudtam leírni, amit szerettem volna. Közel az éjfélhez már nem sokat láttam, és amit igen, azt duplán. Az előttem lévő pohár, amiben még ott várt az italom, hogy megigyam, duplán változtatta a színét, ahogy bent kékről pirosba ment át a világítás. Ekkor éreztem, hogy ideje hazaindulnom, ezért leírtam a legutolsó szabad helyre a számom, és felállva elindultam kifelé.

A nyári meleg csak rontott a helyzeten. Megtorpantam, ahogy kiértem a szabad levegőre. A duplából tripla lett, ennek ellenére elindultam. Járdaszéltől járdaszélig mentem, a fejem is hasogatott, de nem álltam meg. Szédültem, és minden oszlopban meg kellett kapaszkodnom, hogy ne essek hanyatt. Az első sarokig jutottam el, amikor valaki átfogta a derekam, és segített nekem. Kicsit megugrottam, amikor átkarolt, nem szoktam hozzá ahhoz, hogy társaságot kapok a haza vezető úton. Ő volt az. A srác utánam jött, ami rettenetesen jólesett.

– Nem hagyhattalak egyedül! – motyogta halkan, mégis tisztán hallottam. – Láttam már a bárban is, hogy eleget ittál.

– Jól vagyok, csak kissé sokat ittam.

Nem válaszolt. Nem engedett el, így vezetett hazáig. Megvárta, amíg besétálok az ajtón, és csak utána indult el. A kedvessége újabb pont volt a listán. Nem is álmodtam arról, hogy írni fog, vagy felhív, de reggel ismeretlen számról érkezett üzenetem. Álmosan pislogva vettem kézbe a telefonom. Egyből kipattant a szemem az SMS olvasása közben.

Nem bírtam ellenállni, elmosolyodtam. Új erőre kapva keltem ki az ágyból, csakhogy megállapítsam, a temérdek alkoholnak köszönhetően a fejemben millió dob szólt eszméletlen hangerővel, amire összehúztam magam. Két oldalt szorongatva a fejem indultam, hogy felfedezzem: a fájdalomcsillapító elfogyott. Nagyot sóhajtva tárcsáztam az egyik haverom, aki nehezen, de felvette.

– Hoznál nekem Aszpirint? Szétmegy a fejem! Cserébe elviszlek kajálni! – még nekem is fájt, ahogy a vonal túlsó oldalán meghallottam az ajtócsapódást. – Siess, mert itt halok meg!

Még hallottam, ahogy elkiabálja magát, hogy azonnal itt van, és bontotta a vonalat. A fájdalom miatt kicsire húzva össze magam ültem a nappaliban előttem a gőzölgő kávéval, amikor megjött. Már nem kellett kopognia, hogy beengedjem. Saját kulcsa volt, így akkor jött és ment, amikor akart.

Kávéval vettem be a gyógyszert, és néma csendben vártuk, hogy a dobszóló a fejemben megszűnjön. Míg vártam, figyeltem, ahogy kávét tölt magának, és leül velem szemben.

– Tegnap megismertem egy lányt a bárban. – mosolyodott el. – A sors fura véletlene, hogy Krisztina a neve.

Ez azért volt vicces, mert a haveromat Krisztiánnak hívták. Elmesélte az egész estét, beleértve azokat a részeket is, amelyekre nem voltam kíváncsi. Krisztiánnal ismertük egymást komolyabban is, mint azt két barátnak alapból kellett volna. Sok magányos éjszakán kerestük egymásban a vigaszt, így ismertem minden apró porcikáját: a fenekén a kis macifejet ábrázoló anyajegyet, az ágyékán a nonfiguratív tetoválást, és azt is nagyon jól tudtam, hogy elélvezés előtt mélyen beszívta a levegőt, hogy ha eljön a pillanat, semmi se gátolhassa meg abban, hogy a hangjával is kimutassa, mennyire élvezte a szexet. Ha nem nyögött fel hangosan, akkor számára nem volt több, mint a testi szükségleteinek kielégítése.

– Na, és te? Láttalak ám egy sráccal a pultnál! – mosolyodott el, én meg még mindig elolvadtam a mosolygödröcskéktől az arcán. – Izzott köztetek a levegő!

– Nem történt semmi. – vontam vállat. – Bebasztam, mint az albán szamár, és leírtam neki a számom. Eljöttem haza, de még a sarokig sem értem, már ott volt, hogy támogasson. Ma reggel írt, de úgy fájt a fejem, hogy válaszolni sem tudtam.

– Engem mégis felhívtál! Na, mi van Bazsika? Csak nem kellene a fokhagymagerezd fenekem?

– Nem! Lehet, hülyén hangzik, de a nyeled akartam, erre ideállítasz egy levél gyógyszerrel! Na, most, hogy használt, dobj le magadról mindent, és döngess a matracba!

Elmosolyodott, és már vetkőzni kezdett, amikor a szívére tettem a kezem. Megrázva a fejem jeleztem neki, hogy nem vágyom a szexre. Vigyora szélesebb lett, és magához ölelt. Egyikünk sem viselt már pólót, így fedetlen bőrünk összeért, pont a közös tetoválásunknál.

Perceken keresztül álltunk úgy, amikor megrezzent a telefonja. Krisztina írt neki, hogy örülne, ha megismételnék az estét. Örültem, hogy neki is összejött valami! Elkezdtek üzengetni, így rávettem magam, hogy én is válaszoljak az SMS-emre. A szobába mentem a telefonomért, és megnyitottam újra az üzenetet. Két soros volt csupán. A nevét írta le, azt, hogy vele iszogattam a bárban, és persze ha van kedvem, összefuthatnánk valamikor. Remegő kezekkel írtam neki, hogy benne vagyok, de csak munka után.

Krisztián szélesen vigyorogva vette fel a pólót, és közölte, hogy neki programja akadt. Nem kellett mondania, hogy pontosan mi. Az arcára kiült mosolyból, a vadászként csillogó kék szemeiből tudtam, hogy ő bizony élvezni fogja az életet. Őt figyelve elmerengtem azon, hogy miért is kellene várnom. Erik az első perctől kezdve itta a cetlin leírt szavaim, úgy bámulta az ajkam, mintha nem lenne másnap! Ha nem lettem volna túlságosan részeg, az ágyamba cibálhattam volna, de nekem a részeg szex soha nem jött be. Elővettem újra a mobilom, és megírtam neki, hogy ha nem másnapos, vagy már kijózanodott, akkor elmehetnénk valahová, ha benne van. Egy percen belül megírta, hogy hol vár rám.

Hangosan kurjantottam, és rohantam, hogy felöltözhessek. Nem vittem túlzásba, egy fehér pólót választottam, sötétkék, térdig erő farmerrel, hozzá egy már agyonhasznált cipőt. Tudtam, ha abban nem fogad el, amiben voltam, akkor bármiben lehetek, nem működne a dolog. Szerencsémre, amikor meglátott, széles mosoly terült el az arcán. Én jöttem be neki, a csóró gyerek, aki nem flancol! Kék szemeiben felcsillant valami, ami ismét megbizsergette a gerincem. Mellé érve felvette velem a tempót. Elsétáltunk egy a közelben lévő cukrászdába.

– Téged hogy hívnak? – kérdezte meg, ahogy leültünk az asztalhoz. – Már tegnap este is meg szerettem volna kérdezni.

– Balázs! – kurjantott fel Eliza, aki a cukrászdában dolgozott. – Jöhet a szokásos brownie?

– Most nem! Nem egyedül jöttem! – vakartam meg a tarkóm. Erikre néztem, aki kedvesen mosolygott rám. – Én megkóstolnám azt az epres cuccot, amiről a múltkor írtál!

– Én viszont megnézném, hogy miért rajong Balázs a brownie-ért!

Ameddig várakoztunk, némán ültünk egymással szemben. Figyeltem minden rezdülését, a szemei kékjében megbúvó csillámport, ami elvarázsolt. Elképzeltem, ahogy a kristálytiszta tó vizében fürdök. Le sem vette rólam a szemét, bennem meg kezdett felforrni minden csepp vér. A nyári hőség tavaszi langyos levegőnek tűnt a bennem tomboló izzáshoz képest! Egészen különös képek kezdtek betolakodni az elmémbe. Vágykeltő, már-már felháborítóan erotikus képek. Csoda, hogy nem feszültem a nadrágomnak! Ilyen esetben máskor már küzdöttem volna azzal, hogy takargassam: izgalmi állapotba kerültem.

Meg kellett ráznom a fejem, hogy elűzzem a mocskos gondolatokat. Kedvesen rámosolyogtam, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy milyen hangja lehet, amikor felfedezem a testét. Láttam, hogy mozog a szája, de nem hallottam semmit. Az agyam azon mesterkedett, hogy lerajzolja nekem, mi mást tehetne azokkal az ajkakkal a beszéd helyett. Attól tartottam, hogy az asztalon át húzom magamhoz, ha nem érkezik meg időben a rendelésünk! Szerencse vagy inkább balszerencse, – nem tudtam eldönteni – de Liza akkor tette le az asztalra a két tányért, amikor már cselekedtem volna. Megmentett egy kellemetlen helyzettől.

Lassan ettem az epres tejsütit, igyekeztem a lehető legerotikusabb mozdulatokkal lenyalni a villám, amire az előttem ülő férfi nagyokat nyelt. Értette a célzást, és engem utánozva nyalogatta a villáját. Mélyeket kellett lélegeznem, hogy lenyugtassam magam. Kétezer fokon forrt a vérem, a légkondicionált helyiségben is folyt rólam a verejték! Erik élvezettel figyelt engem, még mosolygott is, bennem meg elkezdett bugyogni a vágy mellett a harag is! Elvert a saját játékomban, ráadásul porba is tiport! Már nem csak az érdekelt, hogy a szájával mit képes művelni, de az is, hogy milyen fürge a nyelve!

– Ha megettük, folytathatjuk nálad is! – kacsintott rám, mire nagyot nyeltem. – Látom, tetszik az ötlet!

– Hogy a viharba ne tetszene! – húztam széles mosolyra a szám. – Már este meg akartam nézni, hogy mit tudsz!

– Akkor menjünk!

Félbehagytuk a süteményt, és mint a felajzott bikák iramodtunk meg a lakásom felé, mert az közelebb volt. Nem akartunk álló farokkal végigutazni a fél városon. Szaladva tettük meg az egy villamosmegállónyi utat. Jót tett felhevült testemnek a futás! A rengeteg permetezőkapu, amiből lágy permet szállt, kellemesen hűsítette a bőröm. Belül marcangolt a vágy, karmai mélyen vájtak a bőrömbe. A vad, amit Erik keltett életre, szabadulni akart a börtönéből!

Belépve a házba, még be sem csuktuk az ajtót, már egymás ajkait téptük. Ott, ahol hozzám ért, lángolt a tenyere alatt a bőröm! Hangos sóhaj szakadt fel a torkomból, amikor fogait a nyakamba mélyesztve markolt a fenekembe! Belemosolyogott a harapásba, ami csak tovább korbácsolta bennem a vágyat. Az én kezeim sem maradtak tétlenek. Viszonozva az előbbi tettét, mindkét tenyeremmel belemarkoltam feszes seggébe. Hangja a fülem mellett csendült fel. Éreztem, ahogy kellemes bizsergés simogatta végig a gerincem, de ezzel elvesztettem minden kontrollt, és elkezdtem csók közben a háló felé taszigálni. Nem akartam, és nem is tudtam tovább várni, hogy becézgető érintésekkel felfedezze a testem. Minden porcikám azt óhajtotta, hogy ne csak kóstolgasson, hanem faljon fel! Egy falatban nyeljen le, mert éreztem, hogy képes rá!

Meg sem lepődött, amikor taszigálni kezdtem, mint aki tudta előre, hogy nem leszek képes sokáig tűrni, hogy simogat, harapdál. Felnevetett, amikor térdhajlata az ágynak ütközött, és hanyatt esett. Húzott magával, egy pillanatra sem engedett el. Találkozott a tekintetünk. Kékjeiben ott ültek a viharfelhők. A tiszta tavon vihar tombolt, ami engem akart fenekestől elnyelni, és én hagytam volna neki! Hevesen mart újra az ajkaimra. Éreztem, hogy nem csak a szemeiben tombol az égiháború! Ahogy tenyere lassan felfedezte a póló alatt a bőröm, éreztem, hogy ő is meg-megremeg, de visszafogja magát. Erről mesélt a két csók közt torkából felszakadó halk sóhajtozás.

Csalódottan nyögtem fel, amikor legördített magáról. Tekintetével végigmért a fejem búbjától a lábujjamig. Nyelésének hangja élesen vágott a szoba csendjébe. Rettegtem, hogy elszalad, és felajzott állapotomban otthagy! Hosszúnak tűnő percekig figyelt: a fekete tincseimet, amelyek kócosan terültek el a fehér párnán, a hasamnál felgyűrt pólót, a szemeimben ülő, egyre nagyobb rettegést. Vágytól izzó nyögéssel jutalmaztam, amikor levéve a pólóját fölém mászott, és nyelvével végigszántott egy hatalmas felületen a kulcscsontomtól a fülcimpámig, hogy finoman harapjon bele a fülbevalóm mellett!

Amikor újra elhajolt, óvatosan vette le rólam a pólót, hogy immár fedetlen mellkasomra láthasson. Az oldalamon megbúvó tetovált oroszlánon pihentette a kezét. Élvezte a testemből áradó hőt, hogy minden apró mozdulatára megrándulok. Játszott velem, és a bennem már pattanásig feszülő vággyal, amit nem bántam. Tekintetében elült a vihar, helyét átvette a tiszta tó kékje, és a felette ragyogó apró csillagok milliói, amelyeket mind nekem adott.

Ajkaink újabb táncba kezdtek. Már azt sem tudtam, hogy hol vagyok, vagy mi történik velem! Ahogy rám nehezedett, és teljes felsőteste az enyémnek simult, elvesztem a valóság és a vágy alkotta vékony mezsgyéjén. Éreztem, hogy a nadrágomnál matat, ahogy lejjebb húzza, mégsem voltam képes felfogni mindent azonnal! Lassított felvételként láttam, amikor kinyitottam a szemem, hogy ő is megválik a felesleges ruhadarabjaitól. Teljesen meztelenül nyúlt el mellettem és húzott magára, hogy egész testemmel rajta lehessek. Nagyot kellett nyelnem, amikor megéreztem merevedését a combomnak nyomódni! Nem bírtam ellenállni, a szemébe kellett néznem! Úgy nézett zöld szemeimbe, hogy attól tartottam, ha sokáig bámulom, beszippant az örvény, és soha nem enged majd szabadon!

Lassan mozdult. Végig a szemembe nézett, ahogy alattam lassú ringatózásba kezdett. Átkarolt mindkét karjával megmarkolva a fenekem. Széles mosoly terült el az arcán, ahogy belőlem feltörtek a halk sóhajok. Soha nem volt részem ilyesmiben előtte! Csak a farkunk simult egymásnak, mégsem éreztem, hogy kevés! Nem feszített a vágy, hogy letámadva magamévá tegyem, vagy ő vegye birtokba a testem! Ki akartam élvezni minden pillanatát! Az elnyújtott gyönyört, amiben részem volt! Egyik kezével elengedte a fenekem, hogy a tarkómra simítva lehúzzon egy csókra. Reszketett az ő ajka is. Mielőtt az ajkaink összeértek volna, és lehunytam a szemem, láttam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.

Egész lényünk beleforrt a csókba! A szenvedély, amitől izzott a levegő, a simogató érintések, amelyekkel megajándékoztuk a másikat! Már nem féltem, hogy ha a szemébe nézek, elveszek az örvényben! Akartam, hogy elnyeljen, hogy soha ne engedjen szabadon! A rabja akartam lenni annak az érzésnek, ami bennünk életre kelt! A mellkasom alatt éreztem, ahogy sebesen ver a szíve, és az ujjait, amelyek olyan lágyan értek hozzám, mintha a legértékesebb ember lennék a Földön!

Remegő kézzel emelt le magáról, és fektetett hanyatt az ágyon. Tekintetében ott égett a láng: vágyott rám, mégsem támadott le! Mélyeket lélegzett, visszafogta magát. Nem rontott ajtóstól a házba, nem vágott bele a közepébe! Engem nézett, várt a jelre, hogy nem bánom, ha tovább megyünk. Nagyot kellett ismét nyelnem! A kékjeiben örvénylő tenger ismét azzal fenyegetett, hogy rajta úszó hajómat a mélybe taszítja, én mégis akartam! Minden porcikámmal arra vágytam, hogy kis csónakom a fenéken kössön ki, hogy minden deszka, ami alkotja, törjön millió darabra!

Lassan bólintottam. Az izgalom heve végigcikázott a gerincemen. Le sem tudtam venni a szemem Erikről, aki elveszetten nézett körül a szobámban. Majdnem felnevettem, de megtört volna az a varázs, amit ketten keltettünk életre. Az ágy melletti komódra mutattam. Nem kellettek szavak, hogy értsen. Odahajolt, és kivett belőle mindent, ami kell. Az óvszer fémes csomagolására néztem, majd le. Az az óvszer Erikre nem volt jó! Rászorult volna, ami nem biztos, hogy segített volna rajta. Jelentőségteljesen nézett le rám. Mosolyogva térdeltem fel, hogy lehúzzam az ágyra. Nem kellett rántanom rajta, készségesen jött.

Óvatos mozdulatokkal igyekeztem pozícióba állítani. Remegett a kezem, ahogy csípőjére téve igazgattam vele. Én kigondoltam, ő meg odatette a kezét vagy a lábát, ahova szerettem volna. Együtt működtünk, egy hullámhosszon voltunk, még csak erőlködnöm sem kellett. A párnára hajtott fejjel, leengedett karokkal támaszkodott, pihent az ágyon, miközben kitárulkozva előttem magasba emelt fenékkel várta, hogy végre elkezdjem, hogy megérintsem.

Minden porcikám remegett, ahogy közeledett az ujjam a feneke felé. Rettegtem, hogy elbaltázom, pedig tudtam, hogy mit kell tennem! Mindennek ellenére nem voltam elég magabiztos. Épp hogy megérintettem, megfeszült a teste. Nem terveztem még behatolni, egyszerűem csak az ujjammal köröket rajzoltam az egyik farpofájára. Óvatosan hajoltam közel, hogy ahol az előbb az ujjammal érintettem, megízlelhessem a bőrét. Sós ízt éreztem a számban a verejtéktől. A korábbi tevékenységünk során mind a ketten megizzadtunk. Amikor az ujjam a bejáratához ért, felnyögött. Türelmetlen morgás vegyült a hangjában, még sem tett semmit. Hagyta, hogy én irányítsak.

Hangos kattanással nyitottam ki a síkosítós tubust. hangjára kicsit összerezzent. Tudta, hogy készen állok előkészíteni őt. Félszegen hátranézett. Kék szemeiben alig észrevehető riadalom ült. Egyenletesen lélegzett, próbált felkészülni arra az érzésre, ami a behatolással jár. Őt nézve öntöttem az ujjamra a síkos anyagot, és nagyot nyelve kentem belőle a farpofái közé. Izgultam! Egyetlen alkalommal sem éreztem ekkora felelősséget a vállamon! Az előttem félig térdelő férfi megbízott bennem! Újabb adag síkosítót folyattam a mutató ujjamra, és odaillesztve finoman behatoltam a hegyével. Éreztem, ahogy körém szorul. Éreztem, hogy remeg az egész teste, így nem tolakodtam tovább. Vártam, hogy megszokja, hogy benne vagyok. Végig a szemembe nézett. A félelem lassan szállt tova, ahogy újra elernyedt. Sután bólintott, így beljebb hatoltam.

Lassan mozgatni kezdtem az ujjam. Lágyan siklottam a forróságban, ami rám is hatást gyakorolt. Az, hogy minden befelé nyomulásomnál halkan sóhajtott egyet, végigsimogatta a gerincem vonalát, felperzselte a bőröm így is tűzforró felületét. Reszketegen vett apró lélegzetekkel igyekeztem a valóság talaján maradni! Próbáltam újra megtalálni a békét, amit a tekintete sugárzott. A nyugodt tengert, ami engem figyelt. Még a szirének hangját is hallottam egy-egy nyögésben, amit kicsikartam belőle! Bennem még csak közeledett a vihar. A szele már elérte a lelkem. Kezdtem elveszni abban a nyugalomban, amit Erik teste, tekintete, egész lénye felém sugárzott.

Megráztam a fejem. Nem veszthettem el újra a valóságot! Előttem feküdt egy férfi, a világ leghelyesebb férfija, aki arra várt, hogy a testünk egybeforrjon, és a lelkünk újrakezdje utazását a nyugodt tengeren! Kihúztam az ujjam, hogy újra sokasítóval önthessem le. Kettőre került az anyagból, és próbáltam újra elmerülni a forróságban, de mielőtt megtettem volna, még a szemébe kellett, hogy nézzek. Engedélyt szerettem volna kapni rá, hogy újra kapcsolódhassak vele.

Pózt váltott. Feltérdelve várta, hogy újra elmerüljek benne. Már nem nézett rám. Teljes bizalmát belém fektette! Nagyot sóhajtva vesztem el újra, amikor ismét behatoltam. Felnyögött, de nem rándult össze. Én mégsem éreztem szükségét, hogy azonnal mozgatni kezdjem benne az ujjaim. Vártam, türelmet erőltettem magamra. Meg kellett tennem, hogy neki minél kellemesebb legyen az élmény. Nagyokat nyelve figyeltem őt. Hátának íve egy vadászó nagymacska alakját juttatta eszembe. A sóhajok, amelyek a torkából szakadtak fel, még mindig simogatták a gerincem. A nyakamtól indult a lágy bizsergés le a fenekemig, onnan az ágyékomhoz. Már fájt merevnek lenni, benne akartam lenni, és nem csak az ujjaimmal, mégsem mozdultam. Tovább figyeltem őt. Bőre napbarnított, még a feneke is. Az a fenék, ami velem szemben volt, benne a két ujjammal.

Megunta a várakozást. Lassú, kimért mozgásba kezdett. Összefutott a nyál a számban, figyeltem, ahogy ki- és bejárt benne az ujjam. A másik kezemmel meg kellett támaszkodnom az ágyon. Kicsit mocorgott, pontba állította magát, hogy minden alkalommal, amikor mélyre engedett magában, eltaláljam azt a bizonyos pontot. Nyögései töltötték be a szobát. A falakról visszapattanva simogatták a dobhártyámat, és bennem újra indult a világ! Vele ellentétesen mozogtam én is. Akaratlanul is felmordultam, amikor teljesen magába engedte az ujjaim. A vágy bennem, mint egy oroszlán kezdett tombolni, ki akart törni a ketrecéből! Belülről marcangolt, percről percre vált hangosabbá az üvöltése, amit csak én hallottam! Le kellett csillapítanom! Szabad kezemmel, amivel addig az ágyon támaszkodtam, rámarkoltam vágytól és fájdalomtól lüktető merevedésemre, és fel-le kezdtem mozgatni rajta a tenyerem. Nehéz feladatnak bizonyult, hogy ne kezdjem el azt a tempót felvenni, amit Erik diktált, magam sem tudtam, hogyan, de sikerült. A fenevad a belsőmben csillapodni kezdett.

Újabb nyögés szakadt fel a torkából, amikor az ujjaimtól eltávolodott. Mosolyogva nézett rám. Bennem az eddig csak közeledő vihar tombolni kezdett! Lefagyva néztem, ahogy a síkosítós tubusért nyúl. Remegő keze mégsem a kis flakont vette fel, hanem a mellette szürkésen fénylő óvszeres tasakot. Fogaival bontotta ki, miközben kék szemeivel rabul ejtette az én zöldjeim. Akaratlanul is beugrott, hogy azokkal a fogakkal nem is olyan régen a nyakam érintette, és mire észbe kaptam, a kezem a nyomait kereste. Ott voltak, a bőrömbe mélyedtek! El kellett mosolyodnom! Ezt bátorításnak vélte, mert mielőtt rám ügyeskedte volna a gumit, a nyakamhoz hajolt, és újra belemélyesztette a fogait. Megjelölt. Az övének bélyegzett. A tudattól, hogy magának követelt, megrándultam odalent.

Muszáj voltam cselekedni! Amíg ő azzal volt elfoglalva, hogy minél mélyebben vájja fogait a nyakamba, én képtelen voltam ellenállni a késztetésnek, hogy belemarkoljak a fenekébe. Megugrott a mozdulatra, kicsit mélyebben harapott belém, de nem fájt. Addigra már a vágy, hogy akarom őt, olyan magasságokba emelt, hogy a fájdalmat meg sem éreztem. Ott motozott bennem a tudat, hogy ezt a harapást később érezni fogom, mégsem bántam.

Eltávolodott, hogy kedves érintésekkel hanyatt fektessen az ágyon. Végig figyeltem minden cselekedetét. Azt, ahogy rám húzza a neonzöld óvszert, ahogy bőséges mennyiségű síkosítót ken a gumiba bújtatott merevedésemre. Mindeközben mélyeket lélegzett, meg akarta nyugtatni felkorbácsolt idegeit. Pillantása égetett, ahogy bekente magát odalent, és elhelyezkedett felettem. Várt, most rajta volt a sor, hogy az engedélyem kérve lassan engedjen magába. Ajkai felfelé görbültek, ahogy megragadtam a csípőjét, és lassú, alig érezhető mozdulatokkal elkezdtem magamra húzni. Egyszerre nyögtünk fel! Behunyta a szemét, miközben mindkét tenyerével megtámaszkodott a mellkasomon.

Nem mozdult. Megvárta, amíg hozzászokik, hogy eggyé váltam az ő testével! Haja izzadtan tapadt a homlokára, szempillái alól végre rám nézett. Én ködös tekintettel csak őt bámultam! Mellkasom sebesen emelkedett és süllyedt, ahogy kapkodva vettem a levegőt. Mély, jóleső morgás szakadt fel a torkunkból, amikor végre teljes hosszom magába fogadta. Szemembe nézve kezdett el mozogni rajtam. Lágy, érzékeket bódító ritmusba kezdett, amitől a bennem még mindig tomboló oroszlán dorombolni kezdett. Már nem vájta éles karmait a bőrömbe, elfeküdt és élvezte a bennem életre kelt dallamot.

Egymás szemébe nézve elvesztünk a másik tekintetében izzó mérhetetlen vágyban. Erik ajkai elnyíltak, és egy vékony nyálcsík kezdett el lefolyni a szája jobb oldalán, amit észre sem vett, amíg le nem töröltem. Felcsillant a tenger felett az első csillag, amit millió másik követett. Egyik kezem elvéve a mellkasomról megfogta a sajátjával, és a szívére tette, amely egy ütemre dobbant az enyémmel, ugyanolyan szaporán verve. Megremegett a hangom nyögés közben.

Fel sem fogtam, hogy mi történik velem, attól a perctől fogva, hogy magába fogadott, elvesztettem a realitásom. Azt tehetett velem, és tett is, amit csak akart! Átadtam magam a bennem életre kelt érzéseknek, a vágynak, és a tengernek! A hajóm már nem a felszínen úszott, a mélyben összetört roncsként hevert, én mégsem bántam!

Hirtelen ért a mozdulat, amivel leereszkedett rólam, és megfordítva minket ő feküdt hanyatt. Lábait összekulcsolta a derekam körül, és arra ösztökélt, hogy ebben a pozícióban is elmerüljek benne. Remegő mozdulatokkal tettem eleget a szóban ki nem mondott kérésnek. Újra a forróságban találtam magam, amely nem csak a legnemesebb testrészem ölelte körül, de az egész testem is. Karjaival átölelt, a hátamon vezette végig a tenyerét, amíg a fenekemhez nem ért. Megmarkolva ő diktálta a ritmust, amihez nekem csak alkalmazkodnom kellett. Egy dallam kelt ismét életre, ami nekünk szólt, aminek csak mi ismertük a koreográfiáját. Elvesztem ebben a dallamban, de nem csak én, ő is. A valóságtól távol táncoltunk. Ő és én.

Ahogy hajszoltuk egymást az élvezetek zuhatagokkal és vízesésekkel tarkított folyamán, egyre vadabbak lettünk. Egymás ajkait tépve próbáltuk visszafogni a nyögéseinket. Erik nem egy alkalommal vezette végig körmeit a hátamon, míg én fenekébe mélyesztettem az enyéim. Éreztük, hogy az útból már nem sok maradt hátra! Minden lökésnél megrezzentünk. Elengedve egymás ajkát a másik nyakába fúrtuk a fejünket. Éreztem, hogy a fogai ismét a bőrömbe vájnak, hogy vissza tudja fogni a hangját. A hangot, amitől minden mozdulatnál végigfutott gerincemen a bizsergés, ami arra késztetett, hogy minél többször csalogassam elő. Fogalmam sem volt, hogy mikor sikerült felvenni azt a pózt, hogy minden előrenyomulásommal masszírozzam a prosztatáját, mégis sikerült.

Az elélvezés pillanatában Erik újra végigszántott körmeivel a hátamon. Nyögései visszahoztak a valóság talajára. Elvéve fejem a nyakhajlatából szájára tapasztottam az enyém. Magamba akartam szívni minden elhagyott nyögését, miközben éreztem, hogy egyre jobban összeszorul körülöttem. Időm sem volt kihúzódni belőle, én is elértem arra a pontra. Szájába nyögve élveztem el. Próbáltam nem ránehezedni, de a karjaimból elszállt minden erőm. Szaporán vettük mind a ketten a levegőt. Hagyta, hogy rajta heverve a légzésem újra normális legyen. Közben a hátam simogatta, a körmeinek nyomát. Finoman ért hozzájuk, lágyan érintette őket.

Legördülve róla hevertem mellette. Keze a mellkasomon pihent. Egymás felé nézve a másik szemét figyeltük. A tenger, amelyen nem sokkal korábban még vihar pusztított, lenyugodott. Vissza kellett nyelnem kibuggyanni kívánkozó könnyeim. Az első perctől fogva tudtam, hogy ez több lesz, mint szex! Szeretkezésnek sem tudtam nevezni! Ez több volt, mint testiség!

Rám mosolygott, ahogy közelebb húzódva hozzám csókot kért. Megadtam neki. Lágyan érintettük egymás ajkát, miközben olyan közel araszoltunk a másikhoz, hogy testünk összeért.

Nem emlékszem, hogy mikor ért utol minket az álom, és mennyi ideig feküdtünk egymás mellett szótlanul, összegabalyodott végtagokkal. Egyedül az maradt meg élesen és tisztán, hogy amikor kinyitottam a szemem, a kék tengert láttam meg először, amely Erik szemeiben ült.