A repülőtér zsúfolt volt. A tömegek közt próbálva haladni kísértem Krisztiánt. Sűrűn pislogtam, hogy ne sírjam el magam. Az elmúlt két hétben nem csináltam mást, mint itattam az egereket. Akkor közölte, hogy felvételt nyert egy külföldi egyetemre. Elfogadta, nem is gondolkozott rajta. Az álma volt, hogy külföldön éljen, én pedig nem tagadhattam meg tőle. Fájdalmas volt, szívet tépő a tudat, hogy nem lesz velem, de tudtam, hogy olyan dolgokra hivatott, amiről én csak álmodozhatok. Tehetséges volt mindig is. Korán leérettségizett angolból, mikor mi letettük azt, ő már emelt szinten nyelvvizsgázott. Valahol mélyen mindig is tudtam, hogy egyszer elmegy, de mikor közölte velem, nem akartam elhinni. Nem egyszer hozta fel, hogy szeretne elmenni, külföldön élni, mindig legyintettem, még akkor is, mikor közölte, hogy jelentkezett a tengeren túlra.

- Ne legyél már ennyire negatív. – bökött oldalba Peti, Krisztián öccse, ki kikísért minket. – Négy év, hamar elrepül majd. Nem fog kint maradni, a szíve és lelke másik fele itt marad.

Tette a kezét a szívemre. Bánatos mosolyt eresztettem és követtem szerelmem. A remény mélyen még élt bennem, hogy meggondolja magát. Még akkor is, mikor a kedves hölgy a pult mögött elkérte az iratait és a repülőjegyét. Akkor tudtam, hogy a remény is elhagyott, mikor odalépett, szenvedélyesen megcsókolt, majd elindult, hogy felszálljon a gépre. Csak figyeltem, ahogy egyre távolabb ér. Vékony csípőjét, mi mindig lágyan ringott, széles vállát, mire minden póló ráfszült, combjait és vádliját, mire alaposan odafigyelt minden edzés alkalmával. Szőke fürtjeit, mibe belekapott a szél. Egyedül igéző kék szemeit nem láthattam. Nem fordult, még csak nem is nézett vissza.

Peti nyúlt a vállam alá és tartott meg. Ő is megkönnyezte bátyja gépre szállását. Nekem sem volt egyszerű, nem, hogy neki. Egy testvér elvesztése, még ha nem is végleg, soha nem egyszerű. Egy olyan fivéré, aki minden alkalommal tartotta a vállá, ha sírni akart még nehezebb lehetett. Egymásba karolva zokogtunk, mikor a hatalmas szerkezet elindult. A magasba emelkedést már egyikünk sem bírta volna megnézni, ezért elindultunk kifelé. Az emberek furcsán néztek ránk, azonban ez sem érdekelt. A vasútállomásra mentünk, hogy megvéve a jegyeket hazamehessünk.

- Nem vágyom másra, csak egy jó fürdőre és az ágyamra. – ültem le az egyik ülésre. Kifelé bámultam az ablakon, még csak rá se néztem a mellettem helyet foglaló Petire. – Tina miért nem jött el? Jóban van Krisszel.

- Szeretett volna, de dolgozik. – tekintetében, mi ugyanolyan kék volt, mint bátyának felcsillant a szerelem. Két éve találtak egymásra az én közvetítésemmel. – El sem hiszem, hogy ő az enyém. Gyönyörű lány. Minden értelemben olyan, mintha nekem szánták volna az égiek. Az elején azért kicsit fura volt, mikor összekevert Krisztiánnal.

Krisz és Peti ikrek voltak. Tina az elején még összetévesztette őket, de csak addig, míg rá nem jött az egyetlen különbségre, ami megkülönböztette őket. Krisztián ajkain lévő anyajegyre. Petinek a füle tövében volt. Nekem könnyen ment már az elején is a megkülönböztetés. Krisz mindig olyan tekintettel méregetett, mint kiéhezett vad a zsákmányát, ezzel szemben Peti kimérten. A viselkedésük is segített. Krisztián romantikusabb jellem volt mindig is. Szívesen lepett meg valamivel, gyakran ölelt meg. Peti tartotta a tisztes távolságot. Eleinte nem kedvelt, azt hitte, hogy ha megunom az ikerbátyát rástartolok, de nem így történt. Mikor realizálta, hogy menthetetlenül beleszerettem a testvérébe, nyitni kezdett felém. Egyre többet beszélgettünk. Mire észbe kaptunk már legjobb barátok, sőt fogadott fivérek lettünk. Hozzá rohantam, mikor Krisztián elmondta, hogy felvételt nyert külföldön és el fog menni.

A hazaút során elaludtam. A sok sírás kivette az erőn nagy részét. Élőholt módjára jártam az emberek között, csak ép nem támadtam senkire hörgések közepette. A kevés alvás sem segített az állóképességemen. Peti könyörgött, hogy aludjak és egyek, de nem voltam sem éhes, sem álmos. Egymás után fogyasztottam el a filmeket, vagy néztem meg egy sorozat egész évadát egyetlen éjszaka alatt, míg nappal kevés alvással segítettem otthon anyunak. Ő nem tudott semmiről, nem sejtette, hogy miért lettem búskomor az egyik napról a másikra. Mindig engem figyelt. Tekintetében aggodalom ült minden alkalommal, de nem kérdezett. Megvárta, míg készen állok arra, hogy én magam mondjam el.

- Hé, Bálint, kellj fel, megérkeztünk. – rázta meg finoman a vállam Peti. Kék szemeiben ott ült az aggodalom. – Mit szólnál, ha megbeszélném Tinával, hogy ma nálad alszom? Vagy te aludj nálunk. Nem merlek egyedül hagyni.

- Nem lesz semmi bajom. – motyogtam karcos hangon. Hálásan elmosolyodtam. – Légy most Tinával. Egy hete nem látott és péntek van. Hétvégén nem dolgozik, így együtt tudtok lenni.

- Aggódom érted, hát nem érted? Tina is! – észre sem vettem, hogyan, de a karomhoz nyúlva felhúzta rajta a hosszúujjú póló ujját. – Ő sem felejtette el, hogy mit csináltál magaddal két éve!

- Az akkor volt, most meg most van. – rántottam ki a kezem az övéből és álltam fel. Két lépést tettem az ajtó felé, mikor visszafordultam. – Egyedül szeretnék egy kicsit lenni.

Már elhagytam a vasútállomást, mikor Peti utolért. Megfogta a kezem, pontosan a hegek felett és maga felé fordított. Kékségeiben a fájdalom keveredett a féltéssel. Igaza volt, hogy féltett, nem egyszer akartam már önkezűleg véget vetni az életemnek. Nem egy alkalommal ő és Krisz ültek az ágyam mellett, mikor magamhoz tértem a kórházban. Miután Petike összejött Tinával, hármasban aggódtak értem. Megértettem, világos volt az, amit némán közölt felém, de nem voltam elég erős ahhoz, hogy meghalljam.

- Hétfőn találkozunk, rendben? – kérdeztem egy mosolyt erőltetve magamra. Tudtam, hogy levágja, hogy olyan mű, mint a gyorséttermi kaják, de reméltem, hogy megnyugtatom vele. – Megleszek, ha valami lesz, akkor meg felhívlak.

Láttam rajta, hogy gondolkodni kezd. Olyankor az orrát felhúzta, szemét pedig össze. Krisztián is ugyanígy tett, mikor elmélkedni kezdett. Szívem fájdalmasan vert, ahogy legjobb barátom néztem. Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer a kínzó élmény lesz ránézni. Ezzel jár, ha a pasid ikertestvére lesz a legjobb barátod, az meg fogja magát és külföldön kezd el egyetemre járni.

Otthon egyenesen a szobámba mentem. Nem találtam a helyem. Hiába feküdtem el az ágyon zenét hallgatva, vagy kezdtem el olvasni, egyszerűen nem kötött le semmi. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve bekapcsoltam a gépem. Lassan egy éve nem nyúltam már hozzá, így nem tudtam, hogy működik-e még, vagy megadta magát. Szerencsémre még életben volt. Felkerestem egy olyan oldalt, amin sorozatokat lehetett nézni és beírtam a keresőbe a Xena a harcos királylány címűt.

Ahogy meghallottam a betétdalt elfogott a nosztalgia. Utoljára gyerekkoromban láttam. Apával imádtuk a harcos nő kalandjait a kis barátjával. Gabriel és Xena bejárták a világot, különböző kalandokba keveredve. Mentettek ártatlanokat, harcoltak hadvezérek ellen, álltak királyok szolgálatában. Megjárták az alvilágot, meg is haltak nem egyszer, de mindig visszatértek az életbe, így vagy úgy. Lucy Lawless szépsége gyerekfejjel számomra letaglózó volt. A mosolya egyenesen ördöginek tűnt, tekintetében az elszánt tűz, ami kellett, hogy tökéletes megformálja legyen a karakterének megfogott. Az elő résztől kezdtem és teljesen beszippantott. Egymás után daráltam le az első négy évadot.

A hétvége úgy repült el, mint ha el sem jött volna. Délután fele járt, mikor Peti megjelent. Észre sem vettem, mikor belépett a szobámba. Felhúzta a redőnyt és a hirtelen jött fénytől hunyorognom kellett. Haragos szemmel néztem barátomra, miután megállítottam a sorozatot.

- Büdös van a szobádban. – morogta és egy mélyet szippantva elfintorodott. – Mikor hagytad el a szobád? Már mint, ha nem mosdóba mentél.

- Pénteken, mikor a reptérre mentünk. – húztam fel a szemöldököm. Gondolkodnom kellett, mert teljesen elvesztettem az időérzékem. – Milyen nap van ma?

- Hétfő! Hívtalak nem egyszer, de nem vetted fel. Aggódtam. Mi a faszt csináltál te egész hétvégén?

- Néztem a Xena-t. – mosolyodtam el és visszaültem a számítógépem elé. – Ha nem haragszol, akkor befejezem. Már csak két rész van és befejeztem az egészet.

- Mondd csak Bálint. Hány évadja van ennek a sorozatnak?

- Hat. Eléggé lekötött.

- Azt akarod mondani, hogy egész hétvégén a szobádban rohadtál? Azt, hogy egy sorozat miatt nem vetted fel a telefont és aggódtam érted?

- Felhívhattad volna anyám. Elmondta volna, hogy semmi bajom.

Peti mérges lett. Pólómnál fogva ragadott meg és húzott fel a székből. Kirángatott a szobámból és a fürdő felé húzott. Illedelmesen köszönt a megszeppent anyámnak, ki ép kilépett a szobájából. Döbbent arccal nézte végig, ahogy Peti behúz a fürdőbe. Én csak álltam ott, mint az a bizonyos a lakodalomban. Szólni sem mertem, mert tudtam, hogy ilyenkor nem lehet hatni a józan eszére.

- Állj a zuhany alá, én hozok neked törölközőt és tiszta ruhát. – morogta. Mozdulni sem mertem a tekintetében villogó haragtól. – Most!

Egy pillanat alatt vetettem le minden ruhámat. Az sem érdekelt, hogy bent van. Megengedtem a vizet, kellemesen meleget és alááltam. Azonnal magukkal ragadtak az emlékek. Az utolsó alkalom, mikor beálltam a zuhany alá, még Krisztiánnal volt. A hiánya éleskésként hatolt a szívembe. Mind két karommal átöleltem magam, és sírni kezdtem. Hátam a falnak vetettem és lefelé ereszkedtem. Észre sem vettem, hogy Peti mikor ért vissza, csak arra lettem figyelmes, hogy már bent guggol előttem és szorosan ölel. Nem figyeltem, hogy mikor vetkőzött alsógatyára, de megijedtem, mikor magához húzott.

- Minden rendben. Bálint, nincs semmi baj! – hangja nyugtató szándékkal csengett, de engem ez sem tudott lecsillapítani. – Megoldjuk ezt is, oké?

- Már, hogy a faszomba lenne minden rendben? – kérdeztem, magas, szinte visító hangon. – Krisztán lelépett, én nem találom a helyem. Egész hétvégén sorozatot néztem, hogy ne jusson az eszembe, erre egy zuhany elég, hogy eszembe jusson és úgy zokogjak, mint egy taknyos gyerek.

- Nem baj, tényleg. Sírd ki magad! – segített felállni és megtámasztott a falon. Szemembe nézett, de az övében is ott volt a szomorúság. – Könnyebb lesz.

Bólintottam. Megszólalni nem tudtam. Megdöbbentem, mikor az alsóját is levetette. Tényleg minden értelemben olyan volt, mint Krisztián. Ez újfent szíven ütött, de már nem sírtam. Peti a samponért nyúlt. Jókora adagot öntött a kezére és elkezdte vele megmosni a hajam. Óvatosan túrt bele a hajamba. Én egész testemben remegtem, végig őt néztem. Nem értettem, hogy miért teszi. Végül a tusfürdőt vette le a polcról. Nem sokat öntött a szivacsra, de azt már a kezembe adta. Ő is elkezdett letusolni. Megmosta a haját, majd a testét.

- Szakítottam Tinával. – állt meg a mozdulat közben. Könnyes szemmel nézett rám. Én kitártam a karom és ő belerobbant. – Azt mondta, hogy nem képes tovább elviselni az egészet. Ő nem engem szeretett, hanem Krisztiánt, de az ő távozásával már semmi értelme szerelmet színlelnie.

- Én megtépem azt a kis...- nem engedte befejeznem a mondatot. Tenyerével befogta a szám.

Némán fejeztük be a tusolást. Mind a ketten magunkra tekertünk egy törölközőt és visszamentünk a szobámba. Vettem elő magunknak tisztaruhát és hátatfordítva egymásnak felöltöztünk. Az ágyam két szélén ülve a gondolatainkba mélyedve bámultunk magunk elé. Sajnáltam őt és önmagam és ő is ugyan így volt ezzel. Ránéztem, ő meg vissza rám. Mind a ketten felvettük a telefont és pötyögni kezdtünk. Hosszú percekig nem lehetett mást hallani, mint a képernyő billentyűzet jellegzetes koppanó hangját. Én üzenetet írtam Tinának, miben a sárgaföldig alázom, ő meg Krisztiánnak. Később megmutattuk egymásnak az üzeneteket. A nap hátralévő részét filmnézéssel és zenehallgatással töltöttük, míg késő este el nem nyomott minket az álom.

Hat évvel később:

Késő délután keltem fel egy átzüllött éjszaka után. Mellettem az ágy gyanúsan besüppedt, ebből arra kellett következtetnem, hogy nem egyedül töltöttem az éjszaka többi részét. A fejem hasogatott, a gyomrom sem volt a legjobban. Nehezen kikeltem az ágyból, de azonnal meg is bántam. A falnak dőlve próbáltam eljutni a mosdóba, hogy könnyítsek magamon, de előbb a gyógyszeres komódot vettem célba. Be kellett vennem egy aszpirint, hogy ne érezzem úgy, hogy szét akar szakadni a fejem.

Miután könnyítettem magamon, visszamentem a szobába. Az ágyra vetettem a tekintetem és megdermedt bennem a vér. Peti feküdt benne, ruha pedig nem volt rajta. Kétségbeesve fordultam ki a hálóból és mentem a konyhába. Ehhez kellett egy nagy adag kávé, hogy felébredjek és megerőltetve az agyam vissza tudjak emlékezni az estére. A kávéfőző hangjára is összehúztam magam. Mozgást hallottam a háló felől. Peti botorkált ki az ajtón. Ő sem nézett ki jobban, mint ahogy én éreztem magam.

- Bálint, mi lefeküdtünk egymással? – kérdezte meg, de semmi ijedség nem hallatszott a hangjában. – Nem emlékszem semmire.

- Én sem – öntöttem neki is egy csésze kávét, mikor az lefőtt és megráztam a fejem. – Viszont meglehetősen különös, hogy nem érzem a szexuális feszültséget.

- Azt én sem, de ha lefeküdtünk volna, akkor fájna a seggem nem? – húzta fel az orrát és össze a szemét. Szeme egy pillanat alatt kitányérnyira nőtt, ahogy rám emelte a tekintetét. – Basszus Bálint! Leszoptuk egymást.

- Az nem lehet! – ugrottam fel olyan hévvel, hogy kiborult a kávém, de ez sem érdekelt. – A legjobb barátom vagy! Nem tehettük meg.

- Bocs haver, de megtettük. – húzta mosolyra a száját és vállat vont. – Lehetne rosszabb is, örülök, hogy veled csináltam, nem valami random faszival, akinek a nevét sem tudom.

Teljesen lesokkolt, amit hallottam. Örült annak, hogy leszophatott? Boldog volt a tudattól, hogy én is megtettem vele? Megráztam a fejem és elindultam, hogy hozzak egy törölgetőrongyot, mivel felitatom a kiborult italt. Öntöttem magamnak egy másikat és leültem mellé. Átgondolva az egészet, igazat kellett neki adnom. Végül is lehetett volna rosszabb is. Óvatosan ráemeltem a tekintetem. Nem tűnt megrázottnak attól, hogy egy pasit kényeztetett orálisan.

- Te akkor biszex vagy? – kérdeztem meg tétován. Ő rám nézett és bólintott. – Ne szopass.

- Megvolt és nem bántam meg, de erről hallgatunk, mint a sír.

Felnevettem. Jobb, ha nem tudja meg senki, hogy mit tettünk. Lehúztam a kávémat és elmentem felöltözni. Ő is így tett. A szoba minden sarkában találtunk egy-egy ruhadarabot. El sem hittem, hogy olyan hévvel eshettünk egymásnak, hogy így szétdobáltuk a gönceinket. Nem mertem ránézni csak mikor már fel voltunk öltözve. Leültünk az ágy két szélére és elmerülve a gondolatainkban néztünk magunk elé.

- Olyan Deja vu érzésem van. – nevettem el magam. Egymásra néztünk. Ő is nevetni kezdett. – Most kinek küldjük az üzenetet?

- Még midig gondolsz rá? Krisztiánra. – a kérdés hirtelen jött. Elszomorodtam. Nem telt úgy el nap, hogy ne jutott volna eszembe.

- Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem gondolok rá nap, mint nap, de nem tehetem. – ráztam meg a fejem és bánatosan csillogó zöld szemel néztem Petit. – Szeretem őt, hiába választ el a fél világ, egyszerűen nem tudom elengedni.

- Bálint, túl nagy a szíved. Krisz nem jön haza. – félelem csillant kék szemeiben. Közelebb jött, megfogta a kezem. Remegett az enyémben, felkészültem rá, hogy amit közölni szeretne fájni fog. – Amerikában megtalálta a boldogságot. Azt a fajtát, amit idehaza nem kaphatna meg. Férjhez ment és két csodálatos gyermeket nevelnek együtt.

Bennem egy világ omlott össze. Peti látta ezt. Nem szólt semmit, csak magához ölelt, mint annak idején a zuhanyzóban. Némán ültünk, a szobában verdeső légy hangján kívül semmi mást nem lehetett hallani. Én nem hallottam mást. Meglepett, de nem fakadtam sírva. Még csak üresnek sem éreztem magam. Nem fájt annyira, mint mikor elment.

- Valahol számítottam erre. – hangom bár színtelen volt, halk és meglepően nyugodt, de belül azért fájt egy kicsit. – Az amerikai álom. Örülök, hogy boldog.

- Te is az leszel. Bálint, te nem vagy ronda, őt egyenesen helyes vagy. A humorod is jó, intelligens vagy. – tekintetében megváltozott a csillogás. Hat éve nem láttam ezt bennük. Szerelmesen nézett rám, ami nem ijesztett meg. – Bármikor megkaphatsz bárkit.

- Várjunk ezzel oké? Egyelőre el akarom engedni Kriszt.

- Persze és majd nyolcvan leszel, mire pasizni kezdesz.

Ezzel nem tudtam vitába szállni. Hat éve nem voltam senkivel. Próbáltam, de egyszerűen nem ment. Mindig megfutamodtam. Reméltem, hogy Krisztián egy szép napon hazajön, aztán ahogy teltek az évek, már minden hitem elvesztettem, de nem kezdtem el pasizni. Persze figyeltem a dögösebbnél dögösebb srácokat, de nem kezdeményeztem. Nekem Krisz volt az álom pasi, de ahogy teltek az évek egyre bizonytalanabb lettem.

Petire néztem. Már nem Krisztián jutott róla eszembe. Végre nem láttam őt magam előtt, ha megfigyeltem. A járásuk, a mimikájuk lehetett nagyon hasonló, de két külön ember volt. Égszínkék szemük árnyalata sem egyezett meg. Merengve néztem legjobb barátomra. Bennem egy új érzés kelt életre iránta. Szárnyait kezdte bontogatni a szerelem. Félredöntöttem a fejem és úgy vizsgáltam tovább. Vékony ajkait, férfias arcvonalait. Elmosolyodott. Megjelentek a gödröcskék az arca mind két odalán, mitől még sármosabb lett.

- Azt hiszem adok egy lehetőséget magamnak. – felálltam és megálltam előtte. Ő engem nézett. Minden apró mozdulata szeretetről, szerelemről és gyengéd érzésekről mesélt, ahogy ő is álló helyzetbe került. – Mióta vagy belém zúgva?

- Talán négy éve. Vagy hat, már nem tudom. – sütötte le a szemét. Zavarba jött a kérdésemtől. – Nem mertem elmondani, mert te még Krisz után zokogtál.

Egy váratlan ötlettől vezérelve kaptam a telefonom után. Kimentem, hogy ne hallja, mit beszélek és rendeltem két személyre ebédet. Izgultam. Soha életemben nem csináltam még hasonlót. Krisztiánt is csak felszedtem valahogy, de fogalmam sem volt, hogyan. Minden olyan gyorsan történt vele. Nem szerettem volna Petivel is kapkodni. Mire megjött az ebéd, mindennel elkészültem. Lehúztam a redőnyt, hogy a konyha sötétségbe boruljon, elővettem egy gyertyát és az asztal közepére helyeztem és meggyújtottam. A szobába lépve megpillantottam Petit, ki ép videóhívásban volt. A vonal másik végén lévő hangtól kicsit megremegett a gyomrom. Krisztián volt az.

- Na és? Te nem jössz haza. – mordult fel Peti és kicsit lefagyott, mikor meglátott. – Amellett meg neked már férjed van és két gyereket nevelsz. Nem gondolod, hogy elkéstél egy kicsit?

- Az öcsém vagy, ő meg az exem, valahogy nem helyes az egész nem gondolod? Peti, tudom, hogy szereted, de nem látom esélyét annak, hogy Bálint viszont fog.

Le sem vettem Petiről a szemem. Láttam a dühöt a tekintetében, de azt is, hogy Krisztián szavai mélyen érintették. Egy pillanat alatt döntöttem. Mosolyogva léptem oda az ágyon fekvő barátomhoz és csúsztattam a mellkasára a kezem.

- Gyere drágám, megjött az ebéd. – hajoltam le hozzá és csókoltam meg. Ő fojtottan nevetni kezdett, Mikor elváltam tőle, a telefonra néztem. Majdnem elröhögtem magam, mikor megláttam a döbbent Krisztiánt. – Oh, helló Krisz, rég nem láttalak. Gyere édes, mert kihűl a kaja.

Elfojtva a nevetést hagytam el a szobát, hogy aztán úgy tőrjön fel belőlem a hahota, mint a láva. Leültem az asztalhoz és vártam Petit. Hallottam, hogy sebtében elköszön bátyától és már jött is. Én vigyorogva fogadtam a döbbenetet, mi kiült az arcára. Nem számított erre, de megérte, mert szemeiben a boldogság fénye csillant meg. Váratlan döntés volt, de megérte. Ő örült ennek az apróságnak is, de ami a legjobban felvillanyozott, hogy értette is a lényegét.

Napokkal később ő lepett meg engem. Egy elegáns étteremben foglalt asztalt. Azt mondta, hogy a spontán ebéd is tökéletes volt, de egy rendes randit is szeretne. Elfogadtam a meghívást. Végül is kedveltem és már nem csak a legjobb barátom láttam benne. A közös ebéd óta bennem már nem csak ébredeztek az érzelmek iránta, pár nap alatt gyarapodott, a kis lángocska hatalmas lánggá fejlődött. Úgy tombolt benne, hogy azt hittem, menten elégek. Mikor az étteremhez értem és megpillantottam, a tüdőmből egy pillanat alatt szökött ki a levegő, a gyomrom furcsán bizseregni kezdett és tudtam, menthetetlenül beleszerettem.

Az éttermi randit számtalan másik követte. Felváltva hívtuk el a másikat. Számtalan izgalmasabbnál izgalmasabb programmal drukkoltunk elő. Jártunk a fővárosban, az állatkertben. A csimpánzokhoz érve megjegyezte, hogy az egyik hasonlít Krisztiánra. A kijelenéstől belőlem feltőrt a hahota, miért sokan eléggé ferde szemmel néztek ránk. Azt a napot is meglehetősen élveztem, de mikor beültünk a moziba, na az verhetetlen volt. A film ugyan nem nyűgözött le, de az élmény annál inkább. Onnan jött az ötlet, hogy egyik beszélgetésünk alkalmával megejtettem, hogy nem jártam még soha moziban. Krisz nem vitt el, mert hülyeségnek tartotta, de mindig is szerettem volna széles vásznon megnézni egy filmet.

Rendszeresen jártunk fel Budapestre, a város szépsége magával ragadott, bár a tömeget nem szívleltem. Az a rengeteg ember kiborított, de igazából nem is azzal volt a baj. Elmentek melletted és kész. Megtörtént, hogy Peti egyik alkalommal bement egy kis közért szerű boltba, hogy vegyen nekünk innivalót. Szerintem messziről figyelhettek minket, mert ahogy betette a lábát a boltba, engem megtalált egy kisebbséghez tartozó hölgynek is alig nevezhető forma lény. Rám akart tukmálni valamit, amire nem volt szükségem. Eleinte keményen tartottam magam, hogy nem kell, nem élek a lehetőséggel, de mikor azzal jött, hogy a gyerekének szeretne venni ételt, úgy omlott meg a stabilitásom, mint az ingatag talajra felhúzott felhőkarcoló. Mire Peti visszaért már megvettem tőle néhány pár zoknit. A nő, ahogy meglátta elment, én pedig remegve bújtam a karjai közé. Azután a na után többé nem hagyott egyedül.

A hetek és hónapok fénysebességgel teltek el. Bennünk a szerelem érzése fokozatosan nőtt, míg egy napon már nem bírtunk megállni. Élveztük a randikat, a közösen eltöltött napok varázslatosak voltak, de nem álltunk készen arra, hogy a kapcsolatunk a következő szintre lépjen. A nyár vége felé jártunk. Az idő borongós volt, esett, így az egész napot a lakásban töltöttük. Filmet néztünk, videojátékot játszottunk. Észrevettem én, hogy többször simít a karomra, vagy bújik közelebb hozzám, mint általában, amivel felkorbácsolta bennem a vágyat. Éreztem, hogy belülről akar kitörni, átvenni a józan eszem felett au irányítást és megszerezni mindazt, amire hosszú ideje vágyik a testem. Megfürdeni a szenvedély édes tavában. Négy hónapja randizgattunk egymással, de egyetlen csók sem csattant el. Megbeszéltük, hogy várunk. Nem szeretnénk, ha a kapcsolat közöttünk a testiségen alapulna, de én meguntam a várakozást. Letettem a konzolt és beleültem az ölébe.

Megdöbbenve nézett rám. Tekintete azt súgta, hogy nem bánja a dolgot, ami elegendő bátorságot adott ahhoz, hogy közelebb hajoljak és megcsókoljam. Mintha ezernyi tűzijáték robbant volna fel körülöttem. Szívem hevesen vert, gyomromban a furcsa érzés felerősödött. A fellegekben éreztem magam, hogy végre megtettem. Meg is lepődtem, hogy mennyire jól csókol. Nem volt sok összehasonlítási alapom, csupán egy, de mérföldekkel ügyesebben használta a nyelvét, mint Krisz valaha. Megszeppenten nyögtem bele a csókba, mikor szorosabban magához húzott. Direkt figyeltem arra, hogy ágyékunk ne érjen össze, de azzal a mozdulattal elérte, hogy megérezzük, mennyire kemény is a másik.

- Még nem állok erre készen. – motyogtam mézédes ajkaira. Ő elmosolyodott és még szorosabban ölelt. – Szeretlek és tudom, hogy te is, de még nem állok készen a szexre. Vágyom rád, ez tagadhatatlan, de kérek még egy kis időt.

- Éveken át vártam rád, ez a kis idő már nem változtat semmin.

Ő hajolt az ajkaimra egy újabb csókot követelve, mit készségesen meg is adtam neki. Hogy tagadhattam volna meg tőle, mikor hihetetlenül édes volt? Átadtam neki az irányítás lehetőségé és ő élt vele. Vadul tépte az ajkaim, de nem érdekelt. Megízleltem édes ajkait, miből soha nem lehetett eleget kapni. A csókja vágykeltő volt, ahogy végighúzta ujját a gerincem vonalán, mintha áram cikázott volna végig a testemen. A vágy belülről égetett, de nem léptük át a megszabott határvonalat.

Arra egy újabb borongód, de már őszi napon kerül sor. Újfent játszottunk, de kivételesen nem a konzolos játékokkal. Érzékibb vizekre eveztünk. Ivós játékot játszottunk. Vicceket meséltünk egymásnak és aki elnevette magát, annak le kellett húznia egy feles jégert. Kicsit eláztunk a végére, de nem voltunk annyira részegek, hogy ne tudjunk magunkról. A sokadik pohár után jártunk, mikor is megkerülte az asztalt és megcsókolt. A vágy egyből felizzott bennünk és már nem is akarunk a saját szabályaink szerint élni. Engedtünk a késztetésnek, hogy eggyé váljunk. Nem hittem, hogy rettenetes lesz, sőt, életem egyik legjobb szeretkezésében részesített. Álmodni sem tudtam volna jobbat. Ittas állapotban a szex is ezerszer...ha nem is jobb, de különlegesebb, ha először csinálja az ember. Az érzelmek megrohamozzák az embert, a vágy egy még soha nem tapasztalt szintjén lépkedsz. Számomra megismételhetetlen élményt nyújtott, ahogy azon az éjszakán megpecsételtük kapcsolatunk. Már nem csak jártunk, egy pár lettünk, ha nem nézzük azt, hogy már együtt laktunk.

Másnap kicsit kótyagos fejjel, egymás karjaiban ébredtünk fel. Mosolyogva nézett rám, én pedig vissza. Leolvasható volt az arcáról a boldogság. Szerelmes kék tekintete arról mesélt, hogy már régóta várta azt a pillanatot, mikor teljesen az övé leszek, ő pedig az enyém.

Sok év, egy elengedés kellett ehhez, de boldognak éreztem magam Petivel. Szerelmünk napról napra mélyült el, lett szerteágazóbb és szebb. Mire eljutottunk odáig, hogy lefeküdjünk, megéltünk számtalan helyzetet. Jót és rosszat egyaránt. Veszekedtünk, aztán kibékültünk. Nem mindenben értve egyet eveztünk tovább a szerelem tengerén. Megküzdöttünk viharokkal, tűző nappal, de tudtuk, hogy a hajónk egyszer révbe ér, ha eléggé kitartóak vagyunk.

Tudom, hogy éltem végéig szeretni fogom Krisztiánt. Ő az első férfi az életemben és az elő mindig különleges marad. Ennek ellenére nem látom érelmét, hogy megtagadjam magamtól a boldogságot, mit Peti mellett megtaláltam. Tudom, hogy furcsa lehet, hogy az exem ikertestvérével tervezek közös jövőt, de a szív útjai kifürkészhetetlenek. Nektek nem az a dolgotok, hogy pálcát törjetek a fejem felett, egyszerűen fogadjátok el, vagy örüljetek velünk.

🥰🥰😘😘❤️❤️Nos Manók (Igen elkezdem itt is, mert tetszik és valahogy örülök, ha megszólíthatlak bennetek.) elhoztam egy újabb novellát, ami kicsit fura lehet, de ez is boldog befejezést kapott, még ha nem is úgy, ahogy arra számítottatok. Remélem tetszik és ne felejtsetek el nyomot hagyni. ❤️❤️😘😘🥰🥰