- Coca-Cola light, Coca-Cola normal y Coca-Cola zeeroo! -hallatszott Rio de Janeiro legforgalmasabb strandján. Adilson Silva egy újabb fárasztó és meleg napnak nézett elébe. Nagyot sóhajtva kezdte maga után húzni koszos hűtőládáját.

Nagyon megbánta már, hogy annak idején a gitárt félredobva dolgozni kezdett. Ki tudja? Talán most már egy híres zenész lehetne. Egy hatalmas, elegáns villában élhetne. Nem kellene a tűző napon robotolnia és üdítőt árulnia. Akkor az asszonynak is szép ruhái lehetnének.

- Coca-Cola light... -gyűlölte ezt a szöveget is. Semmi értelme és ráadásul hamis is.

- Coca-Cola normal y Coca-Cola zeeroo!

Az asszony - jutott újra eszébe. Bármelyik percben beindulhat a szülés. Az orvos el sem jön, mert nem tudunk fizetni neki.

- Két normál kóla. 3,6 euro lesz. Szép napot senhor!

A nap haladt és az italok nem akartak fogyni. Homlokán kövér izzadságcseppek gyöngyöztek, majd szép lassan a szemébe folytak. Talpát égette a homok, szívét pedig a szegénység szégyene.

- Coca-Cola light, Coca-Cola normal y Coca-Cola zeeroo!

Valószínűleg nem pihen. Most is valamelyik villában takarít. Pedig rosszul van és közel a szülés.

- Coca-Cola light...

Miből lesz étel az asztalra? Az asszonynak ennie kell. Nem lesz elég ereje és teje.

- Coca-Cola normal...

És ott van még az a sok pénz, amivel Senhor Ferreirának tartozom. Nem ad több haladékot.

- Y Coca-Cola zeeroo!

Elveszi azt a rozzant kunyhót a fejünk felől, ha nem fizetünk. Hol fogunk élni?

- Coca-Cola light...

Nem tudunk fizetni. Mit mondok majd az asszonynak?

A verőfény szép lassan naplementébe fordult és két üvegnél több üdítőt nem tudott eladni a csúcsforgalom ellenére sem. A gazdag, előkelő strandolók szívesebben választoták a puccos éttermeket, minthogy egy kétes kinézetű férfi nem túl bizalomgerjesztő hűtőládájából vásároljanak. Annyi bevétele sem lett, amennyiből aznap vacsorázni tudnak. Minden egyes centet oda kellett adniuk a Senhornak.

Sötétedés után érkezett meg a nyomorult, mocskos munkásfaluba. A sötétség ellenére egy ablaknak csúfolt lyukon sem pislákolt a gyertyák füstös fénye. Nagyon rossz érzése támadt. Gyorsított léptein és akkor meglátta a viskójuk nyílásán kiszűrődni az olajmécses pislákoló lángját.

Belépett a koszos, szakadt rongyokkal fedett ajtónyíláson. Odabent, a zsebkendőnyi szobában szembe találta magát az egész faluval. Körben álltak. A kör közepén a földön, mocskos rongyokon ott feküdt az asszony.

Alig pihegett már. Törékeny teste egy madáréhoz hasonlított. Mézszín bőrével bizarr összhangot képezett a vér, ami körbevette őt és rátapadt meztelen combjára, lábfejére és hasára. Mellette hamuval leszórva egy apró, vörös húscafat hevert.

Carlos maga sem tudta, hogy miért, d e a látványtól felkavarodott a gyomra. Sarkon fordult és kirohant a falu mellett elterülő pusztaságra.

Térdre rogyott. Itt már szabad utat engedhetett fájdalmának. Arcát könnyek csípték. Ordítani akart. Világgá kiáltani a veszteséget, ami őt érte. Nyitotta a száját, de értelmes mondat helyett csk ezt tudta kinyögni:

- Coca-Cola light, Coca-Cola normal y Coca-Cola zeeroo!!

Adilson zihálva ült fel. Pólója izzadtan tapadt testére, párnája és lepedője csurom víz volt. Édes Istenem! Mit álmodtam! -nagy levegőt véve próbálta feldolgozni az imént látottakat. Mi van, ha ez nem álom? -cikázott át a szörnyű gondolat az agyán.

Óvatosan oldalra nézett és hatalmasat, megkönnyebültet sóhajtott. Az asszony ott szuszogott mellette békésen. Valami szépet álmodhatott, mert mosolygott azzal az édes mosolyával, amit a férfi annyira szeretett. Mézszínű válláról lecsúszott a takaró, felfedve hálóinge vékony pántját. Adilson tekintete tovább vándorolt az ágyuk mellett álló bölcső felé. Üresnek tűnt a sötétben. Szíve hatalmasat, riadtat dobbant, mialatt felkelt és odasétált a fekhelyhez. Belenézett és elmosolyodott. Két hónapos kisfia békésen szunyókált. Apró kezeit ökölbe szorította, pici arca sima volt a nyugalomtól. A férfi elmosolyodott a sötétben, majd lehajolt és puszit nyomott a csecsemő homlokára.

Ezután pillantása a falon függő gitárokra esett. A sötétben csak a körvonaluk látszott, de megvoltak egytől egyig és valóságosak voltak. A mosoly boldog, hálás vigyorrá szélesedett arcán, miközben vissza sétált az ágyhoz, majd a takarót felhajtva bebújt alá. Elhelyezkedett és felkészült arra, hogy újra elaludjon. Szemei lecsukódtak. Drága jó Senhor Ferreira hol is lennénk maga nélkül? -gondolta, mielőtt újra elaludt.