Iszonyatos fejfájás közepette ébredtem fel. Olyan érzés volt, mintha a koponyám belülről akarták volna szétfeszíteni. Óvatosan nyitogattam a szemeim, de bár ne tettem volna! Kint már sütött a nap, és gyenge fénye is volt elég erős, hogy úgy érezzem, a fejemben a nyomás az ezerszeresére nőtt. Nyögve húztam arcomra a lila huzatba bújtatott, liliom illatú párnát. Várjunk csak? Lila huzat és liliom illat? Mégis hol a jó büdös picsába tértem én magamhoz? Időm sem volt gondolkodni, mert nyílt a szoba ajtaja. Egy igazán dögös férfi lépett be rajta kezében egy tálcával. Fekete haja az álla alá ért, kék tekintete szikrázott. Nekem akaratlanul a kétezres évek elején divatos emo stílus ugrott be róla, bár ez lehetett azért is, mert a szeme feketével volt kihúzva, a szemhéja szintén, de ha őszinte akartam lenni: még be is jött. Kissé feminin srác volt, de tetszett az, ami elém tárult. Izmos testét nem fedte semmi, így tökéletes rálátásom volt mindenre. Szépen kidolgozott felső testére, izmos combjaira, kicsit sem elhanyagolható méretére.

Lassú mozdulatokkal követtem, ahogy jött az ágy felé. Szélesen mosolygott, és lágyan ringatta a csípőjét, de észrevettem, hogy mozgás közben néha meg-megrezzen. Ha fáj neki a mozgás, akkor nem én voltam este megbaszva. Még mindig egy kicseszett tenyészállat vagyok! Arrébb akartam csúszni, hogy kényelmesebben elférjünk, de kegyetlen fájdalom nyilallt a fenekembe. Na, ennyit arról, hogy nem kúrtak meg! Letette a tálcát az éjjeli szekrényre, és a kezembe adott egy aszpirint és egy pohár vizet.

– Gondoltam, ez jól fog jönni! – hangja megsimogatta az egész testem, kifejezetten azt a bizonyos részem, ami már csak attól merev lett, ahogy engem nézett. – Este alaposan kiütötted magad.

– Szex előtt vagy után? – kérdeztem meg halkan.

Nem volt mit szégyellem, mégsem tudtam volna hangosabb lenni a fejemben tomboló végtelen dobolás miatt.

– Hol vagyok?

– Közben, és utána is. – simított az arcomra, amitől úgy éreztem, hogy villám fut végig a gerincemen. – Nyugi, szívem, egy barátom lakására hoztalak, mert hazáig nem bírtad volna ki.

Lenyeltem a nekem szánt gyógyszert, és elterültem az ágyon. Behunyt szemekkel vártam, hogy hasson. Ahogy ott feküdtem, és a fájdalom alábbhagyott, jutottak eszembe az este eseményei...

Egy jelmezes bálra voltam hivatalos. Peti hívott meg, a legjobb barátom. Sőt már-már testvérem. Sok év barátság után mondhatom annak. Vártam is a bulit, hiszen a városi meleg pasik krémje volt meghívva. El sem hittem, hogy a nevem a vendéglistán szerepelt, bár ha tudtam volna, hogy miért, el sem mentem volna.

Az egész rendezvény azért lett megszervezve, hogy a hozzám hasonló dögös, szexi, de szingli meleg pasikat elárverezzék. Csak itt nem egy pódiumon állva várta az illető, hogy kimondják, ki mennyit ajánlott érte, hanem amíg ő jól érezte magát, a feje felett az üvegiroda falain belül mondták ki az árverés nyertesét. Miután elkelt, a tulajdonos lement, és együtt szórakozott a megszerzett zsákmánnyal.

– Ugye tudod, hogy nem vagyok tárgy? – ültem fel, és néztem farkasszemet az előttem mosolygó pasival. – Mennyit fizettél értem?

– Nem, nem vagy tárgy, a pasim vagy. – nyúlt a kezemért, de elrántottam. Megdöbbent, és nagyot sóhajtott. – Nem az összeg számít. Igazából meg sem vettelek. Csak nem akartam, hogy valamelyik kivénhedt fasz karmai közé kerülj.

– Most legyek hálás? – fakadtam ki. Sötétbarna szememben harag gyűlt. Éreztem, hogy a düh átjárja az egész testem. – A neved sem tudom, hogy lehetnék a pasid? Te gondolom, tudod az enyém.

– Téged Meleg Milánnak hívnak. Most kérdezzem meg, hogy anyádék voltak ilyen viccesek, vagy a sors fura fintora, hogy tényleg meleg vagy? Amúgy engem Buzi Balázsnak hívnak, de tudhatnád, hiszen egy helyen melózunk.

Nem tudtam, mit is reagáljak, helyette alaposan szemügyre vettem Balázst. Fekete haj, kék szemek, szimmetrikus arc. A végén még kiderül, hogy az álompasi vett meg! Az biztos, hogy tudja használni azt a méretes farkát! Továbbra is mosolygott, bár ez is jól állt neki. Éreztem, valami mocorogni kezdett odalent. Lepillantottam, és láttam, hogy a vékony anyagon keresztül is jól szemrevételezhető izgalmi állapotom. Volt benne valami, ami vágykeltően hatott rám. Egyik partnerem esetében sem éreztem hasonlót. Akartam Balázst, ha másért nem is, egy újabb észvesztő menetért - ha nem többért.

A felismerés váratlanul ért, de kellemes volt. Az emlékek az estéről apránként találtak meg, ami csak fokozta bennem a vágyat. Ahogy rám nézett, simogatta a testem, becézgetett, vadító és őrjítő volt. Még a klubban tudtam, hogy akarom a velem szemben táncoló srácot. A maszk és a jelmez, amit viselt, nem mutatott sokat, viszont jól állt rajta a Batman szerkó. Akkor még azt hittem, csupán a véletlen műve, hiszen én Robinnak öltöztem.

Kölcsönösen néztünk egymáson végig. Megnyalta az ajkát, amitől végigfutott a gerincemen a bizsergető érzés. A nyakamtól indult lefelé, majd át a csípőmön, egyenesen a golyóimba. Mély levegőt kellett, hogy vegyek, mert kezdett a helyzet kicsit kellemetlen lenni. A nadrágomnak feszültem odalent, amit meg is érzett, mikor közel rántott magához, és rámarkolt a fenekemre. Ő sem volt épp a legnyugodtabb. Merevedését még a jelmezén keresztül is megérkeztem. Játszva kicsit az idegeivel, végighúztam a kezem rajta. Halkan nyögött a fülembe, amitől minden idegszálam vigyázba állt.

A zene ütemet váltott. A gyors ritmust felváltotta egy lassabb, érzékibb zene. Táncolni hívott csupán a tekintetével, és én mentem vele. A derekamra tette a kezét, és lassan vezetett. Ahol hozzámért, lángolt a bőröm! Az elfogyasztott alkohol mennyisége már hatott, így minden gátlásom feloldódott. A tömegben ringva csókoltam meg. Meglepődött, de viszonozta.

– Menni kellene, nem? – kérdezte meg. A hangjától libabőrös lettem. – Folytathatnánk a bulit kicsit más környezetben!

– Mehetünk. – mosolyodtam el. – Bárhová, csak el innen!

Megfogta a kezem, és a kijárat felé kezdett el húzni. A tömegen átvágni nem volt kellemes ittasan, de megoldottuk. A benti állott, fülledt levegő után, felüdülést jelentett a kinti hideg. Kijózanítóan hatott rám és rá is. Mély levegőt vettem, hogy kicsit kitisztuljon az agyam. A tömegben már kezdtem eltompulni. A város felé vettük az irányt. A karácsonyi fényeket még nem szerelték le, így minden pompázott. Az egész környék fényárban úszott. Már az ünnepek közeledtével sem örültem a kivilágított fáknak, a villanyoszlopok közé felszerelt különféle alakzatot formáló hülyeségeknek.

A vasútállomáson állva éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Eredetileg az én házam felé vettük volna az irányt, de szédülni kezdtem, így le kellett ülnöm. Balázs észrevette, hogy valami nem kerek, és telefonálni kezdett. Mosolyogva tette le, húzott fel és vett a hátára. Nem gyalogolt sokat, aminek örültem, mert nehéznek tartottam magam. Letett egy idegen ház előtt, és egy virágcserépben kezdett el kutatni. Boldogan kurjantott, mikor megtalálta, amit keresett, bennem meg a vágy újra feléledni készült. Kinyitotta az ajtót, és előreengedett. Meglepett, hogy az udvariasság nem veszett ki a világból! A pasik, akikkel általában találkoztam, tőzsgyökeres tajparasztok voltak. Ráültek a nyelemre, és már mentek is, de nem is akartam többet. Vele azonban más volt. Kezdtem úgy érezni, hogy nekem lett teremtve, annak ellenére, hogy nem voltam hívő.

Beérve alaposan körbe néztem. Az előtérből két irányba lehetett menni. Jobbra egy nappali volt. Ízléses, fehér bútorok, színben harmonizáló fekete falak, középen egy hatalmas kanapé, előtte egy akkora tévével, mint az én szobám egyik fala. Balra volt található egy háló, abból egy másik ajtó nyílt a folyosóra, ami a fürdőbe vezetett, aztán egy kisebb boltíven keresztül a konyhába, és az ahhoz kialakított étkezőbe. Mi a konyhát fedeztük fel, mert mind a ketten éhesek voltunk már. Ételre nem bukkantunk, vagyis annyira nem, hogy mind a ketten jól lakhassunk vele, de egy polcnyi minőségi bort találtunk.

– Egy pohárral? – vett le egyet, aminek sem az évjáratát, sem a nevét nem láttam. – Ez a legfinomabb bora, de nem bánja, ha egy üveggel megiszunk.

– Én dugni jöttem, nem inni. – mordultam fel. – Egész végig incselkedtél velem, ideje lenne kezdened is valamit!

– Lesz elég időd, ugyanis megvettelek, édesem. A fejed búbjától az utolsó csepp ondódig az enyém vagy.

– Mi a halált brekegsz itt nekem?

– Mondom, megvettelek. – kezdett bele újra nagyon lassan, mint aki egy értelmi fogyatékossal beszél. – Az enyém vagy.

– Nem aberrált vagyok, hanem részeg! – kiabáltam el magam, mire meglepetten nézett rám. – Leszarom, hogy megvettél-e, vagy sem! Én, baszni – léptem felé közel, és a mellkasán megböktem, hogy értse a célzást. – akarok! Ha nem veled, megyek mással, de én ma este akkor is kefélek, ha te véreset szarsz is!

Nem értettem. Ott állt előttem, éreztem, hogy akar engem, sőt már a bárban is nekem esett volna, ha nem jövünk el. Nem értettem, hogy mi tartja vissza. Elléptem tőle, és elindultam kifelé, amikor megfogta a karom.

– Nem részegen akarok veled lefeküdni. – suttogta, de így is hallottam. – Józan fej kell hozzá.

– Nem aludni akarok, hanem dugni! – köptem ingerülten. Kezdtem elveszíteni a türelmem. – Aludni bármikor lehet! Ha már voltál olyan kedves, és megvettél, legalább hadd tegyem be! Aztán ha megkúrsz, sem dől össze a világ, de kezdjük el, mert már fájdalmasan merev vagyok!

Végre vette a lapot, és a háló felé kezdett el húzni. Beérve valami kapcsolóval hangulatfényt varázsolt, amitől a bennem eddig is veszettül tomboló vágy egy újabb fokra lépett. Nyöszörögni kezdtem a bennem őrjítő táncot járó szükségtől. Olyan pontra sodort, amiről nem is tudtam, hogy létezik! Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a torkomon, mikor elkezdte kigombolni a nadrágomat. Örömömben fel is kiáltottam, mikor az alsómmal együtt húzta le a gatyát rólam, és méretes férfiasságomat már nem nyomta semmi.

Azt hittem, elsírom magam a boldogságtól, mikor megéreztem a leheletét a farkam körül! Felkészültem, hogy végre a szájába vesz, de nem így történt. Elhúzódott, hogy a zsebében kezdjen el kutatni. Azt hittem, lerúgom az ágyról, mikor is megcsillant az óvszeres csomagoláson a fény.

– Ha gumiban akarsz leszopni, agyonlőlek! – morogtam feszülten, és szexuálisan kielégületlenül. – Légyszi...

Mondtam volna tovább is, de bennem akadt a szó, ahogy egész hosszom az ajkai közé vette. Csillagokat láttam a hirtelen rám törő érzéshullámoktól. Egyszerre voltam boldog, összezavarodott, és féltem attól, hogy hamarabb megyek el, mint kellene. Szerencsémre ügyesebb volt, mint azt a szájtechnikája sejttette. Tudta, hogy mikor kell lassítania, hogy ne süljek el, vagy azt, hogy mikor kell sebesebb tempót alkalmazni, hogy a határaimra jussak. Rosszul gondoltam, hogy a technikája elég rossz, mert ahogy benne is tetőfokára hágott a vágy, olyan ügyesen kezelte a farkam, hogy hiába igyekezett késleltetni az orgazmusom, hangos kiáltás közepette robbantam a szájába. Minden cseppet lenyelt, majd rám húzta a gumit, és meg sem várva, hogy egy kicsit is fújjak, már rajtam is volt. Annyira elvesztem a csodás szopásban, hogy észre sem vettem, közben minden ruházatától megszabadult. Arra sem figyeltem, hogy pár másodpercre abbahagyta, hogy levehesse a maszkját.

– Nem veszed le az álarcot? – kérdezte meg, mire én egy szó nélkül húztam le. – Még gyönyörűbb vagy, mint eddig!

Akartam én viszonozni a bókot, de mikor elkezdett rajtam lovagolni, már csak egy dolog járt az agyamban. Ez a pasi kifacsar majd, mint a citromot! Nem mertem pislogni, olyan gyorsan mozgott rajtam. Féltem, hogy lemaradok valamiről. A látvány verhetetlen volt! Kék szemei szinte izzottak, ahogy engem nézett, ajkai elnyíltak, ahogy halkan nyögdécselt. Haja a homlokára tapadt. Igyekeztem nyugton maradni, de nem ment. Elkezdtem mozgatni a csípőm, mire hangosabb nyögés szakadt fel a torkából. Egy határozott mozdulattal felültem, átöleltem, és úgy mozogtam tovább. Nyögéseink hangját elfojtotta a csók, amit váltottunk. Mindkettőnk szájának alkohol és cigaretta íze volt, de ez sem zavart minket. Egymást élveztük, elveszve a bennünk tomboló erotikában.

Megszeppenten nyikkant egyet, mikor változtattam a pozíciónkon. Hanyatt fektettem, a lábait a nyakamba tettem, és úgy mozogtam benne tovább. A hang, amit az adott ki, ahogy az ágyékom erősen nekivágódott a fenekének, zene volt a füleimnek! Rég nem szeretkeztem senkivel, de Balázzsal nem nevezhettem volna máshogy! Nem vettem el, ami nekem kellett, nem csak magamra gondoltam, hanem kaptam és adtam is. Ő nekem adta a testét, én meg cserébe figyeltem rá.

Az idő haladtával, már nem bírtam tovább. Egy pillanatra csúsztam ki belőle, hogy levehessem az óvszert. Amúgy is faszságnak tartottam, mert a bálra friss vizsgálati eredményekkel engedtek be. Megnyugodtam, hogy nem vagyok nemi beteg, nem fenyeget semmi.

– Miért vetted le? – zihálta nekem. Hangjára majdnem elmentem, de volt még annyi önuralmam, hogy visszafogtam magam. – Nem félsz, hogy elkapsz valamit?

– Megvettél, nem dughatok mással, ahogy te sem. – csókoltam meg. – Amúgy meg nem belépési kritérium volt, hogy nem vagy nemi beteg?

– Okosabb, vagy, mint gondoltam, de most tedd oda magad, és csattogjak, mint a bádoglemez!

Szebben nem is kérhette volna! Gyorsabb tempóra váltottam, de így is próbáltam elhúzni az elélvezésem pillanatát. Verejtékben úsztunk, szakadozottan vettük a levegőt, de még mindig nem értem a végére. Nem akartam elmenni, hajszolni akartam magunkat az őrület felé, amibe keveredtünk. Mikor éreztem, hogy már minden akaratom ellenére sem halogathatom tovább, rámarkoltam a farkára, és nem finomkodva kezdem el verni neki.

A lélegzete bent szakadt, mikor elélvezett. Éreztem, hogy körém szorul, ami fergeteges élmény volt! Átlendített engem is, és hangos nyögéssel élveztem el. Nem zavarta, hogy nem húztam ki, hogy benne mentem el, hagyta, hogy így legyen. Teljesen kiürítettem magam, mielőtt kihúzódtam volna belőle. Felálltam, és a konyhába mentem azért az üveg borért, amit akkor tett le, mikor behúzott a szobába. A bornyitó is mellette volt, így nem kellett vacakolnom a keresésével. Poharat nem vittem, így üvegből kezdtem el inni vele együtt.

– Na most, hogy én kiürültem kétszer, rajtad a sor, hogy úgy meghúzz, hogy holnap – az órára néztem, éjfél már elmúlt – vagyis, mikor felébredek, még érezzem, hogy megbasztál!

Elnevette magát, ahogy letette az üveget, és fölém gördült. Az újabb alkohollöket megtette a hatását, így kezdtem magam elég kellemesen érezni. Mikor belém hatolt, már csak a kellemes bizsergető érzést éreztem, azt, hogy ez a pasi kell nekem, mindörökre. Nem tudtam, hogy mikor élvezett el, ahogy azt sem, hogy nekem, hogy sikerült harmadjára is, csak azt fogtam fel, hogy Balázs olyan ügyesen használta a farkát, hogy ha nem lettem volna részeg, akkor simán megültem volna még egyszer, mint a rodeóbikát.

Végül egymás mellett fetrengve élveztük a szexuális kielégültség okozta eufórikus érzést. Nem beszélgettünk, nem kellettek szavak, hogy tudjuk: azon a fura, jelmezes bálon nem csak egy egyszerű vétel lett lebonyolítva, de valami más is feléledt, ami szebb és jobb. Ami sok átkefélt éjszakához vezetett egy olyan ösvényen, amely a szerelemhez juttat el mind a kettőnket.